Paraszt az Orbán-politika sakktábláján

Publikálás dátuma
2015.12.10. 06:33
Lett volna lehetőségünk megpróbálni feloldani a 20. század nagy traumáját, a nemzet szétdarabolását Fotók: Vajda József, Népszav
Eltűnt a magyar kormányzati kommunikációból a határon túli magyarokról szóló fejezet, mert a külhoni magyarság mindig is csak egy paraszt volt az orbáni politika sakktábláján. Többek között azért, mert a kettős állampolgárság politikai haszna csekély lett, a következő választásra már nem is számolhatnak vele. Törzsök Erika kisebbség- és nemzetpolitikai szakértőt, a Civitas Europica Centralis Alapítvány elnökét kérdeztük. 

– Van ennek kézzelfogható bizonyítéka?

- Minden kutatás, amit az EÖKIK-nél,  vagy 2010-től a Civitas Europica Centralis Alapitványnál (CEC), -  mely a megszüntetett EÖKIK szellemi utódának tekinti magát – végeztünk, azt bizonyítja, hogy ha objektív adatok alapján megnézzük a települések állapotát, a demográfiai adatokat/több száz székelyföldi falu fog elnéptelenedni a következő évtizedekben/,  nincs más lehetőség, mint az együttműködés. Ezekben a térségekben szinte mindenütt vegyes a lakosság. Márpedig ha vegyes a lakosság, akkor egy fejlesztést nem lehet úgy elképzelni, kivitelezni, hogy az csak a magyaroknak szóljon. Óriási kérdés volt az első időszaktól kezdve az autonómia, de ezt sem lehet kizárólagos „magyar” ügyként sikerre vinni. Az autonómia ott kezdődik, hogy van az én személyes autonómiám, aztán az intézményi autonómia, a térségi, a közigazgatási autonómia és ezeknek a rendszere adhatja a közösségnek, az egy régiókban élőknek azt az autonómiát, amely egy decentralizálódó országban megteremti annak a feltételeit, hogy bele szólhassanak az ott élők a redisztribúcióba. Magyarországnak azokat a törekvéseket érdemes támogatnia morálisan, politikailag, és forrásokkal, amelyek erősítik ezekben a térségekben az ott élők státusát, egzisztenciáját. Ennek az eszköze pedig az együttműködés, nem a konfrontálódás, gyarmatosítás, klientúra építés.

– Ezt nemcsak kutatóként, hanem kormányzati szereplőként, a nemzetpolitika alakítójaként is képviselte. A Gyurcsány-kormány idején az ön nevéhez fűződött a Szülőföld program, a Varratmentes Európa program, amelyért bőven kapott bírálatokat jobboldalról. Most viszont azt látjuk, hogy a 2010 utáni nemzetpolitikában, a szimbolizmuson túl, az egyetlen működő vetület tulajdonképpen a varratmentes program folytatása, azoknak a projekteknek a továbbvitele, főképp szlovák viszonylatban, amelyeket 2010-ig kidolgozott és elindított a balliberális kormány – határátkelő fejlesztések, utak, szolgáltatások, energetikai hálózatok összekapcsolása. Most, hogy már nem nagyon lehet újabb szimbolikus lépéssel előhozakodni az állampolgárság, nemzeti összetartozás napjának törvénybefoglalása után, a kormányzat is azt hangsúlyozza, prioritás a fejlesztéspolitika. Ez egyfajta beismerése annak, hogy mégiscsak valami jó is történt abban a bizonyos „elmúltnyóc évben”?

– Szó sincs róla. Ezek csak szavak. Akkor, amikor egy térségben megjelent egy újabb forráskihelyezés, amiről nem lehet tudni, hogy milyen módon és kik által lesz felhasználva…

– A Vajdaságra gondol? (Novemberben 50 milliárdos hosszú távú, ám részleteiben nem ismert szerbiai–vajdasági gazdaságfejlesztésről döntött az Orbán-kormány - szerk. )

– Igen, de nemcsak a Vajdaságban, más területen is ez következik. Ez nem egy kiszámítható, stabil szabályozási környezet megteremtését szolgálja, inkább gyarmatosítás, mint fejlesztéspolitika, a korrupció melegágya, mely súlyosan telepszik a térség valamennyi országára. A gazdaság- és intézményfejlesztésnek, együttműködésnek nagyon komoly technikái, világos, áttekinthető mechanizmusai vannak, komoly szakértelmet igényel. Meg lehetett volna teremteni a szükséges intézményes hátteret, úgy, ahogy azt az EU az egtc-intézményének bevezetésével tette. Ám az európai területi együttműködések esetében is az a helyzet, hogy ha létre is hozzák őket a határ két oldalán lévő települések, megyék, a belső szabályozások, a protekcionista szemlélet lefojtja a bennük rejlő lehetőségeket. Óriási különbségek vannak az ily módon létrejött intézmények között is. Nemcsak arról van szó ugyanis, hogy azokat az uniós forrásokat, amelyek Magyarországnak rendelkezésére állnak, elköltsük, hanem hogy hatékonyan használjuk fel. A határ menti térségekbe komoly uniós pénzek voltak rendelve már 2007–13 között. A magyar–román határ mentén erre az időszakra 250 millió euró fejlesztési pénz volt adott, a szlovák–magyarra 176 millió. Ha az lenne a szándék, hogy ezeket a pénzeket toljuk össze más forrásokkal, és olyan projekteket valósítsunk meg, amelyek jó szakpolitikák mentén vannak kidolgozva, az nagyon hasznos lehetne a térségben élők számára, a határ mindkét oldalán. De nem ezt tapasztalom, nincsenek átgondolt, kidolgozott megvalósítási tervek, nem tud kialakulni az együttműködésekből egy szinergia, ami megállítaná a leszakadó térségek helyzetének további romlását.

– Hivatalos közlés szerint ezeket a forrásokat az utolsó centig fel is használták.

– Igen. Csepreghy Nándor miniszterhelyettes jelentette be, hogy még soha nem volt példa arra, hogy az uniós forrásokat az utolsó fillérig elköltsék. Erről két dolog köztudott – hihetetlenül, mintegy egyharmadával felültervezettek voltak a projektek, ami már önmagában a korrupció melegágya. Másrészt csak a klientúra juthatott hozzá a forrásokhoz. A magyar gazdaság szerkezeti átalakulása elmaradt, sőt a kialakult klientúrák akadályai minden új technikai lehetőség bevezetésének. Ily módon azokról Magyarország lemarad, ahelyett, hogy motorjává vált volna a térségben. Ez egy demoralizáló helyzet. Ahol a szakpolitikáknak nincs becsülete, a fejlesztéspolitika üres szó marad. 25 éve a határ mentén a legelmaradottabb térségekben, például a Dunától északkeletre, a szlovák–magyar határ két oldalán nem változott semmi. Ugyanakkora a munkanélküliség, a szegénység, nincs társadalmi mobilitás, de térségi sem.

– A szlovákiai magyarok érzik annak a pozitív hatását, hogy most Szlovákia és a Fico-kormány Budapest kiemelt partnere, hogy kiváló a politikai viszony? Kihat ez az együttélésre és együttműködésre?

- Azt gondolom egyetlen kisebbségi, nemzetiségi kérdés sem oldódott meg annak köszönhetően, hogy Fico és Orbán kedélyesen elpálinkázgat. Nem az a hatalmi érdek most, hogy nyelvhasználatról, magyar iskolákról, autonómiákról vitatkozzanak. Ugyanúgy folyik az asszimiláció, a csendes kis szabályozások, amik még tovább rontják a helyzetet. Szlovákiában egyszerűen mentálisan jobban érzik magukat az emberek, így a magyarok is, ami annak tudható be, hogy eurójuk van. Ennek köszönhetően kiszámíthatóbb számukra az élet. Magyarországon viszont  2010 előtt is, a Fidesz kétharmados győzelme után még inkább az látszik, hogy a határon túli magyar probléma inkább  a 100 éves  panaszkultúra, az áldozat kultúra része,  illetve eszköze. Így például a kettős állampolgárság, amit a Jobbiktól vettek át az újabb  létharmados választási győzelmet volt hivatott biztosítani, ahogy ezt már Mikola úr elképzelte anno.  A valóság az, hogy ez a politika, győzelmei ellenére hosszú távon egy megosztó, romboló politika. Magyarországon pedig szinte eltűnt a határon túli magyarokról szóló diskurzus. Merthogy a kisebbségi magyar mindig csak egy paraszt volt az orbáni politizálás sakktábláján. Hangzatos volt, ám lényegileg az ott élők minden napi helyzetének könnyítésére a gyakorlatban nem törekedett. A kettős állampolgárság érzelmileg fontos dolog volt, annak a politikai piacon való megjelenítése, eladása sikeres lehetett, de azt gondolom, hogy abból a jelenlegi kormány számára lefölözhető politikai haszon a következő választásokon már elhanyagolható lesz, mint ahogy igazából 2014-ben sem ez határozta meg a kétharmadot. Sajnos sokkal inkább arra volt jó, hogy ellenszenvet keltsen a magyarországi magyar lakosságban a határon túli magyarok iránt. S a bizalmatlanság immár kölcsönös.

Szerző

Kétharmadot kapott az ellenzék Caracasban

Megszerezte a kétharmados többséget a jobboldali ellenzék Venezuelában, a középjobb és konzervatív pártokat tömörítő választási szövetség, a MUD 112 képviselői helyet kapott a 167 tagú nemzetgyűlésben.

A nemzeti választási tanács (CNE) közép-európai idő szerint szerdára virradóra tette közzé a vasárnapi voksolás végeredményét, 109 mandátuma mellé az indián kisebbség három képviselői helyét is az ellenzéki kerekasztal nyerte el. A bolívari szocializmus pártja, a PSUV mandátumainak száma 98-ról 55-re csökkent. A néhai Hugo Chávez által alapított radikális baloldali tömörülés 17 éve a legrosszabb eredményét érte el.

Kétharmados többséggel az ellenzéki szövetség törvényeket fogadhat el, reformokat, alkotmánymódosításokat kezdeményezhet, a legfelsőbb bíróság bíráit is menesztheti. Ez utóbbit tartja egyébként a legsürgősebb feladatnak Henrique Capriles, a MUD vezetője, az ellenzék korábbi közös elnökjelöltje. A MUD azt ígérte, amnesztiát adnak a politikai foglyoknak, így hamarosan szabadulhat a 2014 februári tüntetések szervezése miatt 13 évre ítélt Leopoldo López, az ellenzék egyik vezetője is. Capriles a spanyol El Paísnak adott interjújában párbeszédet javasolt az államfőnek. Nicolás Maduro lemondásra szólította fel kormánya tagjait, személycserékkel akarja csillapítani az elégedetlenséget.

Szerző

Viharos argentin elnökváltás

Publikálás dátuma
2015.12.10. 06:31
Mauricio Macri nagy tervekkel lép hivatalba FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MARIO TAMA
Ma iktatják be hivatalába az új argentin államfőt, a konzervatív Mauricio Macrit. Buenos Aires eddigi polgármesterének nem lesz könnyű dolga, mivel elődje, Cristina Fernández de Kirchner nehezen veszi tudomásul, hogy 12 év után ki kell költöznie a Casa Rosada (Rózsaszínű Ház) néven emlegetett elnöki palotából. Az elnöki poszt elvesztése után a peronista párt belharcai is felerősödhetnek.

Noha a még mindig népszerű elnök asszony nem kérdőjelezte meg a választási eredményt, még arról sem volt hajlandó megállapodni, hol és miként történjen meg a hatalomváltás szimbolikus gesztusa, az elnöki vállszalag átadása és a kézfogás. Cristina Fernández ragaszkodott ahhoz, hogy a ceremóniát a kongresszusban bonyolítsák le, ő ugyanis ott kapta meg az elnöki jelvényeket férjétől, a 2010-ben elhunyt Néstor Kirchnertől. Korábban viszont más volt a koreográfia, az új elnök a törvényhozás előtt elmondott beiktatási beszédét követően, a Casa Rosada falai között zajlott a hatalomátadás.

Mauricio Macri, számolt be róla a spanyol El País, már csak azért sem szerette volna, ha a kongresszusban teszik fel rá a vállszalagot, mert attól tart, a törvényhozás ülését a leköszönő a peronisták Cristina Fernándezt ünneplő tömegmegmozdulássá változtatják. Még az sem kizárt, hogy a legfelsőbb bíróság tagjai végül Fernández távollétében bonyolítják le a ceremóniát. A 62 éves elnökasszony, aki harmadszor már nem indulhatott, a jóslatok szerint távolról sem akar búcsúzni a politikától, s nem kizárt, hogy 2019-ben újra harcba száll az elnöki posztért. Cristina talán győzött volna, ha az alkotmány engedélyezi indulását, kijelölt utóda, David Scioli, Buenos Aires tartomány kormányzója azonban alulmaradt Macrival szemben, 48,6 százalékot szerzett, míg Macrira 51,4 százalék voksolt.

A 43 milliós országban szoros eredménynek számít, hogy csupán 700 ezer szavazat választotta el a győztest és a vesztest. A kongresszus mindkét házában ugyanakkor a Justicialista Párt, azaz a peronisták maradnak többségben. Megindulhat azonban a hadakozás a vezetői posztért. Az egykori argentin First Lady, aki nyolc éve már saját jogon állt a dél-amerikai ország élén, hírek szerint nem tud beletörődni abba, hogy mostantól nem ő hozza a döntéseket. Rossz vesztesként mindent elkövet, hogy betartson a hivatalba lépő új kormányzatnak. Cristina Fernández az utolsó pillanatban három új nagykövetet is kinevezett, Kubába, az Emirátusokba és Ausztráliába.

Az új államfő visszahívhatja ugyan ezeket a misszióvezetőket, de a sietős kinevezés mindenképpen rossz benyomást keltett. Mauricio Macri egyik fő választási ígérete, hogy új irányt szab az argentin külpolitikának, távolságot igyekszik tartani Kubától és Venezuelától. A megválasztott elnök is tett barátságtalan lépést, hivatalba lépése előtt meglátogatta a brazil államfőt, Dilma Rousseffet. Ez sem megszokott a diplomáciában. Macri egyébként egy volt ENSZ-tisztviselőt, Susana Malcorrát kérte fel külügyminiszterének.

Cristina Fernández hirtelenjében az államkasszát is kiürítette, három tartomány kért szövetségi támogatást, a leköszönő államfő azonban úgy döntött, hogy a többi tartományt is kisegíti, azokat is, amelyek nem kérték. Ezzel máris 7 milliárd dollár került át a helyi kormányzatok kezébe. Argentínában is vita folyik arról, mi legyen a jegybank vezetésével, sem a központi bank elnöke, Alejandro Vanoli, sem más politikai kinevezettek nem hajlandók távozni azonban az intézmények éléről. Vanoli terminusa majd csupán 2019-ben jár le. Macri újságíróknak panaszkodott is. „Úgy tűnik, (az elnökasszonyt) egyetlen cél vezeti, minél több új akadályt és problémát állítani a következő kormány útjába” – idézte a megválasztott elnököt a The New York Times. Macri elnöki rendelettel eltávolíttathatná a bankelnököt, de ezt nem tanácsolják neki, hiszen éppen azokkal az elvekkel menne szembe, amelyek helyreállítását ígéri.

Ellentmondásos gazdasági örökséget kap a populista baloldali kormányzattól Macri, aki lendületbe hozná Latin-Amerika harmadik legerősebb, de jelenleg gyengélkedő gazdaságát. Jó hír számára, hogy nem kell hatalmas államadóssággal megküzdenie, mint több előző elnöknek. Raúl Alfonsin, Carlos Menem, Fernando de la Rua és Eduardo Duhalde egyaránt görgette maga előtt az adósságot, Néstor Kirchner azonban szembeszállt a nemzetközi hitelezőkkel. Az argentin peso 12 százalékkal túlértékelt a dollárral szemben, az infláció 24 százalékos.

Macri azt ígérte, hivatali idejének első napján feloldja az importkorlátozásokat és lebegtetni kezdi a pesót a külföldi valutákhoz képest. Mivel azonban a jegybank tartalékai nem elégségesek, várhatóan külföldi hitelekért kell folyamodnia, s újra tárgyalásokat kezd a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Aligha lesz népszerű intézkedés, hogy az új elnök véget akar vetni az olcsó áram időszakának, s eltörölni készül az állami szubvenciók egy részét. Teljesen nem vonhatja meg a támogatást, mert szakértők szerint akkor átlagban 700 százalékkal emelkednének az árak. Az argentin lakosság 21 százaléka él szegénységben, annak ellenére, hogy a leköszönő kormányzat számos szociális intézkedést hozott.

Szerző