Fenyegetőzik az államfő - Válságban a gazdaság

Venezuelában a felmérések szerint az ellenzéki pártszövetség szerezheti meg a képviselői helyek többségét a vasárnapi parlamenti választáson. Ez baljós jel lehet a néhai Hugo Chávez örökébe lépett köztársasági elnök, Nicolás Maduro számára. Noha a dél-amerikai országban elnöki rendszer van érvényben, ha az ellenzék kétharmados, szupertöbbséget szerezne a nemzetgyűlésben, akár az államfő lemondását is kezdeményezhetné. Chávez pártja 17 éve csak egyszer veszített, nagy az idegesség Caracasban.

A választás tisztaságát illetően már eleve sok a kétség. Múlt héten megöltek egy helyi ellenzéki vezetőt, Luis Manuel Díazt Guárico államban. Az egyik legismertebb ellenzéki politikust, Leopoldo Lópezt 2014 februárja óta börtönben tartják, tiltakozó megmozdulás szervezése miatt vették őrizetbe. Áprilisban új képviselői helyeket létesítettek biztos kormánypárti körzetekben, a szavazócédulák túl bonyolultak. Nicolás Maduro ígérgetéssel és fenyegetőzéssel próbálja eltántorítani a szavazókat attól, hogy bárki másra, mint a Chávez által alapított Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) jelöltjeire voksoljanak. Az államfő a kampányfinisben lázasan vágta át a szalagokat, egy hét alatt ötven új létesítményt avatott fel. Tévéműsorában mindeközben kilátásba helyezte, hogy ha veszítenek, az utcára hívja híveit, onnan fognak politizálni, ott folytatják forradalmukat.

Ha Chávez még élne, valószínűleg a válságos gazdasági helyzet ellenére is a bolívari szocializmus pártjára voksolna a többség. A 2013-ban rákbetegségben elhunyt államfő utóda, a buszvezetőből lett köztársasági elnök azonban kevéssé karizmatikus személyiség, s a kormányzás is kicsúszni látszik a kezéből, népszerűsége jóideje alig érte ell a 20 százalékot, igaz, a voksolás előtti héten 30 százalék fölé ugrott. „Chávez rendszere egykor az elveszett paradicsomot ígérte a venezuelaiaknak, de nem hozott mást, csak romlást, szegénységet és erőszakot” – nyilatkozta az egyik legismertebb venezuelai író, költő, forgatókönyvíró, Leonardo Padrón a spanyol El Paísnak.

Venezuela valaha Latin-Amerika egyik leggazdagabb állama volt, igaz, hatalmas társadalmi különbségekkel. Amikor a korábbi puccsista ejtőernyős, Hugo Chávez győzött az elnökválasztáson, a szegénység felszámolását, az egyenlőtlenségek csökkentését ígérte. A hatalmas venezuelai olajkincs, a magas kőolajár fedezte a populista ígéretek megvalósítását, nagyszabású szociális programokat vezettek be, szimbolikus áron adták a benzint, olcsón az élelmet, a lakást. Chávez nagylelkű támogatást és kedvezményes olajárat biztosított Kubának, s más latin-amerikai államoknak, a gyengélkedő kubai vezető, Fidel Castro helyett egyre inkább ő vált a baloldali dél-amerikai rendszerek vezéralakjává.

Mindeközben azonban leromlott az infrastuktúra, a Petrobras állam olajcégnél elmaradtak a szükséges karbantartási munkálatok, erősödött a bűnözés, elszabadult az utcai erőszak. Az olajár zuhanása és a felelőtlen gazdaságirányítás egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy lassacskán tarthatatlanná vált a helyzet, s megnőtt az elégedetlenség. A lakosság évek óta élelmiszerhiánnyal küzd, a legalapvetőbb termékek, használati cikkek – mosópor, szappan, wc-papír - hiányoznak, állandósult a sorállás, három számjegyű lett az infláció. A chávezi rendszer eltorzította a piaci viszonyokat, a feketepiacon a dollárt többszöröséért váltják, mint a mesterségesen fenntartott, hivatalos árfolyamon. Az életkörülményeket vizsgáló egyetemi tanulmány, az ENCOVI megállapításai szerint jelenleg a lakosság 76 százaléka él szegénységben, míg Chávez idejében 55 százalékról sikerült 21 százalékra visszaszorítani a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők arányát.

A felmérések kétszámjegyű ellenzéki győzelmet jósolnak, a MUD voksok 55,6 százalékát szerezheti meg, míg a PSUV 36,8 százalékot kaphat (2010-ben a MUD a voksok 47 százalékával 65 mandátumot kapott a 165 fős nemzetgyűlésben, a PSUV 48 százalékkal 98 képviselői helyet szerzett, két mandátumot egy kis balos párt nyert el). Az ellenzéki pártokat tömörítő szövetség, a MUD meglehetősen megosztott, noha a fő célban, a chávezi rendszer leváltásában egyetértenek. A radikális ellenzéki erők 2014 elején – María Corina Machado és Leopoldo López vezetésével – megelégelték, hogy békés, parlamenti úton próbálkozzanak a chávezi rendszer megdöntésével, utcára vitték az ellenzéki csoportokat. A megmozdulásokat leverték, Lópezt másokkal együtt börtönbe zárták. Az ellenzék korábbi közös elnökjelöltje, Henrique Capriles ugyanakkor a mérsékelt út híve, s szembekerült a tüntetéseket szervező tömörülésekkel.

Heves viták közepette zajlottak a december 6-i parlamenti választás előkészületei. A képviselői helyekre a közös ellenzéki jelölteket nagy nehézségek közepette jelölték ki. Sok függ majd attól, milyen arányú lehet a várt ellenzéki győzelem, ha kétharmados többséget érnek el, akár az alkotmány átírását, a köztársasági elnök menesztését is kezdeményezhetik. Ha szoros lesz az eredmény, akkor feltehetőleg semmi nem változik, vélik a szakértők.

Jorge Urosa Savino bíboros csütörtökön rádiónyilatkozatban óvta a venezuelaiakat a parlamenti választással kapcsolatos túlzott várakozásoktól. Ha győz is az ellenzék, plurálisabb lesz ugyan a nemzetgyűlés, ám nem fog megváltozni a kormányzat, mutatott rá. Szerinte az ellenzéki erők a parlamenti többség birtokában a gazdaság és a közbiztonság javítása terén követelhetnek változásokat.

Az ellenzékiek tartanak attól, hogy Maduro és a kormányzó párt nem ismeri el győzelmüket. Múlt héten nyilvánosságra került egy levél, amelyben a hadsereg vezetéséhez fordultak, garanciát kértek arra, hogy tiszteletben tartják a szavazás eredményét.