Mariano Rajoy magabiztos, márpedig a konzervatív Néppárt (PP) az élen áll ugyan, de hármas holtversenyben, korántsem mondhatni, hogy fölényesen vezet. A miniszterelnököt a közösségi médiában sokan bírálták, mondván, nem vesz tudomást a megváltozott realitásokról. Rajoy ugyanis csupán egyetlen, úgymond hagyományos tévévitára hajlandó, a legnagyobb ellenzéki párt, a szocialisták vezetőjével, Pedro Sánchezzel. A megszokott felállásnak azonban vége, a két nagy váltópárt, a PP és a PSOE domináns szerepe a múlté, megerősödtek az új tömörülések.
A négy éve kormányzó, 60 éves Rajoy kétségkívül a legtapasztaltabb, három vetélytársa másik generációt képvisel. A PSOE tavaly fiatalított, azóta vezeti a pártot a 43 éves Pedro Sánchez, még nem egyértelmű, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Jelenleg ugyanis a középjobb, piacbarát Ciudadanos párt vezetője, Albert Rivera barcelonai ügyvéd vezeti a kormányfőjelöltek népszerűségi listáját. Népszerű a megszorításokat ellenző, radikális baloldali Podemos tömörülés első embere, a 36 éves Pablo Iglesias politológus, egyetemi oktató is, noha pártja tavalyi lendülete jócskán mérséklődött.
Számos égető kérdést végigvett Rajoy három kihívója a hétfő esti vitában, a terrorizmus elleni harc, a munkanélküliség, a szociális háló, a korrupció, a követendő gazdasági irányvonal egyaránt szóba került. Spanyolország nem küldött katonákat az Iszlám Állam ellen küzdő nemzetközi koalícióba, a Ciudadanos és a PSOE vezetője azonban nem zárkózott el ettől. Pedro Sánchez utalt rá, hogy elvileg parlamenti felhatalmazás elég a külföldi katonai fellépéshez. A Podemos jelöltje, Iglesias ugyanakkor ragaszkodna ahhoz, hogy spanyol katonák külföldi bevetése előtt népszavazáson kérjék ki a választók véleményét.
Albert Rivera a gazdasági helyzet kapcsán úgy vélekedett, meg kell vizsgálni, milyen strukturális okai lehetnek annak, hogy Spanyolországban az Európai Unión belül az egyik legmagasabb a munkanélküliség. A Ciudadanos és a Podemos jelöltje a kormányzó PP mellett az eddigi váltópárt, a PSOE felelősségét is felvetette a gazdasági gondokért. Pedro Sánchez ugyanakkor azt bizonygatta, hogy a PSOE a szolidaritás pártja, s övék a legreálisabb program. A radikális balos Iglesias elismerte, hogy az 1980-as években a szocialista párt volt a modernizáció vezető ereje, de úgy vélte, ez már a múlté. A kampány során a szocialisták is ígérgetnek, de ha kormányra kerülnek, másképp viselkednek, mondta.
Rajoy kormányfő a kampány finisében joggal hivatkozhat arra, hogy a spanyol gazdaság egy bankmentő programmal átvészelte a pénzügyi válságot, növekedési pályára állt, igaz, a magas munkanélküliségre egyelőre a PP nem talált megoldást. A Telecinco csatornának adott interjúban a miniszterelnök azt ígérte, hogy a kormány 500 eurót átvállal minden új munkavállaló első fizetéséből, ha az illetőt teljes munkaidőben veszi fel a cége. A jövedelemadó némi csökkentését is kilátásba helyzete.
Mindhárom ellenzéki tömörülés fontosnak tartaná, mondták a vitában, hogy hazacsábítsák a külföldre távozott spanyolokat, mindenekelőtt a fiatal kutatókat, mivel nagyon hiányoznak a gazdaság fellendítéséhez. A Podemos ösztöndíjat adna, a Ciudadanos szerint viszont, a lényeg, hogy fejlődésnek induljon a gazdaság, akkor megindul az állásteremtés is. Kulcskérdésnek tartják az oktatás fejlesztését.
A műsorvezető arról is kérdezte a három jelöltet, hogyan képzelik el a jövő Spanyolországát, az autonómiák helyzetét. A PSOE az alkotmány megreformálásában látja a megoldást, Rivera a katalánokat mindenképpen Spanyolországon és az EU-n belül szeretné látni, egyedül Iglesias tartotta elképzelhetőnek, hogy kormányra kerülve engedélyezné a referendumot. Az El País internetes szavazásán egyébként Pablo Iglesiast látták legjobbnak a vitában, 47 százalékot kapott, Rivera 28,9 százalékkal lett második, a szocialista Pedro Sánchezt harmadik helyre tették 24 százalékkal. Ez persze nem reprezentatív felmérés.
Egyetlen témát kerültek a kormányfői posztra pályázók, méghozzá a koalíciókötés kérdését. A napokban közzétett felmérések azt mutatják, a konzervatív Néppárt első helyen végezhet ugyan, de mindenképpen koalíciós partnert kell keresnie. Az El Paísban közzétett Metroscopia felmérés hármas holtversenyt mutatott, a PP, a Ciudadanos és a PSOE minimális eltéréssel a voksok 22 százalékát szerezné meg. Az El Mundo című lapban közölt Sigma Dos több közvélemény-kutatást átlagoló összegzése valamivel nagyobb kormánypárti előnyt jelzett, a PP 27, a Ciudadanos 23, a PSOE 20, a Podemos 16 százalékra számíthat. Rajoy pártja 111-115 mandátumot szerezhet, messze a négy évvel ezelőtti 186-tól.
A mérleg nyelve a középjobb Ciudadanos lehet, nagy kérdés, kit támogat 82-84 mandátumával. A PSOE jelen állás szerint 78-79 képviselői helyet nyerhet el, ám még ha győznének is, mindenképpen bizonytalan, koalícióra lépnének-e a radikális Podemossal, amely 43-45 mandátumot érhet el. A madridi kormányalakítás mindenképpen izgalmasnak ígérkezik.
Spanyolországban nincs nagy hagyománya a tévévitáknak, a demokrácia helyreállítása után 16 évvel, 1993-ban vitázott először a szocialista Felipe González és a konzervatív José María Aznar. Nem volt tévévita 1996-ban és a 2000. évi választás előtt sem, mivel Aznar nem vállalta a kihívást. 2004-ben a Néppárt vezetője úgy döntött, harmadszor nem indul újra, Mariano Rajoynak adta a lehetőséget, ám Rajoy sem akart vitázni. Nem ezért veszített a Néppárt, hanem főként a madridi terrorcsapás elhibázott kezelése miatt. Négy évvel ezelőtt Rajoy egyetlen vitára állt ki, a PSOE akkori vezetője, Alfredo Pérez Rubalcaba volt az ellenfele. Idén októberben Rivera és Iglesias már vitázott egymással, december 7-én – ismét Rajoy távollétében – lesz még egy hárompárti vita, s december 14-ére tervezik a Rajoy-Sánchez összecsapást.
