Matolcsy okítja a népet: óvatosan a karácsonyi hitelekkel!

Publikálás dátuma
2015.12.04. 11:49
Thinkstock
A jegybank megállapította: karácsony előtt sokan rövid lejáratú, kis összegű fogyasztási hiteleket igénybe véve vásárolnak ajándékokat. Ezért Tudatos ünnepek címmel kommunikációs kampányt indított a fogyasztók felelős hitelfelvételének támogatásárak a karácsonyi fogyasztási hitelekkel kapcsolatos ügyfélproblémák miatt az MNB - a pénzügyi intézményekre vonatkozó kiemelt ellenőrzései mellett.

A Magyar Nemzeti Bank közleménye szerint a jegybank a kampány keretében Karácsonyi pénzügyeink címmel önálló aloldalt hozott létre fogyasztóvédelmi honlapján, online Navigátor füzetet jelentetett meg a várható kiadások felelős megtervezéséről, Facebook oldalán pedig hetente tájékoztatja az olvasókat a témával kapcsolatos főbb tudnivalókról, háztartási költségvetés-kalkulátorával pedig segít a kiadások megtervezését.

A jegybank megállapítja: karácsony előtt sokan rövid lejáratú, kis összegű fogyasztási hiteleket igénybe véve vásárolnak ajándékokat. Ebben az időszakban kiemelten fontos, hogy a fogyasztók kellő körültekintéssel mérlegeljék anyagi lehetőségeiket, teherviselési képességüket. A teljesíthetetlen, súlyos anyagi terhet jelentő hitelszerződések megkötésének elkerülése érdekében a hitelszerződés aláírása előtt érdemes tájékozódni a fogyasztási hitel jellemzőiről, kondícióiról, következményeiről, és a hozzájuk kapcsolódó esetleges egyéb kötelezően igénybe veendő pénzügyi termékről (például folyószámla, hitelkártya) - hívja fel a figyelmet az MNB.

Az MNB-hez érkezett, az áruhitelekre vonatkozó ügyfélpanaszok szerint sokan változatlanul nem látják át, hogy egy 0 százalékos kamatú fogyasztási hitelnek is lehetnek költségei. A hitelek tényleges terhét nem a kamat, hanem a valamennyi költséget összefoglaló teljes hiteldíj mutató (thm) jelzi. Gyakori ügyfélpanasz, hogy azért nem kaptak kellő tájékoztatást a hitelfelvételkor, mert az áruhitelt nem a pénzügyi intézménynél, hanem a közvetítőként eljáró értékesítőnél - például az áruházban, boltban - igényelték. Ennek elkerülésére célszerű a hitelszerződés aláírása előtt mindenképpen elkérni és alaposan átolvasni a szerződéses feltételeket, és az ahhoz tartozó egyéb dokumentumokat is.

Késedelem esetén a felszámított késedelmi kamat az eredeti hiteldíj többszöröse lehet, ennek mértékéről is szükséges tájékozódni. Célszerű előzetesen átnézni a havi törlesztési határidőket is, hogy azok ne essenek korábbi napra, mint amikor például a fizetés, egyéb jövedelem megérkezik. Ellenkező esetben az ügyfélnek a késedelem miatt többletköltsége keletkezhet. Sokak téves ismereteivel ellentétben a hiteltörlesztés elmaradása esetén a személyi kölcsönöknél is veszélybe kerülhet az adós ingatlantulajdona - olvasható a közleményben. A hitelkártyáknál fontos, hogy (az általában 45 napos) vásárlási és türelmi időszak végéig nem csak a minimálisan előírt havi összeget, de minden tartozást, díjat meg kell fizetni ahhoz, hogy ne számítsanak fel jelentős kamatot.

A pénzügyi intézményeknek a törvény szerint a hitelkártya-szerződéseknél is évente egyszer írásban, közérthetően kell tájékoztatniuk ügyfeleiket az azok által kifizetett költségekről, díjakról. Hitelkártyát kizárólag a fogyasztó kifejezett kérésére adhat számára a pénzügyi intézmény - írja az MNB: Azt is kiemelik, hogy jogsértő, ha a pénzügyi intézmény az ügyfél kérése nélkül emeli meg a hitelkártya keretét, s növeli meg ezáltal annak járulékos költségeit is.

Az árubemutatóval egybekötött termékértékesítésekkel kapcsolatos fogyasztói panasz, hogy ezeken az alkalmakon a fogyasztót csak a termékről, és nem - a bemutatón felkínált, s általa elfogadott - áruhitel feltételeiről, terheiről tájékoztatják. Ezt a szerződő pénzügyi intézmény sokszor csak utólag, a termékvásárlástól való 14 nap elállási idő lejárta után teszi meg. Egy, az Országgyűlés által a napokban elfogadott törvénymódosítás szerint azonban a továbbiakban - a hitelkártyák kivételével - nem lehet fogyasztási hitelszerződést köttetni az árubemutatókon részt vevő, gyakorta az idősebb korosztályba tartozó fogyasztókkal.

Szerző

Tehetség

Orbán Viktorról még ellenfelei is azt tartják: politikusi tehetség. Ezt nehezen lehet vitatni, hiszen ő az egyetlen, aki az 1990-es rendszerváltás óta máig a politika élvonalában tudott maradni. Olyan irányba mozdult, amerre kisebb volt az ellenállás, nagy bukásokat is túlélt, megteremtette a jobboldal egységét, vetélytársait kiszorította, ellenfeleit jelentéktelenné tette, saját államrendet alakított ki, s rendszerét annak az Európai Uniónak a pénzére építi, amelyet naponta támad. Jó pszichológiai érzékkel olyan populista-demagóg szövegeket mond, amivel választóit többé-kevésbé maga mellett tudja tartani, így aztán öt éve minden úgy történik az országban, ahogy ő akarja, s mára – ha tetszik, ha nem – európai tényezővé vált.  Mindez azonban csak a politika eszközoldala, ilyen helyzetben sok hasznos dolgot is lehetne tenni. Orbán célja ma kettős: hatalom és pénz. Minden politikus tesz ígéreteket, és megválasztása után egyiket sem tartja be száz százalékig. Ez nem is igen lehetséges, hiszen a hatalom mozgásterét sem lehet tisztán látni kívülről, amelyek idővel még változnak is, így mindenképpen vannak a teljesítésnek objektív akadályai. A legtöbb politikus eszköztárából nem hiányzik némi demagógia sem, ezért vállalásaik egy részét maguk sem veszik komolyan – embere válogatja, hogy milyen arányban. Legyünk jóindulatúak, tételezzük fel, hogy valaha Orbánban is volt javító szándék, hogy voltak olyan, a nemzet érdekeit szolgáló tervei, amelyeket a csúcsra kerülve meg kívánt valósítani. Ha meg is fordult ilyesmi a fejében, mára ebből semmi sem látszik. A 2002-es vereség után egyetlen programja maradt: megszerezni és megtartani a hatalmat. Ehhez pénz kell, a pénz hatalmat, az pedig pénzt szül.  Orbán tehetsége ahhoz kevés volt, hogy felfogja: hatalomra juthat ugyan a társadalom többsége ellenében, s jó ideig ott is maradhat – az emberek kijátszása, becsapása és kifosztása, az ország tönkretétele miatti elégedetlenség azonban egyszer kitör, akármilyen magas falat vagy kerítést emel ellene. Ő azonban akkor van elemében, ha harcolhat, mindegy, mi ellen. (A konszolidáció persze kevés diktátornak sikerült.) Azt sem érzékelte, hogy az EU-t sem lehet a végletekig hülyére  venni. Már régóta pilótajátékot játszik, a bel- és a külpolitikában egyaránt, újabb és újabb erőszakos lépésekkel próbálja menteni a rezsimet, amelyek csak fokozzák a társadalmi feszültséget és növelik nemzetközi elmarasztalását. Rendszere ma  erősnek tűnik, látszólag nem veszélyezteti semmi. A repedések azonban sűrűsödnek, s egyszer biztosan összeomlik az egész. 

Tehetség

Orbán Viktorról még ellenfelei is azt tartják: politikusi tehetség. Ezt nehezen lehet vitatni, hiszen ő az egyetlen, aki az 1990-es rendszerváltás óta máig a politika élvonalában tudott maradni. Olyan irányba mozdult, amerre kisebb volt az ellenállás, nagy bukásokat is túlélt, megteremtette a jobboldal egységét, vetélytársait kiszorította, ellenfeleit jelentéktelenné tette, saját államrendet alakított ki, s rendszerét annak az Európai Uniónak a pénzére építi, amelyet naponta támad. Jó pszichológiai érzékkel olyan populista-demagóg szövegeket mond, amivel választóit többé-kevésbé maga mellett tudja tartani, így aztán öt éve minden úgy történik az országban, ahogy ő akarja, s mára – ha tetszik, ha nem – európai tényezővé vált.  Mindez azonban csak a politika eszközoldala, ilyen helyzetben sok hasznos dolgot is lehetne tenni. Orbán célja ma kettős: hatalom és pénz. Minden politikus tesz ígéreteket, és megválasztása után egyiket sem tartja be száz százalékig. Ez nem is igen lehetséges, hiszen a hatalom mozgásterét sem lehet tisztán látni kívülről, amelyek idővel még változnak is, így mindenképpen vannak a teljesítésnek objektív akadályai. A legtöbb politikus eszköztárából nem hiányzik némi demagógia sem, ezért vállalásaik egy részét maguk sem veszik komolyan – embere válogatja, hogy milyen arányban. Legyünk jóindulatúak, tételezzük fel, hogy valaha Orbánban is volt javító szándék, hogy voltak olyan, a nemzet érdekeit szolgáló tervei, amelyeket a csúcsra kerülve meg kívánt valósítani. Ha meg is fordult ilyesmi a fejében, mára ebből semmi sem látszik. A 2002-es vereség után egyetlen programja maradt: megszerezni és megtartani a hatalmat. Ehhez pénz kell, a pénz hatalmat, az pedig pénzt szül.  Orbán tehetsége ahhoz kevés volt, hogy felfogja: hatalomra juthat ugyan a társadalom többsége ellenében, s jó ideig ott is maradhat – az emberek kijátszása, becsapása és kifosztása, az ország tönkretétele miatti elégedetlenség azonban egyszer kitör, akármilyen magas falat vagy kerítést emel ellene. Ő azonban akkor van elemében, ha harcolhat, mindegy, mi ellen. (A konszolidáció persze kevés diktátornak sikerült.) Azt sem érzékelte, hogy az EU-t sem lehet a végletekig hülyére  venni. Már régóta pilótajátékot játszik, a bel- és a külpolitikában egyaránt, újabb és újabb erőszakos lépésekkel próbálja menteni a rezsimet, amelyek csak fokozzák a társadalmi feszültséget és növelik nemzetközi elmarasztalását. Rendszere ma  erősnek tűnik, látszólag nem veszélyezteti semmi. A repedések azonban sűrűsödnek, s egyszer biztosan összeomlik az egész.