Egy helyreigazítás története

Publikálás dátuma
2015.11.30. 06:07
A bíróság ítélt, mi végrehajtottuk, de ez sem volt elég FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Munkatársunk írt egy publicisztikát. Három és fél éve. Jó hírnév megsértése miatt beperelték, a bíróság pedig, dacára annak, hogy szabad vélemény nyilvánításról van szó, helyt adott a keresetnek, miként a Népszava az ítélet végrehajtásának. Látszólag egyszerű sajtóper, valójában egy soha véget nem érő történet...

Minden önsajnálat nélkül: nem könnyű ma a magyarországi sajtó helyzete. Valamennyi közszereplőnek, leginkább pedig a hatalmon lévőknek minden korábbinál erősebb a szándéka, hogy a nyilvánosságot valahogyan megregulázzák. Még akkor is, ha egy-egy sajtótermékben magánvélemény (publicisztika, jegyzet) jelenik meg, amely az általános bírói gyakorlat szerint nem tartozik a helyreigazítandók közé, hiszen az csorbítaná a véleménynyilvánítási szabadságot. Ami nem jelenti azt, hogy az ilyen közlések bírói megítélése ne térhetne el az általános sajtótörvényi normáktól. Mint azt a Népszava alábbi történet is mutatja, példaként egyben arra is, mennyire nem egyszerű – akár csak formailag is - eleget tenni a bíróság ítéletének – még ha vitatjuk is annak jogosságát, főként igazságosságát. Egy-egy alperest sújtó ítéletet a felperesek pedig arra használnak ki, hogy akár rosszindulatból, akár kicsinyes bosszúból a lehető legtöbb kártérítést gombolják le, az amúgy is silány anyagi háttérrel rendelkező, a nyilvánosságot kiszolgáló orgánumokat. A megregulázás szellemében csorbítva a sajtószabadságot, erősítve az öncenzúrát, amiről azt gondoltuk, egyszer már meghaladtuk.

2012. április 17-én a Népszavában megjelent Várkonyi Tibor publicisztikája (tehát véleménye) „Csak a nácik” címmel.

2012. július 12-én, három hónappal a megjelenés után, a Jobbik – egy ügyvédi irodán keresztül - jó hírnév megsértése iránti keresetet adott be a kiadó ellen a Fővárosi Bíróságon, kifogásolva az írást.

2013. január 24-én volt az első tárgyalás.

2013. március 7-én, csaknem egy évvel az írás megjelenése után a bíróság ítéletében kimondta, hogy a Népszava megsértette a felperes (a Jobbik) jó hírnévhez való jogát. E szerint a helyreigazítást a bocsánatkérésünk kifejezésével egyidejűleg meg kell jelentetnünk a lap internetes honlapján, a cikk címe fölött. A hely meghatározása itt is fontos következményekkel jár, mert az online-ban a cikk fölé kihelyezni a helyreigazítást technikailag lehetetlen. (Hasonló eset, ha a nyomtatott lapban a bírói verdikt szerint ugyanazon az oldalon kell közölni az ítéletet, mint ahol megjelent, ami adott esetben meglehetősen értelmetlen, hiszen egy belpolitikai per következménye óhatatlanul akár a sportoldalra is kerülhet.)

Még egyszer: a helyreigazítást tehát a Népszava online kiadásában, a cikk címe felett addig kell közölnünk, amíg maga a cikk is ott található. E mellett 250 ezer forint tőke és kamatainak a megfizetésére is kötelezett bennünket a bíróság.

Fellebbeztünk az ítélet ellen: a Fővárosi ítélőtábla 2014. március 20-án – csaknem két évvel a publicisztika megjelenése után - helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét .

Hét újabb hónap elteltével, 2014. október 29-én egy végrehajtó végrehajtást kezdeményezett a Népszava kiadója ellen, mind a fizetést, mind a közzétételt illetően. Ez a kiadó „hibája” (is), mert az ítéletet egy adminisztrációs hiba miatt nem kaptuk kézhez, ezért nem is tudtunk róla, hogy mit kellene közzétennünk. Ekkor kezdődött meg a végrehajtási processzus, de a történet nem csak ezért és innen érdekes igazán.

A Népszava 2014. november 4-én (két és fél évvel a publicisztika megjelenése után) visszatette a felületére a kifogásolt cikket, és közzétette a helyreigazítást, majd november 19-én az eredeti cikkel együtt levette az online-ról, és ettől kezdve sem az eredeti írás, sem a helyreigazítás nem volt elérhető. Eljárásunk megfelelt a törvénynek.

2014. november 6-án e-mailben tájékoztattuk a végrehajtót, hogy az ügyvédi irodának kifizettük az előírt díjat. Egyben kértünk egy számlaszámot, ahová a 250 ezer forintot átutalhatjuk. Választ nem kaptunk.

2014. november 14-én levélben kértük a végrehajtótól ugyanazt, mint amit november 6-án e-mailben. Választ nem kaptunk.

2014. december 2-án e-mailben értesítettük a végrehajtót, hogy a helyreigazítást közzétettük, 15 napig kint volt a Népszava honlapján, aztán az eredetivel együtt levettük onnan, ami önkéntes teljesítés volt, nem kötelezettség.

2014. december 3-án, miután végre megkaptuk a számlaszámot, átutaltunk a végrehajtónak 361 887 forintot. (A teljes összeg egy munkatárs 2,5 havi fizetése.)

2014. december 12-én kérésünkre a végrehajtótó elszámolást küldött, amely szerint a befizetett összeget a következő tételek adják ki:

Csaknem négy hónap múlva, a 2015. március 24-én kézhez vett végzésében a Pesti Központi Kerületi Bíróság újfent kirótt a Népszava kiadójára 50 ezer forint bírságot, mert „sem a bírósági határozatban meghatározott, sem a végrehajtó által megjelölt határidő alatt nem tett eleget a bírósági határozatban előírt kötelezettségének…”

Mivel mi már november 4-én megjelentettük a bíróság ítéletét, és befizettük a bírságokat, a szűkszavú ítéletből csak valószínűsíteni tudtuk, a bíróság arra gondolt, hogy a technikailag kivitelezhetetlen „cikk címe fölött” kitétel és a „bocsánatkérés” szó kimaradása miatt kaptunk újabb bírságot és újabb végrehajtást.

2015. március 30-án újból kitettük a már 2014 novemberében az online-ról levett cikket, csak azért, hogy a bocsánatkérésünket is kifejezhessük egyidejűleg, a cikk, a bírósági ítélet és a bocsánatkérés ismét 15 napig volt elérhető a honlapunkon.

2015. június 24-én az 50 ezer forint bírságot befizettük.

2015. július 1-jén a végrehajtó újabb felhívást küldött részünkre, felhívva a figyelmünket arra, hogy „a cikk címe fölött, bocsánatkérése egy idejű kifejezésével, és ezen közleményt jelentesse meg mindaddig, amíg a cikk az interneten fellelhető”.

Egyidejűleg újabb 53 960 forint fizetési kötelezettségre hívja fel a figyelmünket, természetesen ismételten annak részletezése nélkül, hogy ezen összeg vajon milyen tételekből áll, és miért kellene kifizetnünk.

Kérésünkre 2015. augusztus 12-én kelt levelében a végrehajtó tájékoztatta a Népszavát, hogy a végrehajtást kérő Jobbik Magyarországért Mozgalom szerint a Népszava nem teljesítette a bíróság ítéletét, ezért beadvánnyal fordult a bírósághoz „a végrehajtás további módjának meghatározása végett”.

2015. szeptember 16-án a Jobbik Magyarország Mozgalom jogásza és a Népszava jogásza levelezésbe kezdett arról, hogy ki, mit és miért tart, illetve miért nem tart teljesítettnek. Ekkor a Jobbikot állítólag erősen sértő vélemény immáron harmadik éve kis megszakításokkal kényszerűen kinn volt a világhálón. Végül a Jobbik ügyvédje már megelégedett volna azzal is, ha magánlevélben kérünk bocsánatot. Erre viszont minket nem kötelezett a bíróság, nem is tettük meg, és a következőképpen döntöttünk:

2015. szeptember 28. és 2015. október 28. között a helyreigazítással és a bocsánatkéréssel együtt ismét kitettük 30 napra az eredeti publicisztikát, mivel a bíróság erre kötelezett minket. A 30 nap elteltével ismét levettük a cikket és a helyreigazítást, amiről újfent tájékoztattuk a végrehajtót.

Összes befizetéseink eddig:

Amin töprengünk:

• a keresetlevélben a Jobbik nem kérte, hogy a cikk címe fölé tegyük a helyreigazítást, sem azt, hogy fejezzük ki a bocsánatunkat. Ezt a kitételt a bírónő maga írta bele az elsőfokú ítélet rendelkező részébe, amelyet helyben hagyott az Ítélőtábla.

• Sem a végrehajtó, sem a bíróság újabb ítéletükben nem írták le, hogy mi volna a kifogásuk a megjelent helyreigazítás ellen.

• A Jobbik a fent ismertetett procedúrával azt érte el, hogy a 2012 áprilisában először megjelent, rá állítólag sérelmes sorokat azóta többször meg kellett jelentetnünk az ismételt és indokolatlan helyreigazítás miatt. (2014 novemberében a cikket a levettük, márciusban újra visszatettük, majd levettük, és most megint visszatettük és levettük.). Élünk a gyanúval: az egész ügy nem a személyiségi jogaik megsértésének fájdalmáról szól, hanem a bírságokról, és a Népszava anyagi tiprásáról.

• A legutolsó végrehajtói felszólításnak elvben nem is tudhattunk volna eleget tenni, mert a cikk már régóta nincs fent az interneten, tehát ismét be kellett íratni, hogy kitehessük. A bíróság ítélete ugyanis úgy szól: „mindaddig, amíg a cikk az interneten fellelhető”. De nem volt fellelhető, most sem az már. Ilyenkor mi is a teendő? Hiszen, azt talán a Jobbik sem szeretné, hogy újra és újra megismételjük a megítélése szerint rá nézve kifejezetten sértő véleményt.

• A bírónő feltehetően nem lehetett tisztában egy adott szerkesztőségi szoftver lehetőségeivel, ugyanis az nem ad lehetőséget arra, hogy a cím elé bármit is beírhassunk. Ehhez újra kellene íratnunk a Népszava teljes online szerkesztőségi szoftverét.

• Ezt a lehetetlenséget úgy hidaltuk át, hogy közvetlenül a cím alá, kiemelve tettük a helyreigazítást. Ezért aztán újra megbüntettek bennünket. Ma a magyar törvényhozásban erre úgy lehetne jogorvoslatot találni, hogy pert indítunk végrehajthatatlan bírósági ítélet miatt. Nem tesszük. Már csak azért sem, mert amíg ítélet születne az ügyben, havonta megbüntethetnének bennünket 50 ezer forintra.

Elég volt, ami történt. Mert még egyszer: a publicisztika 2012. április 17-én jelent meg és itt tartunk most, 2015. november 9-én.

Ha eddig esetleg valaki nem ismerte volna a véleményünket a jobbikról, akkor most a Jobbik, az ügyvédjük, a Bíróság, és a végrehajtó tett róla, hogy mindenki kellően képbe kerüljön.

Szerző

Balhé nélküli baloldal

Publikálás dátuma
2015.11.30. 06:04
A felkiáltójel csak tegnap váltotta le a szekfűt FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Magyarország legnagyobb problémája a Fidesz, amely zsákutcába vezette az országot. A szocialista párt küldetése az, hogy ebből kivezesse az országot. Erről Tóbiás József pártelnök beszélt az MSZP szombati kongresszusán. A Villányi úti konferencia-központban ezúttal piros, illetve fehér színű felkiáltójelek fogadták az érkezőket, így adtak nyomatékot annak, hogy fizetésemelést követelnek. Balhé nem volt, sőt a jelenlévő küldöttek nyolcvan százaléka megszavazta az új alapszabályt.

"A szegénységnek nincs romantikája" a penészes kis szobákban "nem lobog a tűz a Makovecz-stílusú kályhákban." A pénzt a népnek kell adni, azoknak, akik működtetik az országot. Magyarország nem szegény, van pénz, csak épp stadionra, kisvasútra, a kormányfő hobbijára. "Le az utcára, ki a térre, senki sem lökhet félre!" - harsogta Komjáthi Imre, a pártelnökség tagja, majd felkiáltójeles talárba öltözött párttagokkal kiment a Villányi útra aláírást gyűjteni. Tóbiás József pártelnök-frakcióvezető bejelentette, az MSZP aláírásgyűjtésbe kezd a fizetésemelésekért. A közalkalmazottaknak nettó 150 ezer forintos, a főiskolát végzetteknek nettó 175 ezres, az egyetemi diplomával rendelkezőknek legalább nettó 200 ezres bért követelnek. Egy másfél perces kisfilm vetítése után így kezdődött meg szombaton a szocialisták munkakongresszusának nyilvános része.

Tóbiás beszédében azzal vádolta a Fideszt, hogy eltűri a mélyszegénységet, szándékosan feledkezik meg a társadalom kiszolgáltatott csoportjairól. Szerinte Magyarország legnagyobb problémája a Fidesz, amely zsákutcába vezette az országot, a szocialista párt küldetése pedig, hogy az országot megmentse és kivezesse ebből a zsákutcából. A pártelnök elismerte, hogy 2010 előtt sem volt "kolbászból a kerítés", de a gazdasági válságig sokkal jobb pályán volt az ország. Most viszont szétszakadt a társadalom, a Fidesz párttagságán és klientúráján kívül az új rendszerrel mindenki veszít.

A kongresszusi küldöttek 80 százalékos többséggel elfogadták az alapszabály módosítását, amit Tóbiás úgy értékelt, az a program, amit másfél éve elnökké választásakor megfogalmazott, most ekkora támogatást kapott. A változtatással lehetővé tették az előválasztást. A pártelnök sokak megnyugtatására bejelentette, júniusban lesz tisztújítás.

Olyan új karaktert kell a pártnak felépítenie, amely közérthetően tudja leleplezni a kormányzati propaganda hazugságait. Erről már Botka László beszélt. A választmányi elnök úgy látja, az MSZP-vel szemben csak egy alternatíva áll, mivel a Fidesz és a Jobbik ugyanazt képviseli a kormánypárt szélsőségessé válása után. Botka szerint a "Fidesz-rezsim" az utóbbi időszakban kormányzás helyett csak az emberek félelmeire, kiszolgáltatottságára építi hatalmát, eközben "a látszatra sem adva nyúlja le a magyar nép vagyonát". A szocialistáknak ebben a helyzetben be kell bizonyítaniuk a csendes többségnek, hogy csak a szabadság és a szolidaritás nyújthat valódi biztonságot. A társadalomban olyan súlyos feszültségek vannak, hogy bármikor bekövetkezhet egy gyors politikai fordulat. "Ezért tessék szárazon tartani a puskaport és ne egymásra pazarolni" - figyelmeztetett. Az utóbbi időben felhalmozódott kritikákról azt mondta, normális párton belül jó, ha vannak politikai viták, ám kifelé ezek pozícióról szóló vitáknak látszanak. A kibeszélőknek azt üzente: "nem az a baj, ha valakiből folyamatosan hülyét csinálnak, hanem az a vérciki, hogy mindig ugyanazzal az ócska trükkel". Beszólt Gyurcsány Ferencnek, amiért már nem ellenzi az egykulcsos adót, és Hiller Istvánnak is, amiért támogatja a kerítést, de Bajnai Gordont és az Együtt vezetőit sem kímélte, bár neveket nem mondott.

Miután végül elfogadható javaslatok kerültek a kongresszus elé, a küldöttek többsége megszavazta az alapszabály-változásokat. Ehhez viszont az elnökségnek engednie kellett. "Értékelem, hogy a vezetés igyekezett megtalálni azt a kompromisszumot, ami mögé a kongresszus felsorakozhatott". Ezt Mesterházy Attila, az MSZP volt elnöke kora délután, még Tóbiás beszéde előtt mondta lapunknak. A pénteki hírekre utalva, miszerint puccs készül a pártelnök ellen - az elnökség több tagja ugyanis le akar mondani, hogy ezzel kényszerítse ki az előrehozott tisztújítást - Mesterházy közölte, nem érti, kik és miért "dobták be" ezt. Kora nyáron lesz tisztújítás, ezért most kár ilyesmiről beszélni. Csak azt tartották elfogadhatatlannak, hogy a jelenlegi vezetés jövő szeptemberben akarta elindítani a 90 napos folyamatot, így a Mikulás hozta volna az új pártelnököt. Ez szembe ment volna a szocialisták korábbi gyakorlatával.

Mesterházy ugyan nem, Hiller viszont bár burkoltan, de bírálta lapunknak a pártvezetést. Véleménye szerint sokkal több baloldali, potenciálisan az MSZP-t támogató szavazó van, mint amennyien most állnak a párt mögött. A parlament szocialista alelnöke karakteresen politizáló MSZP-t akar, "ami nem csak reagál. Ha ugyanis csak azt teszi, mindig ellenzékben marad". Nem titkolta, ha választmányi elnöknek jövőre felkérnék, igent mondana.

Ugye nem lett balhé. Akkor sem, ha néhány sértődött politikus ezzel "házalta" végig a sajtót. Erről már az elnökség egyik névtelenséget kérő tagja beszélt lapunknak szintén kora délután. Mások szerint azért nem robbant fel a kongresszus, mert az elégedetlenek belátták, hogy a botrány csak a népszerűségüket csökkentette volna.

A kongresszus nyilvános része egyébként a tervezettnél egy órával később kezdődött, mert az alapszabály-módosítást több körben lehetett csak megszavazni. Úgy tudjuk, technikai problémák miatt. A felkiáltójelekkel egyébként a fizetésemelést akarták nyomatékosítani, a párt szimbólumát, a szegfűt nem cserélték le.

Szerző
Témák
MSZP kongresszus

A miniszterelnök szemet vetett az egész budai Várnegyedre

Publikálás dátuma
2015.11.30. 06:00
Szemben a volt kollégium, az Illés, az Omega egykori otthona – minisztérium lesz FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Nem áll le Orbán Viktor, nemcsak a Budavári Palotát, hanem a Polgárvárost is el akarja foglalni az államigazgatás részére. Számára már épül, csaknem 21 milliárd forintból a rezidencia, és 2017 végéig a két minisztériumot, a belügyet és a gazdasági tárcát is a Budai Várba telepít át.

Megdöbbentő, hogy a megélhetési válság küszöbén a kormányzati luxusnegyed az egyik legnagyobb problémája a miniszterelnöknek, ráadásul a beruházásról semmilyen hatástanulmány nem került nyilvánosságra.

Nem, nem az MSZP reagált így arra a múlt heti kormánydöntésre, miszerint 2017 decemberére a Budai Várba költözik a Belügyminisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium (is), hanem 2006-ban a Fidesz, amikor kiderült, hogy a Gyurcsány-kormány a Nyugati Pályaudvart mellett tervezi felépíteni az új kormányzati negyedet. Most egy, az V. kerületben a Parlament körül létező kormányzati negyed szétbontására készül az Orbán-kormány, úgy, hogy a funkciók egy részét áttelepíti a Várnegyedbe. A Miniszterelnökség rezidenciája már épül, a Köztársasági Elnöki Hivatal pedig már rég a Sándor-palotában székel. Ha azt gondoljuk ennyivel megúsztuk, vigyázat, az egykori Külügyminisztérium Dísz téri és a Honvédelmi Minisztérium Szent György téri foghíjtelkén is lehet építkezni!

Általános meglepetést okozott a kormány friss döntése, amellyel a Belügyminisztériumot és a Nemzetgazdasági Minisztériumot a budai Várnegyed két nagy épületegyüttesébe költöztetné. A meglepetés oka, hogy egyfelől minden városfejlesztési koncepció a Budai Vár déli területe - az úgynevezett Polgárváros - terhelésének, forgalmának csökkentésével számol, másfelől pedig még a közelmúltban készített és a tavasszal ismertetett fejlesztési tervek sem említették a zárt hivatalokat - sokkal inkább vendéglátó és turisztikai funkciókkal számoltak - monda a Népszavának Erő Zoltán építész, hozzátéve: nem meglepő persze a döntés a kormányzat szimbolikus helyfoglalási törekvéseinek, és a budai Vár kitüntetett vonzerejének ismeretében. Látható, hogy ezekben akkora erő rejlik, ami feledteti a közlekedési nehézségekkel, a minisztériumok elszakítottságával és elzártságával kapcsolatos ellenérveket. A várfalak mögött azonban a közigazgatás szimbolikusan is hatalmi pozícióját mutatja – hátrahagyva a szolgáltató bürokrácia illúzióját. Sajnálhatjuk a Magyar Tudományos Akadémia intézeteinek és a többi kulturális intézménynek a távozását, mert a Vár valóban kulturális és turisztikai negyedként működött a hatvanas évek óta.

Az Akadémiának drága volt(?)

A Belügyminisztérium a kormány múlt heti döntése értelmében a Kapisztrán tér–Úri utca–Országház utca által határolt, több, mint 20 ezer négyzetméteres komplexumba költözik 2017 decemberében. Ebben az épületben jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) bölcsészettudományi és társadalomtudományi kutatóközpontjai működnek. A kutatóközpontok foglalják magukba egyebek mellett a filozófiai, a régészeti, a történettudományi, a művészettörténeti, és még számos kutatóintézetet, amelyek önállóságát még Pálinkás József MTA-elnök szüntette meg. Már többször felmerült, hogy ki kellene rúgni a kutatókat ezekből a szép, korlátosan használható, ám történelmi hangulatú épültetekből, de az MTA ellenállása, na meg az intézetek elhelyezésének, és a hátra maradó épületek felújításának horribilis költségei mindig megmentették az intézeteket. Marosi Ernő akadémikus szerint ugyanis a Kapisztrán tér–Úri utca–Országház utcai tömb katasztrofális műszaki állapotban van, a hatvanas évek renoválása óta nagyobb beavatkozások nem történtek. Az MTA épp ezzel, a műemlék épületek korszerűtlenségével, költséges fenntartásával indokolta, hogy – természetesen az állam pénzéből – elköltözik innét, egy Soroksári út melletti irodaházba. Itt kap helyet az összes humán tudománnyal foglalkozó, együtt csaknem ezer főt foglalkoztató, eddig hat különböző ingatlanban székelő akadémiai intézmény. A 8 milliárd forintba kerülő „MTA Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóházának" az építése az előzetesen meghatározott ütemterv szerint halad, az intézetek költözése 2017. I. félévében várható” – közölte az MTA sajtóosztálya a Magyar Naranccsal, ám a lap rámutatott, hogy korábban, az MTA saját honlapján is 2016 elejére ígérték az átadást. Nem mindegy, hiszen, ha 2017. első félévében történik a költözés, teljesen kizárt, hogy az év végéig a helyükre beköltözhet Pintér Sándor. Ugyanis az épületet műszakilag és belsőépítészetileg teljesen fel kell újítani, ami egy, de inkább két év, és bizonyára 10 milliárd körüli összeg lesz.

Az MTA úgy nyilatkozott korábban, hogy a fenti intézmények éves 190 milliós fenntartási költségének 30 százalékát reméli megtakarítani a beruházás által. Ezt arra alapozza, hogy állítása szerint a nemrég átadott, Q2-nek nevezett Természettudományi Kutatóközpont esetében 20 százalékkal sikerült csökkenteni a költségeket. Ezt azonban sokan vitatják. Váradi András professzor az Élet és Irodalomban megjelent cikkében azt bizonyítja, hogy a Q2-épület „fenntartása a rendkívül előnytelen garanciális szerződés miatt nagyon magas. A kutatók egyáltalán nem értik, hogy egy vadonatúj épületre miért kell évi több mint százmilliós garanciális szerződést kötni, és annak költségeit miért nekik kell célzottan a kutatásra elnyert forrásaikból fedezniük.” Szóval vélhetően nem azért költözik el az MTA Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóközpontjai a vári ingatlanból, mert olcsóbb lesz a működés, hanem azért, hogy helyet csináljanak az orbáni adminisztrációnak. Ha igaz, hogy az épület fenntartása túl drága az MTA-nak, akkor vajon a másik állami zsebnek, a BM-nek nem lesz ugyanolyan drága? – tehetnénk fel a költői kérdést.

De miért épp ide költözik a Belügyminisztérium? A mai épület XVIII. században létrejött ferences, és klarissza kolostor, illetve klarissza kolostortemplom összeépítéséből jött létre II. József idején, aki kormányzati funkciót adott az államosított ingatlanoknak. Az Úri utcára néző klarissza templom tornyát elbontották, a hajót szintekre osztották, itt működött a Magyar Királyi Kúria, később pedig a Helytartótanács. A tömböt másik oldalról határoló utca azért viseli az Országház nevet, mert az ide néző traktusban három rendi országgyűlést tartottak. Az épületbe a XIX. században költözik a Belügyminisztérium. Egyébként a Vár hosszú távú fejlesztésére készített koncepciója szerint a földszinten éttermek, kávézók, cukrászdák kapnának helyet, a klarissza templom koncertteremként, az egykori országgyűlési terem pedig bálteremként funkcionálna.

Audival jól megközelíthető

A Nemzetgazdasági Minisztérium a Szentháromság térre költözik, szintén 2017 végén. A történelmi hagyomány itt is megvan, más, racionális szempontok azonban kevéssé. 1784-től az egykor a telken álló jezsuita akadémiában működött a Királyi Kamara, ennek helyén, több szomszédos lakótelek kisajátítása után 1901-1904 között építették fel az új Pénzügyminisztériumot. Fellner Sándor építész késő gótikus stílusban tervezett épületében 300 személyes bálterem, márvánnyal burkolt, szobrokkal díszített aula, faburkolatos, kandallós fogadó- és tanácskozótermek, miniszteri szobák, várakozó helyiségek kaptak helyet, amelyek fő jellemzője a reprezentativitásra való törekvés volt – olvasható az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának honlapján. Hozzáteszik, „a Pénzügyminisztérium épületét a századforduló építészetére jellemző bizonytalanság példájaként emlegeti a művészettörténet, amely arányaival is kirítt a polgár negyed kisvárosias léptékéből.” Ezért aztán konszenzusos és ma is helyeselhető döntés volt – mondja Marosi Ernő művészettörténész, akadémikus -, amikor az 1948-1962 közötti helyreállítás során Rados Jenő jelentősen visszabontotta az épületet”. Erő Zoltán építész szerint „a hírekből kiolvasható, hogy az épületek eredeti állapotának visszaállítására is sor kerül, ami a Mátyás templommal konkuráló Szentháromság téri háznál nem sok jót ígér. Mostanában sajnos visszatérő gondolat a XIX. század végi épületek kritikátlan rekonstrukciója, mintha az elpusztult architektúra, a talmi kőcsipkesor visszaállításával nyomtalanul el lehetne tüntetni történelmi korok eseményeinek, döntéseinek emlékét – vagy vissza lehetne hozni az ország korábbi dicsőségét, nagyságát. Lehet, hogy ezt sok, valódi értéket képviselő, méltatlanul pusztuló épületegyüttes megmentése hitelesebben szolgálná. Erre kellene igent mondani.”

Az igaz, hogy az épülethez illő funkciót máig nem sikerült találni: 1962-76 között a Műszaki Egyetem legendás, pezsgő kulturális élettel színezett kollégiuma volt itt, ahol 1968-81 között létezett a Várklub (az Illés, az Omega, és egyéb együttesek fellépéseivel) működött. Az épület egy részében az Országos Levéltár működik, számos alapítvány mellett. Ezek, különösen a levéltár elhelyezése újabb jelentős összegekbe kerül majd, s az épület felújítása sem jön ki 10 milliárdnál kevesebből.

Ráadásul milliárdokat kell majd költeni a Budai Vár jórészt feltáratlan barlangrendszerére. Közlekedési, parkolási szempontból a Budai Vár ma is rémálom. Miután egyik épületnek sincs garázsa, és a barlangrendszer miatt kérdéses, hogy az udvarok alá lehet-e mélygarázsokat építeni, a minisztériumokat sem az ott dolgozók, sem az ügyfelek nem tudják majd megközelíteni autóval, kivéve azokat a honfitársainkat, akik szolgálati Audival közlekednek. Mindazok, akik a döntést hozták, és akikkel a döntést megkonzultálták, vélhetően ebbe a halmazba tartoznak, ugyanis egyetlen szakmai szervet, de még a Vár rekonstrukcióját segítő Hauszmann Bizottságot sem vonták be. Még a történeti szempontok is sántítanak: a Vár soha nem volt kormányzati negyed, hiszen a legtöbb minisztérium Pesten működött. Marosi szerint felesleges kormányzati negyedet építeni, hiszen van ilyen, a Parlament körül.

Orbán háza már épül, szépül

2002-ben az elbukott választás keresztülhúzta Orbán Viktor tervét, hogy a Miniszterelnökség visszakapja háború előtti otthonát, a Sándor-palotát. Az épület már szinte kész volt, de a szocialisták nem a miniszterelnököt, hanem a köztársasági elnököt költöztették a sokat látott falak közé. 2014-ig kellett várni, hogy a kormány döntsön, a miniszterelnök mégis a Várba költözik.Méghozzá az egykori a szintén II. József által kolostorból színházzá átalakíttatott Szent György téri épületbe, ami a közelmúltig Nemzeti Táncszínházként működött. Ez persze nem elégséges, ezért a szomszédos telken bővítik. A lapinformációk szerint 20 ezer négyzetméteres épületre eddig 20,7 milliárd forintot különítettek el. A beruházás lassan halad, a Magyar Narancs szerint csupán 735 milliót sikerült eddig elkölteni, így a 2016. március 15-i határidő vélhetően nem tartható. Az sem nagy titok, hogy Orbán tartja magát az eredeti terveihez, és a cél, a Sándor-palota, ahol olyan történelmi események zajlottak, mint például Teleki Pál öngyilkossága. Nem kell túl nagy jövőbelátás ahhoz, hogy megállapítsuk, a Budavári Palota L. Simon László által koordinált felújításának egyik célja vélhetően az, hogy a Köztársasági Elnökök beköltöztessék a történelmi falak közé. A legvalószínűbb a Magyar Nemzeti Galéria A épülete, a palota egykori fogadó csarnoka, ruhatára. Nem terheli Horthy szelleme, jó a megközelítése, és a kilátás sem utolsó. A legutóbbi közjogi méltóság Rákosi Mátyás volt, aki a palotába vágyakozott. Kádár alakította kulturális központtá a palotát.

Keressük a BKK-t
Hogyan érintheti a minisztériumok Várba költözése a helyi közlekedést? (Tömegközlekedés, autós forgalom, parkolás) Az I. kerülettől azt a választ kaptuk, ilyen kérdésekkel keressük a BKK-t. A BKK-tól eddig még nem kaptunk tájékoztatást. Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) elnöke viszont úgy véli, a költözés nem okoz majd közlekedési bonyodalmakat, nem várható, hogy túlzottan megnövekedne az autós forgalom, a buszközlekedés (a 16-os busz megy arra) pedig most is elég sűrű. Szerinte a parkolással sem lesz gond, azok a minisztériumi dolgozók, akiket érint a hurcolkodás, a Várkert Bazár alatti többszintes mélygarázsban parkolhatnak.



Szerző