A béke híveinek egyik kedvelt szóképe: a kardból kovácsoljunk ekevasat. A háború, a vér helyett a földművelés, az élet győzedelmeskedjen. Igen szép, megszívlelendő nemes gondolat. Persze a permanens "szabadságharcosok", mint amilyen a magyar miniszterelnök is, mintha inkább ennek éppen az ellenkezőjét kedvelnék inkább. Igaz, Orbán Viktor már az ekevasat sem csak úgy vaktában osztogatta, mielőtt kardot formált volna belőle.
Első kormányzása idején például legszűkebb baráti köre és üzletfelei juthattak előbb nagyon kedvező feltételekkel 12 állami gazdaság tulajdonjogához, majd az ezekhez tartozó több ezer hektáros állami földek bérleti jogához. A "piszkos 12"-nek nevezett volt állami gazdaságok egykori dolgozói többszörösen is kárvallottjai ennek a kegyúri osztogatásnak. Az első Orbán kormány hatalmának utolsó hónapjaiban azzal az indokkal vált meg az közvagyontól, hogy az a dolgozók többségi tulajdonába kerül majd. (Lásd még: az állami földek a helyben lakó kis- és közepes gazdaságokhoz kerülnek.) Természetesen, ahol a munkavállalók egyáltalán némi morzsákhoz jutottak, ott egy-kettőre kivásárolta őket a menedzsment, az új tulajdonos. A kedvezményezettek között voltak balról is, jobbról, meg középről is, akadtak szocialista oligarchák éppen úgy mint, bankárok, fideszes alapító atyák, Simicska Lajoshoz hasonlóan.
Csakhogy a barátság néha olyan mint a tavalyi hó: elolvad, nyoma sem marad. Márpedig nincs ádázabb ellenség két egykori testi-lelki jó barátnál. Amikor a kormányfő megmondta egykori kollégiumi társának, a Fidesz pénzügyi gurujának, hogy azt akarja, most új undokak lépjenek a helyére, erre a volt cimbora férfi ivarsejtnek nevezte a miniszterelnököt. Ki is tört a testvérháború! Életre halálra.
Az ekevasból így lészen kard. Az állami földbérletből adás-vétel - bárki másnak, csak neki nem. Orbán, aki saját bevallása szerint nem ért a gazdasághoz, és ezt tényekkel is bizonyította, kettős hasznot remél a nemzeti vagyon elkótyavetyéléséből: százmilliárdokat a költségvetésnek és azt, hogy Simicskának ne maradjon egy talpalatnyi földje sem.
Ezt az Orbántól megszokott rögeszmés hajthatatlansággal tűzön-vízen át igyekszik keresztül vinni. Akkor is, ha a fél magyar mezőgazdaság belerokkan, akkor is, ha a saját maguk által összeeszkábált úgynevezett "alaptörvénynek" is ellentmond a tervezett jogszabályi tákolmány.
Ne tévesszen meg senkit, hogy kinek a neve alatt csusszannak be az Országgyűlés mameluk többsége elé az állami földbérleti díjak emeléséről, vagy a minden létező alapjogot sértő bérleti szerződés felbontásra vonatkozó jogszabályi szörnyszülöttek. Mindez a Felcsút-Vlagyivosztok keskeny nyomtávú kisvasút szellemi atyjától, a kormány fejétől ered. Attól az elhivatott vezetőtől, aki 2010-ben megesküdött az ő magyar népének, hogy a haza földje nem lesz eladó és külföldi kézbe egyetlen rög sem kerülhet. Ma pedig már az sem baj, hogy egy kipellengérezett külföldi állampolgár veszi meg az egykori haver földjét, csak az övé ne legyen.
Nem kell sajnálni Simicska Lajost. Elévülhetetlen felelőssége van az orbáni illiberális állam kiépítésében amiből korábban óriási hasznot húzott. Ám a kormányfői megszállottság már régen túlnőtt Simicska tönkretételén, a verbális megaláztatás megtorlásán. A már amúgy is jószerivel csak papíron létező jogállam maradékának szétzúzása, stílszerűen szólva beszántása a tét.
Akár lehetne kárörvendeni is, hogy a Fidesz mogulok máris egymásnak esnek. Ezzel csak az a baj, hogy túl nagy a tét, a számlát mi fogjuk kifizetni.
