A hálás téma

Csak nemrég döbbentem rá, milyen okosak is az angolok, minthogy a legfőbb beszédtéma náluk az időjárás. Lehet, hogy az időjárás az a bizonyos közös nevező, ami összeköt embereket nemre, fajra, származásra való tekintet nélkül, amiről bárhol, bármikor, bárkivel lehet hosszasan csevegni harag és indulat nélkül? Bizony, lehet. Még ha kerüljük is embertársainkkal a direkt politizálást, már az is ellenszenvet szülhet két ember között, hogy mondjuk kinek ki a kedvenc írója, költője. Hát még az, hogy ki milyen újságot olvas. Hűha! De hogy ki, melyik tévé csatornákat nézi, az még hűhább. Még az egészségügyről sem könnyű indulatok nélkül beszélgetni, bizony mondom, nagy önuralom és magas fokú empátia szükségeltetik hozzá. Ah, de az időjárás! Ott aztán a Teremtőn kívül, ki a Jóistent lehetne hibáztatni, ha esik, vagy nem esik, ha süt a nap, vagy nem, és a többi? Bár én úgy emlékszem, hogy a hatvanas években sokkal szebbek voltak a nyarak, és még a szél is másképp fújt, ám bennem van kompromisszum készség jócskán, úgyhogy velem lehet beszélgetni akár a meteurológiáról is.