Azt mindenki magától értetődőnek tekinti, hogy a legnagyobb viták közepette sem szünetel az együttműködés a Nemzetközi Űrállomáson (ISS). Az újabb legénység már javában készül az utazásra: egy orosz, egy amerikai és egy brit űrhajós. A dublőrök között japánt is találunk. Az orosz Malencsenkónak ez már a hatodik űrutazása lesz, az angolnak az első. A tréning az űrállomás orosz részét szimuláló egységben kezdődik és a Szojuz TMA-M űrhajó-szimulátorban folytatódik. A kozmonautákat az olyan váratlan helyzetekre is felkészítik, mint a a fedélzeten bekövetkező tűzeset, a hermetizációs zavar, mérgező anyagok felszabadulása, és nem utolsó sorban az irányítási rendszer meghibásodása.
Az űrhajósok előzőleg hosszú kiképzésen estek át Oroszországban, Európa más, meg nem nevezett országaiban, az Egyesült Államokban és Japánban. Feladataik közé tartozik majd több mint félszáz - többek között - egészségügyi, környezetvédelmi és asztrofizikai tudományos kísérlet elvégzése. Azt tervezik, hogy Bajkonurról indítják útnak őket december közepén. Moszkvában a napokban hagyták jóvá a jövő évre tervezett programot: márciusban startol egy Szojuz és egy Progressz űrhajó, aztán júniusban, júliusban, szeptemberben, októberben és novemberben hol egy Szojuzt, hol egy Progresszt indítanak útnak. Az amerikaiak számítanak a Nemzetközi Űrállomás jelentős szerepére 2024-ig.
Az oroszok és az amerikaiak nem rövid távú együttműködésben érdekeltek, egy legutóbbi hír erről sok mindent elárul. Az Orosz Tudományos Akadémia kozmikus kutatásokkal foglalkozó intézetének igazgatója arról számolt be, hogy a 2020-as évek vége felé egy orosz-amerikai missziót küldenének a Vénuszra. A NASA tudósaival folytatott moszkvai megbeszéléseken arról volt szó, hogy szeretnének közösen egy Vénuszon működő állomást létrehozni. Október elején vált ismertté, hogy a Vénusz kutatására 2013 végén létrehozott orosz-amerikai tudományos csoport hosszabb szünet után felújította munkáját.
Ami annak a jele, hogy az ukrajnai helyzetet követő, Oroszországot sújtó szankciós politika ellenére sem számítanak a tudomány világában a kapcsolatok hosszú távú befagyasztására. Nem véletlen az sem, hogy számos amerikai szakmai konferencián kerülik az orosz-ellenes retorikát, sőt, elismerik azt a szerepet, amelyet Moszkva játszik a Nemzetközi Űrállomás fenntartásában. Az orosz médiában többen hangot adtak annak a véleményüknek, többek között japán szakértők is, hogy a hidegháborús időket idéző konfrontáció nem blokkolta az űrkutatási együttműködést.
Eközben mindkét ország járja a maga útját is. Az Egyesült Államok arra törekszik, hogy az elkövetkező évtizedekben űrhajósokat juttasson el a Mars bolygóra. Az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA igazgatója egy legutóbbi tudományos értekezleten értésre adta, hogy óriási erőfeszítéseket tesznek a Mars-program sikeres megvalósítása érdekében. Ennek első fázisán már túl vannak: a már nyugdíjazott űrrepülőgép-program és a Nemzetközi Űrállomáson szerzett tapasztalatok mind hozzájárulnak a terv végrehajtásához. A neheze ezután következik, a NASA ugyanis végcélnak a Marson lévő élet feltételeinek a megteremtését tekinti. Szeretnének 2035-ben négy űrhajóst felküldeni a Marsra.
A NASA megrendelésére a Lockheed Martin, a Boeing és a SpaceX tökéletesítik a Mars-utazásra alkalmas Orion űrhajót valamint két olyan „űrtaxit”, amely a kozmonautákat az orbitális pályán keringő ISS-komplexumhoz juttatja. Folytatódnak a kísérletek az Orion űrhajóval, amely első próbaútját tavaly decemberben tette meg. Megkezdik a CST-100 Starliner és a Dragon űrhajók tesztelését is Cape Canaveral és a Nemzetközi Űrállomás között. Ezek lépnek a leselejtezett űrsiklók helyére. 2017 közepén az amerikai űrhajózási hivatal a tervek szerint bejelenti a Mars-kutató űrhajós egység összetételét.
Oroszországnak nincsen kimunkált terve a Mars meghódítására, de hogy a témát napirenden tartja, az kitűnt abból a korábbi „Mars-500” elnevezésű gyakorlatból, amelynek során 520 napig kapszulába zárt orosz, francia, olasz, és kínai űrhajósok imitáltak egy utazást a vörös bolygóra. Oroszország az Angara típusú rakéta sikeres kísérleteivel közel került ahhoz, hogy ez a rakétahordozó alapvetően fontos szerepet töltsön be a teherszállításokban. Decemberben kerül sor a Progressz teherűrhajó modernizált változatának a felbocsátásra. Változatlanul nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a Távol-Keleten épülő „Vosztocsnyij” (Keleti) űrrepülőtér végre képes legyen ellátni kijelölt feladatát.
Évekig még a kormány előtt is eltitkolták azokat a problémákat, amelyekkel itt szembesültek. Pedig a Szovjetunió felbomlása után a birodalomból kivált Kazahsztánban maradt Bajkonur kiváltására találták ki a távol-keleti új űrközpontot. Az egész orosz űrkutatásnak akartak ezzel lendületet adni. Távlatban bolygóközi űreszközök felbocsátására is alkalmassá akarják tenni „Vosztocsnyijt”. Csakhogy a határidők csúsznak, egyre több pénzt emészt fel a beruházás, anélkül, hogy képesek lettek volna jelentős eredményt felmutatni. Bár időről-időre, Putyin kemény kritikáinak a hatására úgy tűnt, sikerül decemberre mégis megvalósítani a hordozórakéta első felbocsátását, 2018-ra pedig az ember vezette űrhajó fellövését, már a decemberi időpontról is le kellett mondani. Az orosz államfőnek tudomásul kellett vennie, hogy olyan komoly műszaki problémák merültek fel, amelyek kockázatossá tesznek minden további sietséget.
„Ne siessenek el semmit – mondta Putyin. Fő a start minősége, megbízhatósága és biztonsága”. A jelek szerint már azzal is kiegyezne, ha jövő év áprilisában, az orosz űrhajózás napján elindulhatna az első rakéta. A sorozatos botrányok, a pazarlások, a sikkasztások, a munkások elégedetlensége és nem utolsó sorban a pokoli hideg hátráltatja a munkát. Most azzal igyekeznek gyorsítani, hogy pályázatot írtak ki a földi infrastruktúra fejlesztésére, a takarékos gazdálkodásra, a 2016 és 2025 közötti rakétafelbocsátások ütemezésére. Mintha kicsit elkéstek volna ezzel…
Oroszok és amerikaiak az együttműködés mellett versengenek a nemzetközi és a hazai piac szereplőinek a megnyeréséért. Moszkva legutóbb Iránnal egyezett meg a kozmikus navigáció és térképészet terén végzendő közös munkáról. Rendszeressé vált más országok űreszközeinek a felbocsátása is. Mindez a békés űrkutatásról szól. Van azonban ennek az iparágnak kevésbé békés része is. Novemberben a Szojuz-2.16 katonai küldetésű űreszközzel startolt Pleszeck űrrepülőteréről. De ez már egy másik történet. Ez már nem olyan békés, mint szeretnénk.
Sokan úgy vélik, egy kozmoszban lejátszódó háborúhoz közeledik a világ. A világűrben keringő mesterséges holdak között szép számmal akadnak olyanok, amelyek megkönnyítik a műholdas kapcsolatot, a GPS-t, a meteorológiai előrejelzést és a széleskörű megfigyelést. Mindez forrás nemcsak a tudomány, de a hadseregek számára is. És lehetőség a katonai versengésre, elsősorban az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között. Washingtoni félelmekből lehet következtetni arra, hogy Kínának sikerülhet az amerikai mesterséges holdak megzavarása, sőt, megsemmisítése is. Ilyen irányú kísérleteik legalább is erre utalnak. Semmi kétség, hogy űrfegyverek kikísérletezésével nemcsak Kína, hanem Oroszország és az Egyesült Államok is foglalkozik.
