Megszületett az első hazai játékfilm a romkocsmák népéről és világáról. Nem teljesen és nem is célirányosan, de Dési András György és Móray Gábor első nagyjátékfilmje, Az éjszakám a nappalod romkocsmák nélkül aligha született volna meg. A vígjátéknak nevezett sötét komédia sajátos hangulatában döntő szerepe és meghatározó aránya van a romkocsmák körül született különös szubkultúrának és a benne létező tenyészetnek.
Még az is lehet, hogy ihletője is az abszurd ötletnek, amiből kinőtt a sztori. Novák nevű, harminc körüli hősünk (Czukor Balázs) ugyanis váratlanul azt tapasztalja, hogy nem tud aludni. Szeretkezés után, amikor szerelme (Szamosi Zsófia) már álomba merül, ő felkel és cél nélkül bóklászik a romkocsmák szürreális éjszakájában. Ez a sajátos budapesti twilight zone, a speciális magyar szürkületi zóna tele van a nappal ki nem élt egyéniségüket szabadon mutogató, a szürreális látomás határán mozgó figurákkal. Novák köznapi öltözetéhez képest mintha mindenki egy spontán színházi előadás jelmezében villogna, ahol a maguk kiszabta szerepeket alakítják. Érződik is ezekben ez első képekben mindjárt egyfajta teatralitás, ami az alkotói filmjáték része. A valóság ugyanis átfordul egyfajta Csodaországba, Alice helyett persze a tétován lézengő Novákkal, és nem is mindig megfejthető szimbolikus részletekkel. Van nagy, kitömött szürke nyulat szorongató énekesnő, éjjel is napszemüvegben parádézó Volf, a meleg (?) poszt-punk (Anger Zsolt), a drogért a durva megalázást is elviselő leányzó (Pálos Hanna). Ez a kis csapat, élén az öregedő punkot túlmozgásosan alakító bandavezérrel, Volffal felkarolja Novákot. Megmenti egy nagy verekedésben, aztán sodorja, sodorja magával mind tovább és tovább, túl az üveghegyen, ahol éppen esküvő van, de főként egy nagy pénzt hozó rablás kellős közepébe.
Dési és Móray láthatóan meg sem kísérli eldönteni, hogy az álomszerűség vagy a valószerűség felé hajoljon a játék. Logikusnak ható részletek csúsznak bele a teljesen logikátlan (értsd, magyarázat nélküli) helyzetekbe, hihetők a hihetetlenbe, titokzatosak a puszta ötletezésbe. Mindez játékosságánál fogva kezdetben élénkítő keresztrejtvény-fejtősdibe csábítja a nézőt, egy idő után azonban úgy tűnik, a film világa önmaga logikájához sem tartja magát.
Pedig az éjszakai bóklászások a nem túl magas IQ-jú bandával egy nagyon is valóságos, mai életérzést sugallnak. Az alkotópáros alighanem nagyon jól ismeri azt a közeget, a fiatal, harmincas évei előtt és annak környékén tébláboló nemzedéket, amelynek tagjai közé besodorja éjszakánként a főhősét. Amit nagyon érzékletesen elkapnak filmjük első részében, éppen ez a sodródás, mint alapvető viszony a világhoz. A részvétel nélküli jelenlét a nemzedéktársak között, a sehova nem tartozás, tehát akár a bárhová tartozás bizonytalansága és a mindenütt kissé idegen egyén magányossága – Czukor Balázs ezt a modern nagyvárosi semmiben létezést érzékelteti nagy érzékenységgel, tehetséggel. Égő tekintettel, de minimalista stílusban formálja meg a belső tétovaságot, a bűn csábításának élvezetét. A nappalhoz tartozó szerelem éppen olyan képlékeny és bizonytalan, mint az éjszakáihoz tartozó másik vonzalom, ami egyben egyfajta testvéri együttérzés egy drogos csaj iránt. És persze a természetes vonzódás a sötét oldal rejtelmeihez. A modern időknek ez a szelíd Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ja Az éjszakám a nappalod című filmben egyaránt otthontalan és idegen a nappalaiban és az éjjeleiben. Azt hiszem, ennek megfogalmazásában nagyon erős a képi és a verbális világ is, amit teremtenek.
Aztán a film fogja és kifarol az önmaga teremtett világból. Elkezd bűnügyesedni, krimiskedni, halállal, gyilkossággal fenyeget, meg hasonlók. Mintha át akarna térni a Guy Ritchie-féle alulmúlhatatlanul ostoba gengszterek alacsony IQ-jú világába, van itt minden: metőkocsi lopás, repülőgép feltörés, éjszakai roncstelep látogatás. De minderről lefoszlik a szürreál bája, valóságosnak meg ez a kitaláció a legfinomabban szólva is mosolyogtató.
Dési András György és Móray Gábor a 639. Baba című 2006-ban készült rövidfilmjével igazán remekelt a sci-fi és a szürreál vegyítésével. Az utolsó kép című tizenötpercesben a fekete komédiát keverték a szürreálissal. Az éjszakám a nappalodban pedig ügyesen bánnak a szürreális filmi világ teremtésével, de egyáltalán nem sikerül párosítaniuk azt a bűnügyi mozival.
A vászonról jobbára ismeretlen vagy ritkán látott arcokat hoznak játékba a mellékszerepekben, főszereplőiket pedig jó érzékkel választották. Czukor Balázs született filmszínész a delejes tekintetével és mutatós megjelenésével, Anger Zsolt erős színekkel karikíroz, olykor elviszi a móka végső pontjáig az öregedő punkot. Scherer Péter szerény, kerekeskocsiba szorított szerepében is felrobbantja a képet egy pillanatra: a sunyi tekintettel kísért kézcsókolós jelenete feledhetetlen.
És két színésztől az utolsó filmszerepükben búcsúzunk: rövid jelenetben a Kossuth-díjas Pap Vera és az újságíróként is dolgozó Kovácsy Tibor is ott volt az álomszerű játékban.
Az éjszakám a nappalod ***
