Érdekes jelenségnek lehetünk tanúi. Érkezik egy témaválasztásával tiszteletre méltóan érzékeny film a mozikba, felékesítve egy sor sikeres nemzetközi fesztiválszerepléssel, jövőbeli meghívással és már elegáns külföldi díjakkal is, ám azt mégsem mondhatjuk, hogy igazán sikerült film kerül a mozivászonra. Horváth Lili első rendezése sikeresen mutatkozott be külföldön, ebben alighanem a szociális érzékenységű történet játszik szerepet, nem a megrendítő művészi erő.
A Szerdai gyerek története egy fiatal lány önmagára találásának drámai fordulatokkal terhelt küzdelmeibe avat be, s a mélyszegénység peremén szédelgő sorsokra enged villanásnyi pillantást. Lehetne megrendítő filmélmény, ám a súlyos témáról nem született súlyos művészi értékű film. Horváth Lili első nagyjátékfilmjében mintha továbbgondolta, tovább pergette volna remek rövidfilmje, a Napszúrás fiatal lányhősének sorsát. Mintha a Napszúrásban megismert Maja próbálna valamit kezdeni az életével, kikerülve az állami gondozásból. Ez a mi Majánk már 19 évesen visszajár az intézetbe, minden szerdán látogatóba megy a négy éves kisfiához, Krisztiánhoz. Semmi tapasztalata az anyai szerepben, még maga is szinte gyerek, de minden idegszálával ragaszkodik ahhoz, hogy kivigye a kisfiút, otthont teremtsen neki.
Nem akar olyan a sorsot a gyerekének, amilyenben neki magának része volt. A kemény feltéteknek azonban képtelen megfelelni, az ő sorsa is csupa bizonytalanság, hiszen leszámítva azt az autófosztogatásból élő durva fickót, aki a kisfiú édesapja, senkire sem számíthat. Időről-időre ostoba balhékba keveredik, és ugyan együtt él a kisfia apjával, de ez annyit jelent, hogy van, aki durván, mocskos erőszakkal helyrerakja és visszarugdalja, ha valamit tenni akar a kitörése érdekében.
Ez nem az a világ, a lepukkant telep lakói nem azok az emberek, akik között könnyű lenne önálló életet kezdeni, felnőtté, felelős anyává válni egy olyan magányos harcosnak, mint Maja. De nem is a felnőtté válásról van egyszerűen szó a Szerdai gyerekben, hanem arról a nagyon nehéz, sok buktatót rejtő, majdnem reménytelen folyamatról is, amit ma egy többszörös hátránnyal induló fiatal lány végig kell járjon egy rideg emberi környezetben, ha ki akar törni élete csapdájából. Maja egy szerencsés fordulatnak és egy szokatlanul jó szándékú embernek köszönhetően eljut a felelőtlen ballépések sorozatától a felelős vállalásig, az anyaszerep súlyának megértéséig és átéléséig. Azaz önmaga megtalálásáig. Hitelt kap és belefog egy mosoda megteremtésébe. Ha sikerrel jár, azt jelenti, megnyerte a kisfiát.
Az az érzékeny pillantás, amellyel Horváth Lili a kisemmizettek és esélytelenek világába próbál belelátni, fenntartás nélkül becsülendő, méltó művészi vállalás. Még akkor is, ha a film a felvállalt súlyt nem tudja igazán felemelni. Hiányzik hozzá a meggyőző erő. A téma nagyon emberi, alkalmas arra, hogy felébressze a nézői együttérzést. A film azonban csak kis részben tudja mélységében kibontani, hitelesíteni a kisfiáért nagy akarattal küzdő, önmaga gyengébbik felével is keményen megharcolni kénytelen lány karakterét, egyéniségét.
A film abszolút főszereplője Vecsei Kinga, akire hosszú keresés után talált a rendező, de aki nem színész, egy művészeti egyetem hallgatója. Szép, tiszta, érzékeny arcvonásokkal, de zavaróan nehezen érthető beszéddel. (Amit persze a külföldi közönség nem érzékel, de ami kimondottan feltűnő a magyar fülnek.) Ennél nagyobb gond, hogy amatőrként nincsenek színészi eszközei. Márpedig nagyon erős színészi képességeket és kifejezőeszközökből egész arzenált kíván annak a bonyolult, ellentmondásos érzelmi- és lelkivilágnak a megmutatása (!), érzékeltetése, átélhetővé tétele, amit Maja sorsának és egyéniségének hitelesítése követelne.
A rendező, aki a forgatókönyvet is maga írta, a karakter felépítésében el-elmegy a kézenfekvő közhelyek felé, de igazán csak egyetlen jellemzőjét ugratja ki. Maja olyan, mint egy sértett, durcás kislány, akit nem tanítottak illemre. Mindenkivel durva, kötözködő. Pedig itt nem sértettségről lehet szó, hanem mély lelki sérülésről. Ebből fakad az egész világgal szembeni elutasítása. Filmbeli megnyilvánulásai mégis bicskanyitogatóan hiteltelenek, különösen a szociális segítővel szemben érthetetlen a durvasága.
Maja keményen megdolgozik a mosoda megvalósulásáért, de ez csak becsszóra hihető a filmnek, hiányzik a munka érzékletes, eleven képekké varázsolása, amitől a néző számára is drámai töltetet kapna a kérdés, sikerül-e végül beindítani a megváltást jelentő gépeket. Van viszont kitalált balhé, némi konfliktus, de ezek áldolgok az igazi feszültség helyett.
Horváth Lili a hitelesség kedvéért sok amatőrrel dolgozott, de nem tudta elérni, hogy az önmaguk egyénisége szerint legyenek hitelesek, többnyire szerepet játszanak. Viszont Börcsök Enikő, Nagy Ervin, Lukáts Andor egy-egy villanásnyi szerepben az eleven életet hozta a filmbe. Ahogy a legrokonszenvesebb figura, a szociális segítőt alakító Thuróczy Szabolcs érdekes emberi tartással erősítette meg a nem igazán kidolgozott karaktert.
(Szerdai gyerek ***)
