Fertőz a "nincs válasz" bacilus

Úgy terjed mint az influenza, és lassan kezdünk immúnisak lenni a "fertőzésre". Védőoltás nincs ellene, maga az állam a bacilusgazda: vannak dolgok, amelyekről még kérdezni sem érdemes, mert nincsenek feleletek, és ne is várjunk válaszokat.

Nem is érdemes feltenni olyan kellemetlen kérdéseket, amelyek a közpénzek elherdálásának gyanús körülményeit firtatják, de ha a hallgatással nem éri be a kíváncsiskodó, mehet perelni. Mire az ügy az igazságszolgáltatás tengeri kígyójának fejétől a farkáig ér, már talán régen nem is aktuális a téma. Hiába kopogtat be valamelyik tévétársaság riportere a közintézményhez, a portánál beljebb nem jut, rendszerint csak annyit üzennek nekik: az illetékesek nem kívánnak a kameránk elé állni. A kormányhoz közel álló valamelyik sajtótermék munkatársát szívesen látják az állítólag nem „nyilvános” tájékoztatón a parlamentben, míg a másikat két lábbal rúgják ki onnan, hogy aztán máskor se engedjék még az épület közelébe sem.

Ez a „fertőzés” már átterjedt a magánszférára is. Tessék megkérdezni, a munkahely után kilincselő állástalanokat, kapnak-e választ a beadott jelentkezésükre? Hány helyre kell elküldeniük az életrajzukat mire akár egyetlen személyzetis visszaszól: köszönjük, de nem… Lakását áruló ismerősöm meséli, egymásnak adják a kilincsét a különböző ügynökségek, hozzák-viszik a reménybeli vásárlókat, de vissza soha nem szólnak, hogy köszönjük, de nem…

A hivatalokat törvény, meg határidők kötik, a magánszférát legfeljebb a jó ízlés. Mifelénk egyik sem áthághatatlan. Egyszerűbb, ha nem is kérdezünk.

Szerző
Somfai Péter

Még, még, még, még...

A maláj hiedelemvilág úgy tartja, hogy ha Ámok, a gonosz tigrisszellem, megszáll valakit, akkor azt futásra készteti, miközben a szerencsétlen pária vérengzésbe kezd. Vele szemben az emberek mégis elnézőbbek, megengedőbbek. A felbecsülhetetlen károkat okozó ámokfutónak tetteiért nem kell felelősséget vállalnia.

Egy hírhedt ámokfutóért aligha kell hosszú, több órás repülőutat megtenni egészen Délkelet-Ázsiáig. Díszpéldánya elnöki bársonyszékben ül a Szabadság téren, sőt alig néhány hónap múlva a jegybank tulajdonában lévő Nyugati téri irodaházban kialakítandó újabb elnöki tárgyalóban egy újabbra is rábukkanhatunk majd. A mi ámokfutónkat azonban nem a gonosz tigrisszellem szállta meg, hanem egy forint százmilliárdokat felemésztő téveszme, az unortodox közgazdaság-tudomány infrastrukturális hátterének megteremtése, a jegybanki műveletek árfolyamnyereségén elért haszonból. A közjó érdekeire hivatkozva vásárolt már a nemzeti bank egykori pszichiátriai osztályt, nyomdát, várbéli városházát, balatoni gyermeküdülőt egyfelől, másrészt felbecsülhetetlennek mondott értékű festményeket, műkincseket, érmegyűjteményt, fotókat, forgatókönyvet. Mindent, ami ha legalábbis nem szem szájnak ingere, viszont a jegybankelnök önös vágyainak beteljesítése, szigorúan közpénzekből, méregdrágán.

Az unortodox ámokfutás sajátossága, hogy nem ismer határokat. Még le sem zajlott az előző ügylet, s máris újabb adásvételi szándékról szól a fáma: a Magyar Nemzeti Bank megvenné a hányatott sorsú, Duna-parti Bálna kulturális központot, amelyet az unortodox tanok újabb oktatási és pénzügyi centrummá alakítanának át. Itt pótolnák a korábban a jegybank épületében működött, de a jelenlegi vezetés alatt felszámolt látogatóközpont és a pénztörténeti múzeumot, amelyet nyugodtan nevezhetünk majd a büszkeség honának, hiszen itt a magyar pénzügyi fejlődés ismertetésével kívánják bemutatni "azokat a magyar teljesítményeket, amelyek kiemelkedő értéket képviselnek a világban."

Emlékszünk még hogyan repült a Republiic együttes bálnája?"Még, még, még, még, még/Ennyi nem elég!/ Egyre feljebb furakodom/Jaj, de magas ez a torony./Még, még, még, még, még/ Ennyi nem elég!"

Szerző
Bonta Miklós

Mangalicák, sorakozó!

Először csak nevettem rajta, hogy a nagynéném összekeveri a DNS-t az SMS-el, de tegnap elfogott a méreg, amikor kétszer megkérdezte tőlem SMS-en (vagy DNS-en, most már én sem tudom), hogy csinálom a pirított sertésmájat. Hát, megtisztítom a hártyáktól, erektől majd összevágom, majdnem mértani darabokra, mert így szoktam hozzá: a hagymát fél karikákra szelem, aztán sertészsiradékon megdinsztelem úgy, hogy közben belevágok két paprikát és egy erőset, két paradicsomot, és az egész zöldséget 8-10 percig párolom. Aztán teszem hozzá a májat, megszórom borssal, majoránnával, pirospaprikával, és nem tovább, két három perc intenzív keverés után leveszem a tűzről. Folyadék nem kell hozzá, hadd dinsztelődjön a saját levében! Csak akkor sózzuk, amikor tálaljuk a frissen főtt burgonya mellé. Tegnap is oltári finom volt, kovászos uborkát ettünk hozzá.

Én mégsem eszem többé, mert eljutott hozzám a hír, hogy a tudósok forradalmasítják a genetikát, következésképpen éppen a disznószerveket tennék alkalmassá emberi beültetésre. Ez azért lenne óriási eredmény, mert mint mondják, nagy hiány van átültethető szervekből, csak az Egyesült Államokban 122 500-an várnak életmentő transzplantációs műtétre. Egyes tudósok reményei szerint ezt a várakozási listát lehetne felszámolni, ha sikerülne a méretben és működésben megfelelő disznószerveket használhatóvá tenni. A CRISPR-módszerről van szó, amelyet már csaknem 15 éve elfelejtettek a tudósok, most azonban George Church és csapata a Harvard Egyetemen felélesztette a tudományos kísérleteket, az ember és a disznó közötti átültetés kutatási területét... A kutató szerint ma már nem sci-fikbe való ez a történet hanem valósággá válhat. Bár azt hozzá tehetnénk, hogy hol van még az a valóság! Előbb a disznók sejtjeiben meglévő - az emberek számára potenciálisan ártalmas DNS-szekvenciákat kell kiirtani az állatokból, aztán jöhetnek az emberi vonatkozások. A hír azonban a géntechnológiában bombaként robbant a genetikusok és biokémikusok körében. Eddig egyetlen gént változtattak ezzel a módszerrel, Dr. Church új kísérleteiben ma már 62 gént tud manipulálni egyszerre. A kutatók abban reménykednek, hogy a sertésekben kifejlesztett szerveket emberekbe lehet majd transzplantálni. Az ember és sertés ugyanis nagyon közel állnak egymáshoz genetikailag, így "emberi" szervek is "növeszthetők" bennük.

Már tudom is hol lehetne legjobb helye a magyarországi laboratóriumnak. Természetesen Mészáros Lőrinc birtokán, pontosabban sertéshizlaldájában. Pénz nem akadály, akármilyen ultramodern berendezésről legyen szó, hiszen a felcsúti polgármester vagyona az idei becslés szerint 8,4 milliárd forintra duzzadt. Ezt jó, ha már Church professzor és csapata is tudja, ne vacakoljanak itt mindenféle génekkel, inkább képezzék át magukat gázszerelővé, örökké disznókban akarnak nyúlkálni?! Nem szeretik a pénzt?! Közben meggondoltam a dolgot, mégis kell nekem a pirított máj, legfeljebb majd szólok Church-éknek, jobb ha már előre - holnap - kiveszik belőle a DNS-szekvenciákat. Azonnal hívom a nagynénémet, hogy ő is küldjön "ráerősítő" SMS-t a Harvardnak.

Szerző
Szigeti Piroska