Dániában veszélyes népszavazást tartani. Kivált akkor, ha valamilyen az Európai Uniót érintő témakörről van szó. Főhetett a helyi politikai élet vezetőinek a feje, amikor 1992. június 2-án a dán választók 50,7 százalékkal elutasították a Maastrichti Szerződést, amely lefektette az Európai Unió alapelveit. Ebben határozták meg azt, hogy az EU három pilléren nyugszik, az Európai Közösségek, a közös kül- és biztonságpolitika, valamint az igazságügyi együttműködés alkotja. A legtöbb hírmagyarázó akkor úgy vélte: a dánok ezzel nem euroszkepticizmusukat akarták kifejezésre juttatni, hanem saját kormányukról állítottak ki bizonyítványt.
(Minden uniós népszavazás nagy veszélye, hogy a választók, akiknek kevés fogalmuk van az EU intézményrendszeréről, saját kabinetjükről nyilvánítanak véleményt.) Hogy a szerződést megmentsék, az EU az 1992 decemberében, Edinburghban megrendezett csúcstalálkozón, egy sor engedményt kínált fel Dániának. Koppenhága megőrizhette szuverenitását a közös európai valutát, az igazság- és a belügyet érintő témakörökben. 1993 májusában az újradolgozott maastrichti kritériumokat már nagy többséggel, 56,7 százalékkal szavazták meg a dánok. Hét évvel később, 2000-ben azonban újabb csapás érte az Unió dániai híveit, miután 53-47 arányban a lakosság elutasította a közös európai valuta, az euró bevezetését, ezért az országban mindmáig a korona a fizetőeszköz.
Persze az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Dániában az ország 1972-es uniós csatlakozása óta már hét az EU-t érintő népszavazást rendeztek, s ebből ötször az igenek győztek. Mégis az 1992-es és a 2000-es referendum következményei mind a mai napig éreztetik hatásaikat. A Maastrichti Szerződés elutasítása miatt az országnak nem kell részt vennie az EU igazságügyi együttműködésében, amely az erősödő terrorellenes harc miatt aligha előnyös Koppenhága számára. Ez az együttműködés azonban nemcsak a terrorizmus kérdését érinti, hanem a kiberbűnözését, az adatvédelemét, sőt a schengeni határokét is. E témakörökbe Dániának nincs beleszólási joga, a kérdésekben tartott európai tanácsi szavazásokból kimarad.
A dán parlamentben egy „Borgennek”, azaz „Kastélynak” nevezett csoport úgy vélte, luxus az, hogy Koppenhága ma sem alakíthatja az EU igazságügyi és belügyi politikáját. Ezért népszavazást írattak ki erről. Az uniós együttműködés hívei azonban azt is közölték, hogy az EU menekültügyi döntéseihez nem csatlakoznak, azaz a kvótarendszert nem tartják magukra érvényesnek. Augusztusban, egy nappal a referendum kiírása után, az igenek nagy többségben, 58 százalékon álltak, de a kampányban valami megtört. Sokaknak nem volt ínyére Lars Loekke Rasmussen jobboldali miniszterelnök kijelentése, aki kilátásba helyezett egy másik referendumot, ami már a konkrétan a menekültügyről szólna.
A november 13-i párizsi terrortámadások után aztán olyan értékelések jelentek meg, amelyek szerint a francia fővárosban történtek miatt a dánok többsége a referendumon igennel szavaz abból kiindulva, hogy az igazságügyi szervek jobb együttműködése révén a terrorral szemben is hatékonyabban léphetnek fel. Az ellenzéki szociáldemokraták is erre építették kampányukat: „Segítsétek a rendőrséget, szavazzatok igennel” – hirdették transzparenseiken. Hasonló tartalmú üzenetet tett közzé a kormányzó Venstre párt is.
A népszavazás előtt készült utolsó felmérések azonban arról tanúskodnak, hogy a kormány és a legnagyobb ellenzéki párt üzenete nem érintette meg a választókat. A Gallup múlt szombaton napvilágot látott közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 38 százaléka voksolna nemmel, 34 százaléka igennel, a bizonytalanok aránya azonban magas, 23 százalékos. A megkérdezettek 48 százaléka ugyanis a Gallup szerint úgy vélte, a kormány nem világosította fel az embereket kellőképpen a referendum igazi tétjéről. Sokan pedig nem hiszik azt, ha igennel szavaznának, akkor Dánia valóban bekerülne az EU igazságügyi vérkeringésébe.
A kételkedők azzal is érvelnek, hogy bár sem Svájc, sem pedig Norvégia nem tagja az Európai Uniónak, mindkét állam együttműködik az unió bűnüldöző hatóságával, az Európai Rendőrségi Hivatallal (Europol). A felmérések szerint nagy a különbség a fiatalok és az idősebbek megítélése között. A 18-35 év közöttiek 41 százaléka voksolna nemmel, s csak 23 százalékuk igennel, a 60 év felettieknél viszont ez az arány 47-34 az igenek javára. Nem meglepő módon az euroszkeptikus, bevándorlásellenes Dán Néppárt is a nemek mellett folytatott hadjáratot.
