Előfizetés

Hóman Bálint a náci eszmék szálláscsinálója

Egyre többen tiltakoznak az ellen, hogy Székesfehérváron szobrot állítsanak Hóman Bálintnak. A tiltakozó egyesületek, civil szervezetek és pártok száma hazánkban már meghaladja az ötvenet. De felemelte szavát Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus (WJC) elnöke is, aki szerint a szobor sérti a holokauszt magyar áldozatainak emlékét. Mindez úgy látszik, nem elég.

Az elhúzódó vita kapcsán érdemes felidézni, hogy a II. világháború előtti korszakban is voltak tisztességes emberek. dr. Lázár Andor - aki 1932-től 1938-ig igazságügyi miniszter volt - az első zsidótörvény előkészületei kapcsán, 1938 márciusában konfrontálódott Darányi Kálmán miniszterelnökkel, valamint Hóman Bálinttal is, akihez pedig korábban régi barátság fűzte. Lázár ugyanis mindig a konzervatív, polgári jogállami elveket képviselte. Nem tudta azonban érvényre juttatni álláspontját, miszerint a tervezett zsidótörvény ellentétes a hagyományos konzervatív-liberális jogelvekkel, a polgári jogegyenlőséggel. Mivel pedig véleményét nem volt hajlandó megváltoztatni, s így nevét adni a törvénytervezethez, benyújtotta lemondását, amit a miniszterelnök és a kormányzó is elfogadott.

Tanulságosak lehetnek Bibó István 1947-ben papírra vetett gondolatai: „Ebben a helyzetben egyet lehet csinálni, megállapítani és elvállalni a felelősség ránk eső részét. …Szükséges, hogy mindenki megcsinálja magának ezt a mérleget, s a hangsúlyt ne arra helyezze, hogy mik az érdemei vagy a mentségei, s ezek hogyan egyenlítik ki a vétkeit vagy mulasztásait, hanem egyszerűen csak arra, hogy mi mindenért felelős, vagy mi mindennek a felelősségében részes. Így talán utóbb mégis kialakul egy tisztább, bátrabb és a felelősséggel inkább szembenéző együttes nemzeti számvetés is.” Ezeket a mértékadó gondolatokat a jelek szerint napjaink Magyarországán sokan nem tartják követendőnek. A szoborállítás terve ezt bizonyítja. Pedig hivatalosan senki sem állt ki Hóman Bálint mellett, sőt.

Nyílt levélben fordultam Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármesterhez és Trócsányi László igazságügyi miniszterhez a tervezett szoborállítás ügyében. Ezt a levelet a Népszava augusztus 8-án közölte. A nyílt levél másolatát eljuttattam az ország vezető személyiségeihez és válaszokat is kaptam.

Áder János köztársasági elnök válaszát dr. Gróh Gáspár igazgató tolmácsolta. Köszönettel nyugtázta soraimat és megállapította, hogy "alapos történeti elemzéssel" bizonyítottam a szoborállítás javaslatának képtelenségét, elsietettségét. Azt is írta, az okkal nagy vihart kavart ötlet megvalósítása, azóta szerencsére lekerült a napirendről. Innen szó szerint idézem: "Levelét olvasva, és megelőzően magát a történetet a sajtón keresztül, úgy gondolom, hogy miután a javaslattevők utóbb alaposabban megismerték pályaképét, maguk is belátták, hogy az okkal elismert történészi teljesítményhez nem társult méltó politikai éleslátás. De nem társult hozzá annyi emberség sem, amely indokolná az utókor mindenre kiterjedő elismerését, ami egy szoborállítás természetes előfeltétele."

Trócsányi László igazságügyi miniszter augusztus 13-án a Magyar Távirati Irodának úgy nyilatkozott, hogy teljes mértékben osztja Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter és Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások miniszterének véleményét, ő sem ért egyet azzal, hogy Hóman Bálintnak szobrot kellene állítani. „Mint azt korábban is nyilatkoztam, a szoborállítás pénzügyi támogatásáról nem hoztam volna pozitív döntést.” Lázár János ugyanaznap közölte, hogy a kormány nem kezdeményezte a rehabilitációt, sem a szoborállítást, és a Magyar Tudományos Akadémiához sem fordult állásfoglalásért.

Heisler András, a Mazsihisz elnöke október elején megbeszélést folytatott Cser-Palkovics Andrással a Székesfehérvárra tervezett Hóman Bálint szobor kapcsán. A polgármester azt mondta, hogy sem ő, sem az önkormányzat nincs döntési helyzetben, hiszen a szobrot nem ők, hanem egy minisztérium finanszírozza, létesítését nem az önkormányzat, hanem egy alapítvány intézi, illetve a szobornak kijelölt helyszín sem önkormányzati, hanem állami tulajdonú ingatlan.

Hóman Bálintot 1945. július 20-án, tehát több mint fél évvel az 1946. március 2-i népbírósági ítélet előtt zárták ki az akadémia rendes tagjai közül. A Magyar Tudományos Akadémia Jogi és Igazgatási Főosztálya - a rendelkezésre álló eredeti dokumentumok alapján - a kizárást megalapozottnak és törvényszerűnek minősítette. Hóman Bálintot az 1945 előtt megválasztott akadémikusok zárták ki. A kizárás indoklásában nem Hóman Bálint tudományos munkásságát kifogásolták akadémikustársai. Az elfogadott javaslat megállapította: „Hóman Bálint a nemzeti-szocializmusnak Németországban történt uralomra jutása után szállás-csinálója volt hazánkban a horogkeresztes eszméknek, s hosszú vallás- és közoktatásügyi minisztersége alatt az ország szellemi életét minden erejével a német érdekek szolgálatába törekedett állítani. Ezáltal egyik legfőbb okozója lett az országot ért történelmi katasztrófának.”

Lovász László akadémikus, az MTA elnöke levélben tájékoztatta Michael Newmant, a Zsidó Menekültekért Alapítvány elnökét, hogy a Magyar Tudományos Akadémia álláspontja Hóman Bálinttal kapcsolatba az elmúlt 70 évben nem változott. Megerősítette azt is, hogy a tudós társaság napjainkban sem gondolkozik Hóman Bálint rehabilitálásán. Indoklásul megemlítette, hogy miután az MTA általános Közgyűlése zárta őt ki, csak ez a szervezet rehabilitálhatná. "Mint az MTA elnöke kijelentem, hogy nem áll szándékomban erre vonatkozó javaslatot tenni a Közgyűlésnek" - írta Lovász László.

Ha pedig mindez nem lenne elég, felháborító a szobor tervezett helyének kiválasztása is. Arról a Bartók Béláról elnevezett téren akarják felállítani, aki 1940-ben tiltakozásul hagyta el Magyarországot, mert nem értett egyet a Horthy-rendszer embertelen politikájával. A téren egyébként már áll egy szobor: Kornis Gyula konzervatív keresztény tudós és politikusé. Ő szemben állt a szélsőséges faji alapú törekvésekkel, ellenezte a diktatúrák minden formáját. 1944-ben a német megszállás után három hétig a Gestapo fogságában volt. Bizonyosan nem örülne Hóman Bálint szomszédságának.

Hóman Bálint is meghatározó szerepet játszott ugyanis abban, hogy magyar állampolgárok milliói, zsidók, katonák, hadifoglyok, civilek ártatlanul és oktalanul pusztultak el a II. világháborúban. Hóman Bálint bűnös. Rehabilitációja, szobrának felállítása az áldozatok meggyalázását jelenti.

Örök popikon

Publikálás dátuma
2015.12.12. 06:48
John Lennon 1964-ben Fotó: Hulton Archive
IMAGINE – Seholsincs ember címmel mutatta be John Lennonra emlékező darabját a Holdvilág Kamaraszínház az angyalföldi József Attila Művelődési Központban.

John Lennon már harmincöt éve máshol játszik, de amikor felmegy a függöny a színpadon, újra velünk van. A kis költségvetésű produkció igazi csemege: valami régi, valami új is egyben. A zene benned van, csak elő kell csalogatni. Megérted az ismerős szavakat, melléd ül a dal, a lábad együtt mozog a benned kalimpáló szívvel. Dübörögnek a régi szép akkordok. Milyen zsongító a gitár, az ének!

Aztán megjelennek a színészek által életre keltett bumfordi, mosolyt ébresztő állat-lények, öt kutyát, papagájt imitáló tehetség. Nehezen lehet egymás mellé tenni a zenét ezzel a játékkal, valamennyire mégis összepasszol, elvégre Lennon prózájából, verseiből, írásaiból, naplótöredékeiből állt össze az előadás, így szükség van erre is.

A közönség – én legalábbis - végig élveztem a zenéket, a félnótás gyülevészt. Az szól kint, ami bent rekedt. Amiből nem dallam lett, az ténylegesen megszólal. Klasszikus mesék virágnyelven. Fekete fehér híradó, képek. Az elmúlt ötven év. Hangosan énekelsz, tapsolsz, röhögsz, könny karcolja arcodat. Briliáns, akárcsak a hosszú hajat és szakállt viselő John Lennon, akit harmincöt éve egy decemberi napon gyilkoltak meg, s aki mindvégig tudta, mit és miért cselekszik.

Csak gratulálni tudok az alkotóknak. Elsősorban az énekes- előadóművész Gerendás Péternek, majd szép sorjában az összes többi művésztársnak: a rendezőnek, a dramaturgnak, a zseniális fordítónak, a kiváló színészeknek, a technikának. A háznak. S persze a közönségnek is jár a dicséret. Ezek az ifjú hölgyek, meg vén fickók megérezték, hogy érdemes este nyolckor kulturális okokból a művelődési házban ülni.

A múlt szabadsága - Alföldi Róbert fotógyűjteménye

Publikálás dátuma
2015.12.12. 06:47
Korábbi felvétel. Fotó: Vajda József
A múlt szabadsága – Neoavantgárd fotóművészet Magyarországon az 1960-as évektől napjainkig címmel a Mai Manó Ház bemutatja Magyarország egyik jelentős fotóművészeti magángyűjteményét, Alföldi Róbert Jászai Mari-díjas színpadi rendező, színész fotográfiai kollekcióját. A nagyszabású kiállítás 2016. január 16-án nyílik meg a Nagymező utcai Mai Manó Házban. 

A hiánypótló, átfogó gyűjtemény több mint ötszáz művet tartalmaz, az egység szisztematikus, minőségre alapozott gyűjtés, amely elsősorban magyar neoavantgárd fotóművészek, illetve a képzőművészek fotómunkáiból áll. A gyűjtemény további jelentősége, hogy sok lappangó felvételt, kallódó képeket és kópiákat mentett meg a pusztulástól. A kiállítással párhuzamosan magyar és angol nyelven megjelenik az Alföldi-gyűjteményt bemutató reprezentatív katalógus is, a könyv 7900 forintért már előrendelhető a fényképészeti kiállítóközpontban.