Előfizetés

Mangalicatenyésztés, mint nemzetstratégia

Az Orbán-kormány által meghonosított új nemzetpolitika egyik legvitatottabb és a kárpát-medencei magyar nyilvánosságban legtöbb kérdést felvető és legtöbb kritikát eredményező momentuma kétségtelenül a Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrehozása volt.

A Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) azért került azonnal célkeresztbe, mert mind Magyarországon, mind a környező országokban léteznek eredményesen működő kisebbségkutató intézetek. Akkor meg miért egy újabb, mit tud az hozzátenni az ezirányú tevékenységhez?- merült volna fel a kérdés, ha első pillanattól nem lett volna nyilvánvaló a válasz. A székelyudvarhelyi polgármesteri székből kipottyant, a számára Fidesz segédlettel létrehozott erdélyi Magyar Polgári Párttal több választáson leszerepelt Szász Jenő kinevezése az intézmény élére egyértelművé tette, miről van szó.

Könyvre nulla forint

Az NSKI éves kerete 1,3 milliárd forint, Szász Jenő fizetése a hvg.hu információi szerint havi bruttó 997 ezer. Az intézet tudományosságát jelzi az is, hogy például a 2013-as büdzsében bérekre és járulékokra 892 milliót terveztek, igaz, hogy végül csak 234 milliót sikerült elkölteniük, egy kutatóintézet számára nélkülözhetetlen könyvekre, folyóiratokra és szakmai anyagokra viszont mindössze 722 ezer forintot költöttek úgy, hogy könyvre eredetileg nulla forintot terveztek be.

Az intézmény létrehozását a 2012-es Máért-en jelentette be Orbán Viktor, a résztvevők legnagyobb megdöbbenésére. Az NSKI pontos funkciója és tevékenysége mindmáig rejtély. Kezdetben azt ígérték, hogy az intézetnek 100 munkatársa lesz, de az eltelt három évben még mindig csak 86-ra sikerült feltornázni az alkalmazottak számát, pedig erdélyi hírek szerint Szász a Székelyföldön is komoly erőbedobással próbált embereket keresni a jól fizetett állásokra.

Az orbáni nemzetpolitika lényegét mutatja az NSKI története: nem számít milyen áron, milyen ráfordítással, csak csönd és konszenzus legyen a nemzetpolitikában. Márpedig 2012-ben, a létrehozás pillanatában a Fideszen belül egyáltalán nem volt béke e téren, még függőben volt, ki is lesz e korábban, a párt számára oly nagy, szimbolikus jelentőséggel bíró terület igazi gazdája. Az nyilvánvaló volt, hogy Semjén Zsolt csupán névleges vezető, Répás Zsuzsanna, akkori nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár pedig sehol nem volt a párthierarchiában, mindemellett az egyre inkább kegyvesztett, kompromisszum- és kooperációkészebb Németh Zsolt közvetlen embere volt. Az otthon ellehetetlenült, de a Fidesznek korábban jó szolgálatokat tevő Szász, a Némethez képest mindenképpen keményvonalasnak számító Kövér László komájaként, barátjaként lett az intézet vezetője. Ezzel viszont az is eldőlt, hogy a nemzetpolitika kétirányú és kétfejű lesz.

A Szász vezette intézmény 2013-ban kezdte el működését, alapító okirata szerint „a miniszterelnök irányítása alatt működő központi hivatalként”, amelynek alkalmazottai „fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek”. Nincs hivatalos kapcsolatuk a térség kisebbségkutató műhelyeivel, az eddigi tevékenységük finoman fogalmazva is inkább kabaréba illene. A jelző nem túlzás, egyik legnagyobb visszhangot kapó rendezvényük ugyanis a Mangalicatenyésztők első Kárpát-medencei találkozója volt. Szász az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt ezt úgy indokolta, hogy "stratégiai szempontból" szervezték a konferenciát, mert a román tenyésztők román tenyészállatnak akarták beállítani a mangalicát.

Hasonló magyarázat érkezett a többi nagy horderejű rendezvényükre is. Például a székely bál a Várkert Bazárban a "nemzetmarketing" eszköze volt. De rendeztek Diósdon többnapos Székely Autonómia Kupa focitornát, ami vélhetően a székely autonómiát szolgálta, a mikulásünnepség nemzetpolitikai céljai egyelőre a homályba vesznek.

Erdélyben csak mosolyogtak, amikor Szász bejelentette, intézete azon dolgozik, hogy Székelyudvarhely mellé nemzetközi repülőteret hozzon létre. (Miután nekiszegezték a kérdést, hogy nem egyeztetett-e a Hargita megyei vezetéssel, amely hasonló – irreális, mondom én – tervet dédelget csak más helyszínnel, Szász azt sem zárta ki, hogy mindkét reptér megvalósuljon. Csakhogy Hargita megye területe 6 639 km², lakossága 304 ezer fő, repülőtér a közelben Marosvásárhelyen és Brassóban egyaránt van.) Az viszont komoly politikai és civil tiltakozási hullámot szült, amikor „gyöngyhalász elmélete” nyilvánosságra került. A fő nemzetstratéga ugyanis úgy oldaná meg a szórvány gondjait, hogy a Székelyföldre telepítené a szórványban élőket. A tiltakozás mértékét, és a nemzetpolitika jelzett kétfejűségét mutatja, hogy Semjén Zsolt is kénytelen volt megszólalni az ügyben. „Budapest nem támogat olyan törekvéseket, amelyek a szórvány kiüresítését célozzák”, mondta a területért felelős miniszterelnök-helyettes. A kezdeményezés elhalt, bizonyítva, hogy Orbán Viktor semmiféle konfrontációt nem akar a határon túli szervezetekkel.

Az intézetnek azonban vannak kevésbé mosolyogtató ügyei is. Mindenekelőtt az átláthatatlanság. Egy darabig honlapjuk sem volt, majd lett, csak érdemleges információ nélkül. Szász szerint azért, "mert azzal az erővel például megküldhetnénk a román kormánynak, a szlovák kormánynak vagy mindenki másnak is. .... szándékosan nem tettük fel a Kárpát-haza fejlesztési koncepciót, mint dokumentumot a honlapra, hogy legalább ne tőlünk kapják meg közvetlenül" – mondta az elnök az Országgyűlés szakbizottságában történt számonkérésre idén áprilisban.

Az intézet és vezetője a sajtótól is elzárkózik, ugyancsak nemzetpolitikai érdekből, sőt arra kérte a bizottságot, hogy kezdeményezzenek olyan törvényt, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet ne legyen köteles minden egyes információról újságírói kérdésre választ adni. Hogy miért? Mert Szász, mint fogalmazott, él azzal a gyanúperrel egyes újságírók esetében, hogy más érdekeket képviselnek, mint a magyar nemzet érdekei.

Fenyegetőzik az államfő - Válságban a gazdaság

Elekes Éva
Publikálás dátuma
2015.12.05. 06:32
Chávezre emlékező parádé Caracasban. Ha szükséges, Maduro utcára viszi híveit FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JOHN MOORE
Venezuelában a felmérések szerint az ellenzéki pártszövetség szerezheti meg a képviselői helyek többségét a vasárnapi parlamenti választáson. Ez baljós jel lehet a néhai Hugo Chávez örökébe lépett köztársasági elnök, Nicolás Maduro számára. Noha a dél-amerikai országban elnöki rendszer van érvényben, ha az ellenzék kétharmados, szupertöbbséget szerezne a nemzetgyűlésben, akár az államfő lemondását is kezdeményezhetné. Chávez pártja 17 éve csak egyszer veszített, nagy az idegesség Caracasban.

A választás tisztaságát illetően már eleve sok a kétség. Múlt héten megöltek egy helyi ellenzéki vezetőt, Luis Manuel Díazt Guárico államban. Az egyik legismertebb ellenzéki politikust, Leopoldo Lópezt 2014 februárja óta börtönben tartják, tiltakozó megmozdulás szervezése miatt vették őrizetbe. Áprilisban új képviselői helyeket létesítettek biztos kormánypárti körzetekben, a szavazócédulák túl bonyolultak. Nicolás Maduro ígérgetéssel és fenyegetőzéssel próbálja eltántorítani a szavazókat attól, hogy bárki másra, mint a Chávez által alapított Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) jelöltjeire voksoljanak. Az államfő a kampányfinisben lázasan vágta át a szalagokat, egy hét alatt ötven új létesítményt avatott fel. Tévéműsorában mindeközben kilátásba helyezte, hogy ha veszítenek, az utcára hívja híveit, onnan fognak politizálni, ott folytatják forradalmukat.

Ha Chávez még élne, valószínűleg a válságos gazdasági helyzet ellenére is a bolívari szocializmus pártjára voksolna a többség. A 2013-ban rákbetegségben elhunyt államfő utóda, a buszvezetőből lett köztársasági elnök azonban kevéssé karizmatikus személyiség, s a kormányzás is kicsúszni látszik a kezéből, népszerűsége jóideje alig érte ell a 20 százalékot, igaz, a voksolás előtti héten 30 százalék fölé ugrott. „Chávez rendszere egykor az elveszett paradicsomot ígérte a venezuelaiaknak, de nem hozott mást, csak romlást, szegénységet és erőszakot” – nyilatkozta az egyik legismertebb venezuelai író, költő, forgatókönyvíró, Leonardo Padrón a spanyol El Paísnak.

Venezuela valaha Latin-Amerika egyik leggazdagabb állama volt, igaz, hatalmas társadalmi különbségekkel. Amikor a korábbi puccsista ejtőernyős, Hugo Chávez győzött az elnökválasztáson, a szegénység felszámolását, az egyenlőtlenségek csökkentését ígérte. A hatalmas venezuelai olajkincs, a magas kőolajár fedezte a populista ígéretek megvalósítását, nagyszabású szociális programokat vezettek be, szimbolikus áron adták a benzint, olcsón az élelmet, a lakást. Chávez nagylelkű támogatást és kedvezményes olajárat biztosított Kubának, s más latin-amerikai államoknak, a gyengélkedő kubai vezető, Fidel Castro helyett egyre inkább ő vált a baloldali dél-amerikai rendszerek vezéralakjává.

Mindeközben azonban leromlott az infrastuktúra, a Petrobras állam olajcégnél elmaradtak a szükséges karbantartási munkálatok, erősödött a bűnözés, elszabadult az utcai erőszak. Az olajár zuhanása és a felelőtlen gazdaságirányítás egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy lassacskán tarthatatlanná vált a helyzet, s megnőtt az elégedetlenség. A lakosság évek óta élelmiszerhiánnyal küzd, a legalapvetőbb termékek, használati cikkek – mosópor, szappan, wc-papír - hiányoznak, állandósult a sorállás, három számjegyű lett az infláció. A chávezi rendszer eltorzította a piaci viszonyokat, a feketepiacon a dollárt többszöröséért váltják, mint a mesterségesen fenntartott, hivatalos árfolyamon. Az életkörülményeket vizsgáló egyetemi tanulmány, az ENCOVI megállapításai szerint jelenleg a lakosság 76 százaléka él szegénységben, míg Chávez idejében 55 százalékról sikerült 21 százalékra visszaszorítani a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők arányát.

A felmérések kétszámjegyű ellenzéki győzelmet jósolnak, a MUD voksok 55,6 százalékát szerezheti meg, míg a PSUV 36,8 százalékot kaphat (2010-ben a MUD a voksok 47 százalékával 65 mandátumot kapott a 165 fős nemzetgyűlésben, a PSUV 48 százalékkal 98 képviselői helyet szerzett, két mandátumot egy kis balos párt nyert el). Az ellenzéki pártokat tömörítő szövetség, a MUD meglehetősen megosztott, noha a fő célban, a chávezi rendszer leváltásában egyetértenek. A radikális ellenzéki erők 2014 elején – María Corina Machado és Leopoldo López vezetésével – megelégelték, hogy békés, parlamenti úton próbálkozzanak a chávezi rendszer megdöntésével, utcára vitték az ellenzéki csoportokat. A megmozdulásokat leverték, Lópezt másokkal együtt börtönbe zárták. Az ellenzék korábbi közös elnökjelöltje, Henrique Capriles ugyanakkor a mérsékelt út híve, s szembekerült a tüntetéseket szervező tömörülésekkel.

Heves viták közepette zajlottak a december 6-i parlamenti választás előkészületei. A képviselői helyekre a közös ellenzéki jelölteket nagy nehézségek közepette jelölték ki. Sok függ majd attól, milyen arányú lehet a várt ellenzéki győzelem, ha kétharmados többséget érnek el, akár az alkotmány átírását, a köztársasági elnök menesztését is kezdeményezhetik. Ha szoros lesz az eredmény, akkor feltehetőleg semmi nem változik, vélik a szakértők.

Jorge Urosa Savino bíboros csütörtökön rádiónyilatkozatban óvta a venezuelaiakat a parlamenti választással kapcsolatos túlzott várakozásoktól. Ha győz is az ellenzék, plurálisabb lesz ugyan a nemzetgyűlés, ám nem fog megváltozni a kormányzat, mutatott rá. Szerinte az ellenzéki erők a parlamenti többség birtokában a gazdaság és a közbiztonság javítása terén követelhetnek változásokat.

Az ellenzékiek tartanak attól, hogy Maduro és a kormányzó párt nem ismeri el győzelmüket. Múlt héten nyilvánosságra került egy levél, amelyben a hadsereg vezetéséhez fordultak, garanciát kértek arra, hogy tiszteletben tartják a szavazás eredményét.

Merkel is szavazott a hadseregről - Megfenyegették a képviselőket

Publikálás dátuma
2015.12.05. 06:31
Angela Merkel leadja szavazatát FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
Nagy többség a Bundestagban - Felderítő feladatokat látnak el.

A Bundestagban a képviselők 445 igen, 146 nem szavazattal, 7 tartózkodás mellett elfogadták a kabinet előterjesztését. A katonai fellépésre jórészt a kormányzó koalíció, a CDU-CSU és az SPD képviselői voksoltak. A Balpárt nemmel szavazott, s többségében a Zöldek is nemet mondtak a misszióra. A szavazást megelőző vitában többen kétségbe vonták, hogy a légicsapások hozzájárulnak-e az IS meggyengítéséhez.

Ez lesz Németország jelenlegi legnagyobb külföldi katonai bevetése, a résztvevő mintegy 1200 katona harci feladatot nem lát el, nem lépnek Szíria területére, műholdas és légi felderítést hajtanak végre, illetve a francia Charles de Gaulle anyahajó mellett, az Augsburg német fregatton teljesítenek majd szolgálatot. Százról százötvenre emelik az Irakban a kurd pesmergákat segítő német különleges erők létszámát. A német kormány a párizsi terrortámadások nyomán, Francois Hollande francia kormányfő felhívására terjesztette ki az IS elleni misszióban való részvételét, Berlin eddig is tagja volt a nemzetközi koalíciónak.

A kontingens mandátuma egy évre szól, a misszió költségét mintegy 134 millió euróra becsülik. A német Tornado harci gépek várhatóan januártól kezdik meg a légi felderítést, légicsapásokban nem vesznek részt. A Der Spiegel szerint a Tornadók, illetve egy A310-es légi utántöltő gép Törökországban állomásozik majd. Az első két harci gép jövő héten érkezhet az incirliki légibázisra. A 66 német Tornado közül hat vesz részt a misszióban.

Brit harci gépek a londoni alsóház szerda esti szavazását követően kapcsolódtak be az IS ellen szíriai terület fölötti koalíciós légicsapásokba, négy brit Tornado nem sokkal a voksolás után felszállt Ciprusról. A brit harci gépek hat IS-célpontot bombáztak. Több munkáspárti képviselőt megfenyegettek, az interneten zaklattak, amiért a légicsapások mellett szavaztak.

Az amerikai harci gépek az elmúlt napokban Szíriában 14, Irakban 18 légicsapást hajtottak végre, nem csak az IS bázisait, hanem kőolajlétesítményeket is támadtak. A legutóbbi bevetések során a szíriai Dayr az-Zawr, illetve Abu Kamal közelében három olajmező fúrókútjait lőtték.

Igor Konasenkov, az orosz védelmi minisztérium szóvivője pénteken közölte, a héten végrehajtott orosz légicsapásokban több terrorista vezető is életét veszítette Hama tartományban. Latakia tartományban életét veszítette Abu Abdu parancsnok és több alvezére. Az orosz gépek 12 töltőállomást, nyolc kőolajfinomítót és mintegy 170 tartálykocsit támadtak az előző hét napban.