G.M.;
Nemzetstratégiai Kutatóintézet;nemzetstratégia;NSKI;
2015-12-05 06:33:00
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) azért került azonnal célkeresztbe, mert mind Magyarországon, mind a környező országokban léteznek eredményesen működő kisebbségkutató intézetek. Akkor meg miért egy újabb, mit tud az hozzátenni az ezirányú tevékenységhez?- merült volna fel a kérdés, ha első pillanattól nem lett volna nyilvánvaló a válasz. A székelyudvarhelyi polgármesteri székből kipottyant, a számára Fidesz segédlettel létrehozott erdélyi Magyar Polgári Párttal több választáson leszerepelt Szász Jenő kinevezése az intézmény élére egyértelművé tette, miről van szó.
Az NSKI éves kerete 1,3 milliárd forint, Szász Jenő fizetése a hvg.hu információi szerint havi bruttó 997 ezer. Az intézet tudományosságát jelzi az is, hogy például a 2013-as büdzsében bérekre és járulékokra 892 milliót terveztek, igaz, hogy végül csak 234 milliót sikerült elkölteniük, egy kutatóintézet számára nélkülözhetetlen könyvekre, folyóiratokra és szakmai anyagokra viszont mindössze 722 ezer forintot költöttek úgy, hogy könyvre eredetileg nulla forintot terveztek be.
Az intézmény létrehozását a 2012-es Máért-en jelentette be Orbán Viktor, a résztvevők legnagyobb megdöbbenésére. Az NSKI pontos funkciója és tevékenysége mindmáig rejtély. Kezdetben azt ígérték, hogy az intézetnek 100 munkatársa lesz, de az eltelt három évben még mindig csak 86-ra sikerült feltornázni az alkalmazottak számát, pedig erdélyi hírek szerint Szász a Székelyföldön is komoly erőbedobással próbált embereket keresni a jól fizetett állásokra.
Az orbáni nemzetpolitika lényegét mutatja az NSKI története: nem számít milyen áron, milyen ráfordítással, csak csönd és konszenzus legyen a nemzetpolitikában. Márpedig 2012-ben, a létrehozás pillanatában a Fideszen belül egyáltalán nem volt béke e téren, még függőben volt, ki is lesz e korábban, a párt számára oly nagy, szimbolikus jelentőséggel bíró terület igazi gazdája. Az nyilvánvaló volt, hogy Semjén Zsolt csupán névleges vezető, Répás Zsuzsanna, akkori nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár pedig sehol nem volt a párthierarchiában, mindemellett az egyre inkább kegyvesztett, kompromisszum- és kooperációkészebb Németh Zsolt közvetlen embere volt. Az otthon ellehetetlenült, de a Fidesznek korábban jó szolgálatokat tevő Szász, a Némethez képest mindenképpen keményvonalasnak számító Kövér László komájaként, barátjaként lett az intézet vezetője. Ezzel viszont az is eldőlt, hogy a nemzetpolitika kétirányú és kétfejű lesz.
A Szász vezette intézmény 2013-ban kezdte el működését, alapító okirata szerint „a miniszterelnök irányítása alatt működő központi hivatalként”, amelynek alkalmazottai „fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek”. Nincs hivatalos kapcsolatuk a térség kisebbségkutató műhelyeivel, az eddigi tevékenységük finoman fogalmazva is inkább kabaréba illene. A jelző nem túlzás, egyik legnagyobb visszhangot kapó rendezvényük ugyanis a Mangalicatenyésztők első Kárpát-medencei találkozója volt. Szász az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt ezt úgy indokolta, hogy "stratégiai szempontból" szervezték a konferenciát, mert a román tenyésztők román tenyészállatnak akarták beállítani a mangalicát.
Hasonló magyarázat érkezett a többi nagy horderejű rendezvényükre is. Például a székely bál a Várkert Bazárban a "nemzetmarketing" eszköze volt. De rendeztek Diósdon többnapos Székely Autonómia Kupa focitornát, ami vélhetően a székely autonómiát szolgálta, a mikulásünnepség nemzetpolitikai céljai egyelőre a homályba vesznek.
Erdélyben csak mosolyogtak, amikor Szász bejelentette, intézete azon dolgozik, hogy Székelyudvarhely mellé nemzetközi repülőteret hozzon létre. (Miután nekiszegezték a kérdést, hogy nem egyeztetett-e a Hargita megyei vezetéssel, amely hasonló – irreális, mondom én – tervet dédelget csak más helyszínnel, Szász azt sem zárta ki, hogy mindkét reptér megvalósuljon. Csakhogy Hargita megye területe 6 639 km², lakossága 304 ezer fő, repülőtér a közelben Marosvásárhelyen és Brassóban egyaránt van.) Az viszont komoly politikai és civil tiltakozási hullámot szült, amikor „gyöngyhalász elmélete” nyilvánosságra került. A fő nemzetstratéga ugyanis úgy oldaná meg a szórvány gondjait, hogy a Székelyföldre telepítené a szórványban élőket. A tiltakozás mértékét, és a nemzetpolitika jelzett kétfejűségét mutatja, hogy Semjén Zsolt is kénytelen volt megszólalni az ügyben. „Budapest nem támogat olyan törekvéseket, amelyek a szórvány kiüresítését célozzák”, mondta a területért felelős miniszterelnök-helyettes. A kezdeményezés elhalt, bizonyítva, hogy Orbán Viktor semmiféle konfrontációt nem akar a határon túli szervezetekkel.
Az intézetnek azonban vannak kevésbé mosolyogtató ügyei is. Mindenekelőtt az átláthatatlanság. Egy darabig honlapjuk sem volt, majd lett, csak érdemleges információ nélkül. Szász szerint azért, "mert azzal az erővel például megküldhetnénk a román kormánynak, a szlovák kormánynak vagy mindenki másnak is. .... szándékosan nem tettük fel a Kárpát-haza fejlesztési koncepciót, mint dokumentumot a honlapra, hogy legalább ne tőlünk kapják meg közvetlenül" – mondta az elnök az Országgyűlés szakbizottságában történt számonkérésre idén áprilisban.
Az intézet és vezetője a sajtótól is elzárkózik, ugyancsak nemzetpolitikai érdekből, sőt arra kérte a bizottságot, hogy kezdeményezzenek olyan törvényt, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet ne legyen köteles minden egyes információról újságírói kérdésre választ adni. Hogy miért? Mert Szász, mint fogalmazott, él azzal a gyanúperrel egyes újságírók esetében, hogy más érdekeket képviselnek, mint a magyar nemzet érdekei.