Egy helyreigazítás története

Publikálás dátuma
2015.11.30 06:07
A bíróság ítélt, mi végrehajtottuk, de ez sem volt elég FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /
Munkatársunk írt egy publicisztikát. Három és fél éve. Jó hírnév megsértése miatt beperelték, a bíróság pedig, dacára annak, hogy szabad vélemény nyilvánításról van szó, helyt adott a keresetnek, miként a Népszava az ítélet végrehajtásának. Látszólag egyszerű sajtóper, valójában egy soha véget nem érő történet...

Minden önsajnálat nélkül: nem könnyű ma a magyarországi sajtó helyzete. Valamennyi közszereplőnek, leginkább pedig a hatalmon lévőknek minden korábbinál erősebb a szándéka, hogy a nyilvánosságot valahogyan megregulázzák. Még akkor is, ha egy-egy sajtótermékben magánvélemény (publicisztika, jegyzet) jelenik meg, amely az általános bírói gyakorlat szerint nem tartozik a helyreigazítandók közé, hiszen az csorbítaná a véleménynyilvánítási szabadságot. Ami nem jelenti azt, hogy az ilyen közlések bírói megítélése ne térhetne el az általános sajtótörvényi normáktól. Mint azt a Népszava alábbi történet is mutatja, példaként egyben arra is, mennyire nem egyszerű – akár csak formailag is - eleget tenni a bíróság ítéletének – még ha vitatjuk is annak jogosságát, főként igazságosságát. Egy-egy alperest sújtó ítéletet a felperesek pedig arra használnak ki, hogy akár rosszindulatból, akár kicsinyes bosszúból a lehető legtöbb kártérítést gombolják le, az amúgy is silány anyagi háttérrel rendelkező, a nyilvánosságot kiszolgáló orgánumokat. A megregulázás szellemében csorbítva a sajtószabadságot, erősítve az öncenzúrát, amiről azt gondoltuk, egyszer már meghaladtuk.

2012. április 17-én a Népszavában megjelent Várkonyi Tibor publicisztikája (tehát véleménye) „Csak a nácik” címmel.

2012. július 12-én, három hónappal a megjelenés után, a Jobbik – egy ügyvédi irodán keresztül - jó hírnév megsértése iránti keresetet adott be a kiadó ellen a Fővárosi Bíróságon, kifogásolva az írást.

2013. január 24-én volt az első tárgyalás.

2013. március 7-én, csaknem egy évvel az írás megjelenése után a bíróság ítéletében kimondta, hogy a Népszava megsértette a felperes (a Jobbik) jó hírnévhez való jogát. E szerint a helyreigazítást a bocsánatkérésünk kifejezésével egyidejűleg meg kell jelentetnünk a lap internetes honlapján, a cikk címe fölött. A hely meghatározása itt is fontos következményekkel jár, mert az online-ban a cikk fölé kihelyezni a helyreigazítást technikailag lehetetlen. (Hasonló eset, ha a nyomtatott lapban a bírói verdikt szerint ugyanazon az oldalon kell közölni az ítéletet, mint ahol megjelent, ami adott esetben meglehetősen értelmetlen, hiszen egy belpolitikai per következménye óhatatlanul akár a sportoldalra is kerülhet.)

Még egyszer: a helyreigazítást tehát a Népszava online kiadásában, a cikk címe felett addig kell közölnünk, amíg maga a cikk is ott található. E mellett 250 ezer forint tőke és kamatainak a megfizetésére is kötelezett bennünket a bíróság.

Fellebbeztünk az ítélet ellen: a Fővárosi ítélőtábla 2014. március 20-án – csaknem két évvel a publicisztika megjelenése után - helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét .

Hét újabb hónap elteltével, 2014. október 29-én egy végrehajtó végrehajtást kezdeményezett a Népszava kiadója ellen, mind a fizetést, mind a közzétételt illetően. Ez a kiadó „hibája” (is), mert az ítéletet egy adminisztrációs hiba miatt nem kaptuk kézhez, ezért nem is tudtunk róla, hogy mit kellene közzétennünk. Ekkor kezdődött meg a végrehajtási processzus, de a történet nem csak ezért és innen érdekes igazán.

A Népszava 2014. november 4-én (két és fél évvel a publicisztika megjelenése után) visszatette a felületére a kifogásolt cikket, és közzétette a helyreigazítást, majd november 19-én az eredeti cikkel együtt levette az online-ról, és ettől kezdve sem az eredeti írás, sem a helyreigazítás nem volt elérhető. Eljárásunk megfelelt a törvénynek.

2014. november 6-án e-mailben tájékoztattuk a végrehajtót, hogy az ügyvédi irodának kifizettük az előírt díjat. Egyben kértünk egy számlaszámot, ahová a 250 ezer forintot átutalhatjuk. Választ nem kaptunk.

2014. november 14-én levélben kértük a végrehajtótól ugyanazt, mint amit november 6-án e-mailben. Választ nem kaptunk.

2014. december 2-án e-mailben értesítettük a végrehajtót, hogy a helyreigazítást közzétettük, 15 napig kint volt a Népszava honlapján, aztán az eredetivel együtt levettük onnan, ami önkéntes teljesítés volt, nem kötelezettség.

2014. december 3-án, miután végre megkaptuk a számlaszámot, átutaltunk a végrehajtónak 361 887 forintot. (A teljes összeg egy munkatárs 2,5 havi fizetése.)

2014. december 12-én kérésünkre a végrehajtótó elszámolást küldött, amely szerint a befizetett összeget a következő tételek adják ki:

Csaknem négy hónap múlva, a 2015. március 24-én kézhez vett végzésében a Pesti Központi Kerületi Bíróság újfent kirótt a Népszava kiadójára 50 ezer forint bírságot, mert „sem a bírósági határozatban meghatározott, sem a végrehajtó által megjelölt határidő alatt nem tett eleget a bírósági határozatban előírt kötelezettségének…”

Mivel mi már november 4-én megjelentettük a bíróság ítéletét, és befizettük a bírságokat, a szűkszavú ítéletből csak valószínűsíteni tudtuk, a bíróság arra gondolt, hogy a technikailag kivitelezhetetlen „cikk címe fölött” kitétel és a „bocsánatkérés” szó kimaradása miatt kaptunk újabb bírságot és újabb végrehajtást.

2015. március 30-án újból kitettük a már 2014 novemberében az online-ról levett cikket, csak azért, hogy a bocsánatkérésünket is kifejezhessük egyidejűleg, a cikk, a bírósági ítélet és a bocsánatkérés ismét 15 napig volt elérhető a honlapunkon.

2015. június 24-én az 50 ezer forint bírságot befizettük.

2015. július 1-jén a végrehajtó újabb felhívást küldött részünkre, felhívva a figyelmünket arra, hogy „a cikk címe fölött, bocsánatkérése egy idejű kifejezésével, és ezen közleményt jelentesse meg mindaddig, amíg a cikk az interneten fellelhető”.

Egyidejűleg újabb 53 960 forint fizetési kötelezettségre hívja fel a figyelmünket, természetesen ismételten annak részletezése nélkül, hogy ezen összeg vajon milyen tételekből áll, és miért kellene kifizetnünk.

Kérésünkre 2015. augusztus 12-én kelt levelében a végrehajtó tájékoztatta a Népszavát, hogy a végrehajtást kérő Jobbik Magyarországért Mozgalom szerint a Népszava nem teljesítette a bíróság ítéletét, ezért beadvánnyal fordult a bírósághoz „a végrehajtás további módjának meghatározása végett”.

2015. szeptember 16-án a Jobbik Magyarország Mozgalom jogásza és a Népszava jogásza levelezésbe kezdett arról, hogy ki, mit és miért tart, illetve miért nem tart teljesítettnek. Ekkor a Jobbikot állítólag erősen sértő vélemény immáron harmadik éve kis megszakításokkal kényszerűen kinn volt a világhálón. Végül a Jobbik ügyvédje már megelégedett volna azzal is, ha magánlevélben kérünk bocsánatot. Erre viszont minket nem kötelezett a bíróság, nem is tettük meg, és a következőképpen döntöttünk:

2015. szeptember 28. és 2015. október 28. között a helyreigazítással és a bocsánatkéréssel együtt ismét kitettük 30 napra az eredeti publicisztikát, mivel a bíróság erre kötelezett minket. A 30 nap elteltével ismét levettük a cikket és a helyreigazítást, amiről újfent tájékoztattuk a végrehajtót.

Összes befizetéseink eddig:

Amin töprengünk:

• a keresetlevélben a Jobbik nem kérte, hogy a cikk címe fölé tegyük a helyreigazítást, sem azt, hogy fejezzük ki a bocsánatunkat. Ezt a kitételt a bírónő maga írta bele az elsőfokú ítélet rendelkező részébe, amelyet helyben hagyott az Ítélőtábla.

• Sem a végrehajtó, sem a bíróság újabb ítéletükben nem írták le, hogy mi volna a kifogásuk a megjelent helyreigazítás ellen.

• A Jobbik a fent ismertetett procedúrával azt érte el, hogy a 2012 áprilisában először megjelent, rá állítólag sérelmes sorokat azóta többször meg kellett jelentetnünk az ismételt és indokolatlan helyreigazítás miatt. (2014 novemberében a cikket a levettük, márciusban újra visszatettük, majd levettük, és most megint visszatettük és levettük.). Élünk a gyanúval: az egész ügy nem a személyiségi jogaik megsértésének fájdalmáról szól, hanem a bírságokról, és a Népszava anyagi tiprásáról.

• A legutolsó végrehajtói felszólításnak elvben nem is tudhattunk volna eleget tenni, mert a cikk már régóta nincs fent az interneten, tehát ismét be kellett íratni, hogy kitehessük. A bíróság ítélete ugyanis úgy szól: „mindaddig, amíg a cikk az interneten fellelhető”. De nem volt fellelhető, most sem az már. Ilyenkor mi is a teendő? Hiszen, azt talán a Jobbik sem szeretné, hogy újra és újra megismételjük a megítélése szerint rá nézve kifejezetten sértő véleményt.

• A bírónő feltehetően nem lehetett tisztában egy adott szerkesztőségi szoftver lehetőségeivel, ugyanis az nem ad lehetőséget arra, hogy a cím elé bármit is beírhassunk. Ehhez újra kellene íratnunk a Népszava teljes online szerkesztőségi szoftverét.

• Ezt a lehetetlenséget úgy hidaltuk át, hogy közvetlenül a cím alá, kiemelve tettük a helyreigazítást. Ezért aztán újra megbüntettek bennünket. Ma a magyar törvényhozásban erre úgy lehetne jogorvoslatot találni, hogy pert indítunk végrehajthatatlan bírósági ítélet miatt. Nem tesszük. Már csak azért sem, mert amíg ítélet születne az ügyben, havonta megbüntethetnének bennünket 50 ezer forintra.

Elég volt, ami történt. Mert még egyszer: a publicisztika 2012. április 17-én jelent meg és itt tartunk most, 2015. november 9-én.

Ha eddig esetleg valaki nem ismerte volna a véleményünket a jobbikról, akkor most a Jobbik, az ügyvédjük, a Bíróság, és a végrehajtó tett róla, hogy mindenki kellően képbe kerüljön.

Szerző
2015.11.30 06:07

A kormány által létrehozott kutatóhálózat készen áll az akadémiai kutatóintézetek helyére lépni

Publikálás dátuma
2019.02.15 19:35
AZ MTA központi épülete
Fotó: Népszava/
Legutóbb a kommunista politika játszadozott úgy a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA), mint macska az egérrel – hangzott el péntek délután az akadémikusokból álló Stádium 28 Kör budapesti, „Tudomány a prés alatt” című fórumán, amit a Közép-európai Egyetem (CEU) egyik nagyelőadójában tartottak meg.
A terem zsúfolásig megtelt, sokaknak csak állóhely jutott. A CEU rektorhelyettese, Enyedi Zsolt szerint nem meglepő a nagy érdeklődés. Köszöntőjében elmondta: soha nem gondolta volna, hogy az MTA-nak ilyen nehéz helyzettel kell majd szembenéznie. – Elképesztő az Akadémia megbélyegzése. Persze ez a bélyeg számunkra is ismert – utalt a CEU ellen az elmúlt két évben lezajlott kormányzati média- és politikai hadjáratra, ami azt eredményezte, hogy az egyetem a következő tanévtől Budapest helyett Bécsben indítja amerikai képzéseit. Klaniczay Gábor, történész, az MTA doktora emlékeztetett: a független kutatóintézetek ellehetetlenítése nem most kezdődött. Már a 2010-es kormányváltás után nem sokkal megvonták „a másik oldalhoz” sorolt intézetek, mint például a Collegium Budapest állami támogatását. Azóta pedig gomba módra szaporodtak el az új, kormányközeli kutatóintézetek: 2011 óta kilenc új „kutatóműhely” jött létre, kezdve a Kommunizmuskutató Intézettel a leginkább elnökének, Szakály Sándor botrányos nyilatkozatairól ismertté vált Veritas Történetkutató Intézeten át az idén megalapított Magyarságkutató Intézetig. – Vagyis a kormány által létrehozott kutatóhálózat készen áll az akadémiai kutatóintézetek helyére lépni – mondta Klaniczay. Tavaly nyáron vált ismertté a kormány terve: az MTA kutatóhálózatát feldarabolnák, egyes intézeteket megszüntetnének, másokat egyetemekhez csatolnának vagy a fentebb említett állami kutatóintézetek valamelyikébe olvasztanák be. Klaniczay megemlítette: Palkovics László innovációs miniszter egyik legfőbb érve az átalakítások mellett, hogy felszámolja a „kialakult párhuzamosságokat”. Csakhogy ezeket épp a kormány hozta létre az újabb és újabb kutatóintézetek megalapításával.
A Palkovics vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) több mint 20 milliárd forintot tart vissza az akadémiai kutatóhálózat működésére szánt 2019-es költségvetési forrásokból. Ez négy egykori igazságügyi miniszter, Bárándy Péter, Draskovics Tibor, Forgács Imre és Vastagh Pál szerint is törvénysértő. Mint pénteki közleményükben írták, felmerülhet a költségvetési csalás gyanúja is, ha az MTA kutatóintézeteinek járó támogatásokat – újabb törvényi felhatalmazás nélkül – a jóváhagyott céltól eltérően használják föl. Ezzel arra utaltak, hogy az ITM jórészt az Akadémiától visszatartott milliárdokból finanszírozná a Tématerületi Kiválósági Programot, amelyen az MTA-s kutatóintézetek mellett az egyetemeket és más kutatóintézeteket versenyeztetnének. Az Akadémia elnöksége kedden úgy döntött: kutatóintézeteik csak akkor indulhatnak a pályázatokon, ha a miniszter garantálja, hogy megkapják azokat a törvényben előírt forrásokat. Palkovics miniszter és Lovász László MTA-elnök pénteken tárgyalt a továbbiakról; az Akadémia Kommunikációs Főosztálya lapunkkal mindössze annyit közölt, „konstruktív tárgyalások kezdődtek” az ITM és az MTA között, amelyek a jövő héten folytatódnak. 

Több százezres fizetést kapott Palkovics, de nem publikált semmit

Az MTA kutatóhálózatát éppen felszámolni tervező Palkovics László miniszter éveken át vett fel 800 ezres fizetést az MTA egyik kutatóintézetétől, miközben semmilyen tudományos publikációja nem született – írta meg a Magyar Narancs. Palkovics 2014-ben lett miniszter, ezt követően maradtak el az elvárt publikációk. Az ITM a lapnak elismerte: a miniszter valóban nem publikált az elmúlt években, mert kutatási tevékenysége kinevezése óta „csak szakmai tanácsadásra terjedhet ki”.

Témák
MTA
2019.02.15 19:35

Ilyen EP-listát akar az MSZP elnöksége

Publikálás dátuma
2019.02.15 19:27

Fotó: / Tóth Gergő
A pártelnökkel semlegesítenék a széttartó törekvéseket.
Mindjárt véleményt mond az MSZP választmánya a szombati kongresszus elé kerülő EP-listáról – amit Tóth Bertalan vezet. Az, hogy a pártelnök került a szocialista névsor élére, elejét vette, hogy huzakodás alakuljon ki a listavezető személye körül. Emlékeztetőül: a helyi szervezetek érdemi többsége azt jelezte korábban, hogy Ujhelyi István legyen az első az EP-lajstromban, és ezt támogatta az elnökség is. Csakhogy az utolsó pillanatokban Szanyi Tibor is bejelentkezett listavezetőnek, célját a választmány segítségével érte volna el – azért lobbizott, hogy a választmány emelje pajzsra a listavezetőt. (Megjegyzendő: a szabályok szerint az elnökségnek és a választmánynak együttesen kell döntenie a listára, egyik sem erőszakolhatja rá az akaratát a másikra.) Bár a többségi vélemény szerint Ujhelyi behúzta volna a listavezetői pozíciót, így azonban nem lesz konfliktus, illetve az elnök személye segíthet abban, hogy átmenjen a lista. Amelyiknek második helyén Ujhelyi István áll, így őt követi Szanyi Tibor, utána Tüttő Kata jön, majd Kálló Dániel következik, és a hatodik hely Gurmai Zitáé. Érdemes Kállót kiemelni, aki a Független Diákparlament szóvivője volt, és a civil erőt képviseli. (Az egyelőre kérdéses, mit szól hozzá a választmány.) Mint emlékezetes, ő az a fiatalember, akit tavaly februárban az Echo TV Napi aktuális című műsorában próbált sarokba szorítani a műsorvezető - kétes sikerrel. A nagy vihart kavart adás felvételét a csatorna törölte ugyan saját oldaláról, de ezen a linken még megnézhető.
Természetesen listán mindenki csúszik egyet előre. Hiszen Tóth Bertalan szimbolikus szereplő – az EP-választás után visszalép. A jelenlegi számítások szerint az MSZP mintegy három képviselői helyre számíthat, ebből vélhetően egyet átenged majd a közös listához csatlakozó Párbeszédnek, így Ujhelyi István és Szanyi Tibor újrázhat Brüsszelben.
2019.02.15 19:27
Frissítve: 2019.02.15 19:40