Egy helyreigazítás története

Publikálás dátuma
2015.11.30 06:07
A bíróság ítélt, mi végrehajtottuk, de ez sem volt elég FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Munkatársunk írt egy publicisztikát. Három és fél éve. Jó hírnév megsértése miatt beperelték, a bíróság pedig, dacára annak, hogy szabad vélemény nyilvánításról van szó, helyt adott a keresetnek, miként a Népszava az ítélet végrehajtásának. Látszólag egyszerű sajtóper, valójában egy soha véget nem érő történet...

Minden önsajnálat nélkül: nem könnyű ma a magyarországi sajtó helyzete. Valamennyi közszereplőnek, leginkább pedig a hatalmon lévőknek minden korábbinál erősebb a szándéka, hogy a nyilvánosságot valahogyan megregulázzák. Még akkor is, ha egy-egy sajtótermékben magánvélemény (publicisztika, jegyzet) jelenik meg, amely az általános bírói gyakorlat szerint nem tartozik a helyreigazítandók közé, hiszen az csorbítaná a véleménynyilvánítási szabadságot. Ami nem jelenti azt, hogy az ilyen közlések bírói megítélése ne térhetne el az általános sajtótörvényi normáktól. Mint azt a Népszava alábbi történet is mutatja, példaként egyben arra is, mennyire nem egyszerű – akár csak formailag is - eleget tenni a bíróság ítéletének – még ha vitatjuk is annak jogosságát, főként igazságosságát. Egy-egy alperest sújtó ítéletet a felperesek pedig arra használnak ki, hogy akár rosszindulatból, akár kicsinyes bosszúból a lehető legtöbb kártérítést gombolják le, az amúgy is silány anyagi háttérrel rendelkező, a nyilvánosságot kiszolgáló orgánumokat. A megregulázás szellemében csorbítva a sajtószabadságot, erősítve az öncenzúrát, amiről azt gondoltuk, egyszer már meghaladtuk.

2012. április 17-én a Népszavában megjelent Várkonyi Tibor publicisztikája (tehát véleménye) „Csak a nácik” címmel.

2012. július 12-én, három hónappal a megjelenés után, a Jobbik – egy ügyvédi irodán keresztül - jó hírnév megsértése iránti keresetet adott be a kiadó ellen a Fővárosi Bíróságon, kifogásolva az írást.

2013. január 24-én volt az első tárgyalás.

2013. március 7-én, csaknem egy évvel az írás megjelenése után a bíróság ítéletében kimondta, hogy a Népszava megsértette a felperes (a Jobbik) jó hírnévhez való jogát. E szerint a helyreigazítást a bocsánatkérésünk kifejezésével egyidejűleg meg kell jelentetnünk a lap internetes honlapján, a cikk címe fölött. A hely meghatározása itt is fontos következményekkel jár, mert az online-ban a cikk fölé kihelyezni a helyreigazítást technikailag lehetetlen. (Hasonló eset, ha a nyomtatott lapban a bírói verdikt szerint ugyanazon az oldalon kell közölni az ítéletet, mint ahol megjelent, ami adott esetben meglehetősen értelmetlen, hiszen egy belpolitikai per következménye óhatatlanul akár a sportoldalra is kerülhet.)

Még egyszer: a helyreigazítást tehát a Népszava online kiadásában, a cikk címe felett addig kell közölnünk, amíg maga a cikk is ott található. E mellett 250 ezer forint tőke és kamatainak a megfizetésére is kötelezett bennünket a bíróság.

Fellebbeztünk az ítélet ellen: a Fővárosi ítélőtábla 2014. március 20-án – csaknem két évvel a publicisztika megjelenése után - helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét .

Hét újabb hónap elteltével, 2014. október 29-én egy végrehajtó végrehajtást kezdeményezett a Népszava kiadója ellen, mind a fizetést, mind a közzétételt illetően. Ez a kiadó „hibája” (is), mert az ítéletet egy adminisztrációs hiba miatt nem kaptuk kézhez, ezért nem is tudtunk róla, hogy mit kellene közzétennünk. Ekkor kezdődött meg a végrehajtási processzus, de a történet nem csak ezért és innen érdekes igazán.

A Népszava 2014. november 4-én (két és fél évvel a publicisztika megjelenése után) visszatette a felületére a kifogásolt cikket, és közzétette a helyreigazítást, majd november 19-én az eredeti cikkel együtt levette az online-ról, és ettől kezdve sem az eredeti írás, sem a helyreigazítás nem volt elérhető. Eljárásunk megfelelt a törvénynek.

2014. november 6-án e-mailben tájékoztattuk a végrehajtót, hogy az ügyvédi irodának kifizettük az előírt díjat. Egyben kértünk egy számlaszámot, ahová a 250 ezer forintot átutalhatjuk. Választ nem kaptunk.

2014. november 14-én levélben kértük a végrehajtótól ugyanazt, mint amit november 6-án e-mailben. Választ nem kaptunk.

2014. december 2-án e-mailben értesítettük a végrehajtót, hogy a helyreigazítást közzétettük, 15 napig kint volt a Népszava honlapján, aztán az eredetivel együtt levettük onnan, ami önkéntes teljesítés volt, nem kötelezettség.

2014. december 3-án, miután végre megkaptuk a számlaszámot, átutaltunk a végrehajtónak 361 887 forintot. (A teljes összeg egy munkatárs 2,5 havi fizetése.)

2014. december 12-én kérésünkre a végrehajtótó elszámolást küldött, amely szerint a befizetett összeget a következő tételek adják ki:

Csaknem négy hónap múlva, a 2015. március 24-én kézhez vett végzésében a Pesti Központi Kerületi Bíróság újfent kirótt a Népszava kiadójára 50 ezer forint bírságot, mert „sem a bírósági határozatban meghatározott, sem a végrehajtó által megjelölt határidő alatt nem tett eleget a bírósági határozatban előírt kötelezettségének…”

Mivel mi már november 4-én megjelentettük a bíróság ítéletét, és befizettük a bírságokat, a szűkszavú ítéletből csak valószínűsíteni tudtuk, a bíróság arra gondolt, hogy a technikailag kivitelezhetetlen „cikk címe fölött” kitétel és a „bocsánatkérés” szó kimaradása miatt kaptunk újabb bírságot és újabb végrehajtást.

2015. március 30-án újból kitettük a már 2014 novemberében az online-ról levett cikket, csak azért, hogy a bocsánatkérésünket is kifejezhessük egyidejűleg, a cikk, a bírósági ítélet és a bocsánatkérés ismét 15 napig volt elérhető a honlapunkon.

2015. június 24-én az 50 ezer forint bírságot befizettük.

2015. július 1-jén a végrehajtó újabb felhívást küldött részünkre, felhívva a figyelmünket arra, hogy „a cikk címe fölött, bocsánatkérése egy idejű kifejezésével, és ezen közleményt jelentesse meg mindaddig, amíg a cikk az interneten fellelhető”.

Egyidejűleg újabb 53 960 forint fizetési kötelezettségre hívja fel a figyelmünket, természetesen ismételten annak részletezése nélkül, hogy ezen összeg vajon milyen tételekből áll, és miért kellene kifizetnünk.

Kérésünkre 2015. augusztus 12-én kelt levelében a végrehajtó tájékoztatta a Népszavát, hogy a végrehajtást kérő Jobbik Magyarországért Mozgalom szerint a Népszava nem teljesítette a bíróság ítéletét, ezért beadvánnyal fordult a bírósághoz „a végrehajtás további módjának meghatározása végett”.

2015. szeptember 16-án a Jobbik Magyarország Mozgalom jogásza és a Népszava jogásza levelezésbe kezdett arról, hogy ki, mit és miért tart, illetve miért nem tart teljesítettnek. Ekkor a Jobbikot állítólag erősen sértő vélemény immáron harmadik éve kis megszakításokkal kényszerűen kinn volt a világhálón. Végül a Jobbik ügyvédje már megelégedett volna azzal is, ha magánlevélben kérünk bocsánatot. Erre viszont minket nem kötelezett a bíróság, nem is tettük meg, és a következőképpen döntöttünk:

2015. szeptember 28. és 2015. október 28. között a helyreigazítással és a bocsánatkéréssel együtt ismét kitettük 30 napra az eredeti publicisztikát, mivel a bíróság erre kötelezett minket. A 30 nap elteltével ismét levettük a cikket és a helyreigazítást, amiről újfent tájékoztattuk a végrehajtót.

Összes befizetéseink eddig:

Amin töprengünk:

• a keresetlevélben a Jobbik nem kérte, hogy a cikk címe fölé tegyük a helyreigazítást, sem azt, hogy fejezzük ki a bocsánatunkat. Ezt a kitételt a bírónő maga írta bele az elsőfokú ítélet rendelkező részébe, amelyet helyben hagyott az Ítélőtábla.

• Sem a végrehajtó, sem a bíróság újabb ítéletükben nem írták le, hogy mi volna a kifogásuk a megjelent helyreigazítás ellen.

• A Jobbik a fent ismertetett procedúrával azt érte el, hogy a 2012 áprilisában először megjelent, rá állítólag sérelmes sorokat azóta többször meg kellett jelentetnünk az ismételt és indokolatlan helyreigazítás miatt. (2014 novemberében a cikket a levettük, márciusban újra visszatettük, majd levettük, és most megint visszatettük és levettük.). Élünk a gyanúval: az egész ügy nem a személyiségi jogaik megsértésének fájdalmáról szól, hanem a bírságokról, és a Népszava anyagi tiprásáról.

• A legutolsó végrehajtói felszólításnak elvben nem is tudhattunk volna eleget tenni, mert a cikk már régóta nincs fent az interneten, tehát ismét be kellett íratni, hogy kitehessük. A bíróság ítélete ugyanis úgy szól: „mindaddig, amíg a cikk az interneten fellelhető”. De nem volt fellelhető, most sem az már. Ilyenkor mi is a teendő? Hiszen, azt talán a Jobbik sem szeretné, hogy újra és újra megismételjük a megítélése szerint rá nézve kifejezetten sértő véleményt.

• A bírónő feltehetően nem lehetett tisztában egy adott szerkesztőségi szoftver lehetőségeivel, ugyanis az nem ad lehetőséget arra, hogy a cím elé bármit is beírhassunk. Ehhez újra kellene íratnunk a Népszava teljes online szerkesztőségi szoftverét.

• Ezt a lehetetlenséget úgy hidaltuk át, hogy közvetlenül a cím alá, kiemelve tettük a helyreigazítást. Ezért aztán újra megbüntettek bennünket. Ma a magyar törvényhozásban erre úgy lehetne jogorvoslatot találni, hogy pert indítunk végrehajthatatlan bírósági ítélet miatt. Nem tesszük. Már csak azért sem, mert amíg ítélet születne az ügyben, havonta megbüntethetnének bennünket 50 ezer forintra.

Elég volt, ami történt. Mert még egyszer: a publicisztika 2012. április 17-én jelent meg és itt tartunk most, 2015. november 9-én.

Ha eddig esetleg valaki nem ismerte volna a véleményünket a jobbikról, akkor most a Jobbik, az ügyvédjük, a Bíróság, és a végrehajtó tett róla, hogy mindenki kellően képbe kerüljön.

Szerző

Ebben sem mondtak igazat: szó sincs arról, hogy egyéni számlán kezeljék a volt magánnyugdíj-pénztári tagok pénzét

Publikálás dátuma
2019.04.18 22:04
Jól döntöttek, akik a magánnyugdíj-pénztári tagságuk megtartását választották FOTÓ: NÉPSZAVA
Nincs is értelme, de ezt mindig is tudni lehetett.
Az egyik fő ígéret az volt a magánnyugdíjak államosításánál, hogy a megtakarításokat egyéni számlákon kezelik majd az állami rendszerben. Ez azóta sem valósult meg, viszont az akkor államosított 3000 milliárd forintot rég elköltötték, ezért Mesterházy Attila MSZP-s képviselő írásbeli kérdéssel kereste meg Rétvári Bencét, az Emmi államtitkárát a témában - számolt be az RTL Klub híradója. Rétvári válasza szerint viszont a korábbi magánnyugdíjpénztári megtakarítások jóváírása  a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben létrehozott egyéni számlán nem értelmezhető. (A mondatnak valójában úgy kellene hangzania, hogy az állami rendszerben egyéni számla nem létezhet.) Ennek ellenére senkit nem ér kár - közölte Rétvári -, mert nyugdíjakat úgy számolják, mintha sosem lettek volna magánnyugdíjpénztárak. A kormány szerint a jelenlegi rendszerből azt lehet látni, hogy ki, milyen nyugdíjra számíthat majd, így nincs is szükség az egyéni, virtuális számlákra. Mesterházy szerint ez azt jelenti, hogy az államosítás idején nyíltan hazudtak annak céljáról és módjáról az embereknek. A híradónak nyilatkozó szakértő szerint a felosztó-kirovó magyar nyugdíjrendszerben egyéni számlának valóban nincs értelme, ilyet nem is lehet ígérni.  A mai Kormányinfón Gulyás Gergely is azt közölte, hogy ebben a ciklusban nem lesz egyéni nyugdíjszámla. A jelenlegi felosztó-kiróvó rendszeren a következő években nem változtatnak. 

Reméljük, Kövér László nem idézte Semjént, amikor együttérzését fejezte ki a Notre Dame miatt

Publikálás dátuma
2019.04.18 19:33

Fotó: Vajda József
Nagyon azért nem kapkodta el a francia házelnöknek szóló együttérző levél elküldését.
Az Országgyűlés elnöke levélben fejezte ki együttérzését a francia képviselőház és a szenátus elnökének a Notre Dame-székesegyházban pusztító tűz miatt - közölte az Országgyűlés Sajtóirodája csütörtökön. Kövér László azt írta Richard Ferrand-nak és Gérard Larcher-nak: megdöbbenve és mély megrendüléssel értesült a kereszténység, a katolikus egyház és az egyetemes kultúra egyik fontos jelképének számító Notre Dame-székesegyházat ért tűzesetről, amely felbecsülhetetlen kárt okozott a rekonstrukció alatt álló épületben. Az Országgyűlés elnöke levelében kifejezte elismerését a francia tűzoltók hősies küzdelméért, amelynek köszönhetően sikerült megóvni "a kereszténység egyik bástyáját" a teljes pusztulástól, csakúgy, mint az épületben őrzött keresztény kegytárgyak és műalkotások hatalmas gyűjteményének jelentős részét. Kövér László a magyar Országgyűlés nevében együttérzéséről és támogatásáról biztosította a francia nemzetet, és sok erőt, kitartást kívánt a székesegyház újjáépítéséhez.   Semjén Zsolt kedden még arról értekezett, hogy az égő Notre Dame a hitét megtagadó Franciaország tragédiáját fejezi ki. "Én ebben egy tragikus szimbólumot látok. Az a Franciaország, amelyik megtagadta - mint az egyház legidősebb leánya, úgy hívták régen Franciaországot – saját történelmét, megtagadta önmagát, megtagadta saját kereszténységét és hitét, ez az égő templom valahogy kifejezi azt az apokaliptikus értékvesztést, aminek a nyugati világban tanúi lehetünk” - mondta a tűz kapcsán a HírTv-ben a nagy vadász. 
Frissítve: 2019.04.18 19:35