Orbán esete a dzsiháddal

Az Európában végrehajtott közelmúltbéli terrorcselekmények hatására az orbáni propaganda által is befolyásolt hazai közvélemény mindinkább összemossa a terrorizmust az iszlámmal. De akkor hogyan illeszkedhet világképünkbe az a muszlim fiatalember, aki hónapokkal ezelőtt egy párizsi kóser élelmiszerüzlet alkalmazottjaként vásárlókat bújtatott el az amúgy az iszlám nevében öldöklő terrorista elől? És az a muszlim biztonsági őr, aki nemrégiben megakadályozta, hogy az Iszlám Állam öngyilkos merénylője bejusson a Stade de France-ba és felrobbantsa magát a zsúfolt lelátón? Mit kezdjünk azzal a ténnyel, hogy a Pireneusi-félszigeten létrejött középkori arab államok vallási tolerancia tekintetében példát mutattak a keresztény Európának? Ismerjük Al-Kámil kairói szultán és Assisi Szent Ferenc találkozásának hiteles történetét? Egyiptom uralkodója türelmesen végighallgatta és bántatlanul elbocsátotta a kolduló szerzetest, aki őt igyekezett a római hitre téríteni.

A tömeghisztéria keltésében érdekelt Orbán-féle politikai kalandorok látens módon azt sugallják nekünk, hogy Mohamed tanainak követői értelemszerűen veszélyt jelentenek az európai társadalmakra, egyáltalán az emberiségre. Holott az egyén erkölcsi minősége független vallási meggyőződésétől. Sőt, a dogmák értelmezését az értelmezést végző személy erkölcsi minősége, illetve mentális állapota határozza meg. A terrorcselekményt elkövetők általában mélységesen frusztrált egyének, akik bármely vallást agressziójuk kiélésére használnának fel. Tény, hogy napjainkban szembeszökő az iszlám fundamentalizmus térnyerése. Már nem sokkal 9/11 után figyelmeztettek azonban szakértők, hogy terrorizmus és iszlám kapcsolata esetleges. A muszlimok többsége bizony a nyomorgó „harmadik világ” lakója, s osztályrésze a kilátástalanság. A pánarab nacionalizmus viszont éppúgy elveszítette vonzerejét, ahogyan erőtlenné váltak a baloldali eszmék is. A keletkezett hiátust az iszlám fundamentalizmus töltötte be, mely ily módon nem tekinthető másnak, mint vallási köntösbe bújtatott antikapitalista mozgalomnak.

Nem is olyan régen a Fidesz politikusai a migránsokat egytől egyig „gazdasági bevándorlóknak” nevezték hivatalos megszólalásaik alkalmával. Ebben annyi igazság mindenképpen van, hogy nem csupán a konfliktusövezetekből kelnek útra emberek százezrei. Ha viszont a „harmadik világ” önnön szegénységére dzsiháddal, illetve menekülthullámmal válaszol, elengedhetetlen, hogy a fejlett világ a probléma forrását szüntesse meg. Az érintett országok gazdasági felzárkóztatásához persze egységes fellépésre van szükség Európa részéről. Ezt a folyamatot csak hátráltatják azok a „külön utas” politikusok, akik hatalmi megfontolásokból a nemzetállami megosztottságot erősítenék kontinensünkön. A terrorizmus összemosása az iszlámmal pedig a már itt lévő muszlim tömegek társadalmi integrációját veszélyezteti. Bár Orbán Viktor csak mellékszereplő egy most zajló világméretű játszmában, az Európa koherenciáját gyengítő politikájával és iszlámellenes retorikájával nyilvánvalóan sokat árthat még mindünknek.