Azon tűnődöm, hogy egyes (leginkább jobboldali) politikusokat mi vonz oly leküzdhetetlen erőkkel az óvodákba. Rosszabbik esetben: miért rendelnek önnön dicsőítésükre az általuk csak az ország taknyos orrú lakosságának nézett csoportot az irodájukba. Nem vagyok Freud, hogy megfejtsem a rejtélyt.
Dicsőíteni amúgy a kisdedet szokták, nem pedig fordítva. A napkeleti képviselők általában szintén hárman vannak. Egy a főszemély, egy a másodlagos marha, a harmadik meg Facebookra fényképez. Mert az egész erről szól. (Békés emberként is a kezét törném annak, aki gyermekemről politikai pedofil fotókat hoz nyilvánosságra.)
Teli a net most a fideszes Becsó Zsolt nárcisztikus albumaival, amint épp letalpalja a választópolgárok ivadéklerakatait – nem hinném ugyanis, hogy különbül gondol e pedagógiai intézményekre.
Mindent elmondanak a képek erről a kapitális kétharmados példányról. Látjuk, hogy a gyermekek épp alvásból ébrednek, némelyikük még ki se takarózott. Nem öröm-, hanem álomittasak, de ébresztő, mert itt a politikus bácsi a két latorral! (Mocskos utcai cipőben, persze, de az óvónéni nem mer szólni, ők meg még nem láttak óvodát belülről.)
Gumilabdákat hoz a fideszes, mert ma ezekre van a legnagyobb szükség. Meg egy kis vödör tescós nápolyit…!
Emlékeztetnék, hogy nemrég az efféle cukrosbácsik szavaztak arra, hogy a gyerekek étele sótlan legyen, cukortalan, ízetlen, élvezhetetlen. Amúgy pedig nem csupán az ételüket, de majdani életüket is ez irányba igazgatják.
