Talán négy-öt éves lehettem, amikor édesanyám esténként Pinocchio történetét olvasta az ágyam mellett. Szerettem is ezt a mesét, meg féltem is. Amikor kicsit füllentettem, titokban mindig beszaladtam a fürdőszobába, és megnéztem, nem nő-e már az orrom…
Szerintem jó néhány mai politikus kezdhetné úgy a napját, ha kibújik az ágyából, s indul borotválkozni, előbb orrvizitet tart. A tegnapi hazugságaiért nem kezdett-e nőni az orra. Talán az egyetlen ember, akinek ettől nem kell tartania, az Orbán Viktor, hiszen ő ország-világ előtt kijelentette, hogy soha életében nem hazudott. Az hazudik, akinek erről más tapasztalatai vannak.
Annak az ifjabb politikusunknak viszont biztosan nem meséltek a hazudós faragott fiúcskáról, aki egy valótlan megfigyelési történettel állt ki ország-világ elé. Egy másik szóvivőként tudott olyan fele sem igaz történeteket kitalálni a rivális politikai ellenfeleiről, hogy egy egész országban még a lélegzet is bennszorult. Meséltek nekünk soha nem volt nyugdíjvédelemről, egyéni számlákról, zsaroltak a nyomorgó öregkor rémképével, ha nem adjuk oda a pénzünket. Blöfföltek, nettó hazugság volt minden.
Vannak János nevű politikusaink is, akikről percek alatt kiderült, hogy egyikük sem Igazmondó János. Az egyik horribilis szálloda számláira próbált mindenféle csacska magyarázat előadni, a másik János, a tábornok, olyan terroristákkal riogatott napokig, akikről ma sem tudja senki, kik is valójában.
Nem jól hazudnak, bele-belezavarodnak. Ha nem is meséltek nekik Pinocchioról, talán hallották már azt: a hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát.