– Tízéves kora óta fájt a nyaka, de azt mondták, ez csak egy letapadt izom – idézte fel fia kálváriájának kezdeteit Gera Zsoltné Eszter. – Három évvel ezelőtt, nyáron jutottunk el odáig, hogy már olyan fájdalmai voltak, hogy az ügyeletre kellett mennünk. Ott gyógyszert kapott, amitől jobban érezte magát, de hazafelé menet összeesett az utcán.
A fiú arcra esett, állkapcsa átszúrta a fülét. – Furcsán hangzik, de ez volt a szerencsénk, hiszen emiatt koponya-MR-t készítettek róla – mesélte az édesanya. – Így derült ki pár nappal nagykorúvá válása után, hogy agydaganata van.
A fiú agyában hat kicsi tumor volt, Szegeden el sem vállalták az operációját. Pécsre került, de ott is azt mondták: fél százalék esélye van, hogy élve kerül ki a műtőből. – Azt mondták, ha sikerül is, valószínűleg egy húsdarabot kapok majd vissza. Se járni, se beszélni nem tud majd – futotta el a könny Eszter szemét. Hogy ez nem így lett, legalább annyiban köszönhető az orvosnak, mint a fiúnak, aki nem adta fel.
Laci fejében bent maradt egy 8 milliméteres tumor – ha azt is kiveszik, nem élte volna túl. Kerekesszékben jött haza Szegedre, de már az első ellenőrzésre eljutott odáig, hogy felállt a székből. Az eltelt 3 évben megtanult újra járni, annak ellenére, hogy izmai 90 százalékát elveszítette. Beszélni is tud, ami nemcsak azért nagy dolog, mert azt is újra kellett tanulnia, hanem azért is, mert gégemetszést hajtottak végre rajta. De hiába küzdött, régi életét nem kapta vissza: magányos lett.
A teljes cikket itt olvashatja.
