Közelkép - A kaptafától a nagykövetségig

A cím nem túlzás. Szathmári Gábor A lentről jött ember című könyvéből kiderül, hogy végigjárta ezt az utat. Egy kegyetlen gazdasszonynál volt kiadott lelenc, míg a valódi apja magához vette és egy jó színvonalú debreceni iskolába nem íratta. A suszter apa azonban meghalt és Szathmárinak oda kellett ülni a kaptafa mellé, hogy pénzt keressen. Aztán mégis a tanulás jött, szakérettségi és az Idegen nyelvek főiskolája, ahonnan – fordítónak – került (1956 előtt) az Esti Budapesthez. Míg a gyerek és ifjúkora eseményeit jól megírt novellisztikus formában elevenítette meg, innen kezdve inkább sajtótörténeti érdekességekről ad számot. Közel sem egy történész szárazságával.

1956 decemberében indult az Esti Hírlap és Polgár Dénes, aki már az Esti Budapestnél bedobta az újságírás mély vizébe, vitte magával Szathmárit is. Szerencsésen megrajzolja ennek a kiváló szerkesztőnek a portréját. Aztán az Esti Hírlapról beszámolva – különös tekintettel az ott szerkesztő író, olvasószerkesztőkre: Bodó Bélára, Kellér Andorra és a főszerkesztő Baló Lászlóra emlékezve – azt eleveníti fel, ahogy ez a lap a valódi újságíró-iskolájává lett. (Három kiváló írását bele is szerkesztette a könyvbe: látogatását Gagarin családjánál, találkozását Sztahanovval, és interjúját Ilja Ehrenburggal.) Aztán elcsábították Moszkvába, ahol a nagykövetség sajtóattaséja lett. (Kulcsár István a könyvbemutatón arra emlékeztetett, hogy máshol az ilyen attasék beosztottjaikként kezelték a kint dolgozó tudósítókat, Szathmárit viszont kollégának tekintették.) Öt év után hazajött és visszatért az Esti Hírlaphoz belpolitikai rovatvezetőnek. Aztán elcsábították lapunkhoz, a Népszavához, ahol főszerkesztő-helyettes volt. Erről az időszakról is sok érdekes történetet idéz fel, közel sem azzal a szándékkal, hogy történésznek tartsák, hanem hogy érdekesen és szórakoztatóan számoljon be a magán és a közélet fordulatairól ebben az oly fordulatos, több mint másfél évtizedben.