Ők lettek az idei Gramofon-díjazottak

Publikálás dátuma
2015.12.11 20:34
Gramofon/Facebook
Fotó: /
Klasszikus zene kategóriában Balázs János zongoraművésznek, jazz kategóriában megosztva három fiatal jazz-zongoristának, Gayer Mátyásnak, Oláh Krisztiánnak és Tálas Áronnak ítélték idén a Gramofon-díjat - tájékoztatott Retkes Attila, a Gramofon főszerkesztője a díjátadó napján.

Balázs János az indoklás szerint eddigi zongoraművészi pályafutásáért és különösen Liszt, Chopin, illetve Dubrovay László műveinek magas szintű tolmácsolásáért, Cziffra György művészi örökségének ápolásáért kapta meg a Gramofon Magyar Klasszikus Zenei Díjat.

Oláh Krisztián, Tálas Áron és Gayer Mátyás idén a Montreux Jazz Solo Piano Competition döntősei voltak. Az indoklás szerint egyedülálló siker, hogy ebben az évben három magyar is a döntőbe került, ezért megosztva nekik ítélték a Gramofon Magyar Jazz Díjat.

Pecek Lakatos András jazzdob-előadóművész Gramofon főszerkesztői különdíjban részesült "egy kimagasló magyar zenészdinasztia és különösképpen nagybátyja, Lakatos Pecek Géza örökségének folytatásáért és továbbfejlesztéséért, jazzdob előadóművészi tevékenységéért, illetve az unokatestvéreivel alapított jazztrió magas szintű vezetéséért". 

 Az év magyar klasszikus hanglemeze Schiff András zongoraművész Schubert zongoraszonátáit és más zongoraműveit tartalmazó lemeze lett (ECM Records).

Az év külföldi klasszikus lemezeit instrumentális és vokális kategóriákban is díjazták. Előbbiben Maria Joao Pires (zongora) és a Sir John Eliot Gardiner vezényelte Londoni Szimfonikus Zenekar Mendelssohn Skót szimfóniáját, Hebridák-nyitányát és Schumann Zongoraversenyét bemutató korongja (LSO) kapta az elismerést. Utóbbiban Bizet Carmenjének felvételét választották a legjobbnak Vesselina Kasarova, Jonas Kaufmann, Isabel Rey, Michele Pertusi, valamint a Philharmonia Zürich és a Zürichi Operakórus előadásában, Franz Welser-Möst vezényletével (Decca).

Az év magyar jazzlemeze Babos Gyula Balance című anyaga lett (Hunnia Records), míg az év külföldi jazzlemezének Charles Lloyd Wild Man Dance című kiadványát (Blue Note) választották.

A Gramofon-díj az első, Magyarországon alapított, kifejezetten szakmai elismerés, amely a klasszikus zene és a jazz műfajában tevékenykedő művészek elismertségének, társadalmi megbecsültségének visszaállítását, növelését szolgálja. A díjazottak kiválasztásának első lépéseként a Gramofon - Klasszikus és Jazz című folyóirat szakkritikusai teszik meg értékeléseiket. Második lépésben a díj nemzetközi tanácsadó testülete értékeli a kritikusi véleményeket, és megteszi saját javaslatait. Ebben a testületben már hosszú évek óta az International Classical Music Awards zsűritagjai foglalnak helyet. A végső döntést a folyóirat szerkesztőségének és kiadójának vezető munkatársai hozzák meg - olvasható a Gramofon közleményében.

Szerző
2015.12.11 20:34

Nem lesz agrárnapelem

Publikálás dátuma
2019.02.17 18:11

Fotó: Shutterstock/
A DK-s Vadai Ágnes kérdésére az innovációs és technológiai tárca lényegében elismerte, hogy lefújták a 2017-ben meghirdetett földművesnapelem-programot.    Lapunk december közepén írta meg, hogy a kormány egymondatos határozata hatályon kívül helyezte a mezőgazdasági vállalkozók és társaságok napelemtelepítés-támogatásáról szóló, egy évvel azelőtti kormányintézkedést. Az eredeti, elsősorban a korábbi kancelláriaminiszter, Lázár János tolmácsolta elképzelések szerint legalább 600 – később már 3 ezer -, egyenként fél-fél megawattos napelempark telepítését kezdeményezték, amire 8 milliárdot el is különítettek volna. Az elképzelés ugyanakkor nem illeszkedett a napelemberuházások üzleti-jogi környezetébe – vélekedett a lefújás kapcsán lapunknak Kiss Ernő, a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség elnöke. A szaktárca minapi válaszában az eredeti és az azt törlő határozatra se utalva például a 35 milliárdos keretű Vidékfejlesztési Program igénybe vételét ajánlja. Ebből ugyanakkor csak saját energiaigény fedezhető, míg az előző Orbán-kabinet által tervezett termelőrendszer az ország energiaellátásában is észrevehető hányadot képviselt volna.
Szerző
2019.02.17 18:11

A színkeverés mesterei a Müpában

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:49

Fotó: Müpa/
A kiváló kölni zenekar kivételesen bőkezűen bánt a hangszínekkel mind Mendelssohn, mind Mahler művének előadása során.
Isabelle Faust Kurtág Doloroso című művét játszotta ráadásként, ezzel tovább erősítette a kontúrjait annak a képnek, amit a versenymű előadójaként rajzolt fel magáról. Megmutatta ismét, hogy a hegedülésben a hangszeres játék csak eszköz, a lényeg, hogy értékes műveket játsszunk, a bennük rejlő gondolatokra irányítva a figyelmet. A német hegedűs a rá jellemező technikai fölénnyel szólaltatta meg Mendelssohn közismert dallamait is, ez, és a szintén sokszor hangoztatott elmélyült előadásmódja azonban arányban állt egymással, utóbbi nem telepedett rá a műre. Az első tétel fülbemászó dallamait, a lassútétel melankóliáját, a zárótétel könnyedségét a helyén kezelte, szép és elismerésre méltó olvasatát kivitelezve a darabnak. Már itt kiderült, a Gürzenich zenekar átlagon felüli képességekkel rendelkezik a hangszínek kikeverése terén: sokszor hívta fel legalább olyan erővel fel magára a figyelmet, mint a szólista.
A zenekar messzire nyúló hagyományokkal rendelkezik, ők mutatták be 1904-ben a Mahler szimfóniát is a szerző vezényletével. François-Xavier Roth négy éve áll a zenekar élén, és úgy tűnik, nem nyúlt mellé a város, amikor zeneigazgatónak választotta – ő az opera vezetőkarmestere is – az egykori fuvolistát. Olyan forradalmi tett is fűződik nevéhez, mint Sztravinszkij Tavaszi áldozatának korabeli hangszereken való előadása, a mű bemutatójának százéves évfordulója tiszteletére hat évvel ezelőtt. Ilyenkor persze el kell hagyni a Roger Norrington által sokszor kárhoztatott vibrátózást, vagy legalább is korlátok közé kell szorítani, hogy az általa „hollywoodi glamournak" nevezett megszólalási mód ne telepedjen rá hangzásra. Ez az olyan csillogó-villogó mai hangszerek használatakor is fontos, mint amilyenekkel most ült ki a színpadra a zenekar, mert ez kell ahhoz, hogy Mahler néha kegyetlenül metsző szólamai kiteljesedhessenek. Kiváló volt a rézfúvós szekció, ha szólózni, ha együttesen harsogni (nem harsánykodni) kellett, de nem maradtak el tőlük a fuvolások, klarinétosok, oboások és a fagottosok sem. Olyan szintű zenekari munka volt ez, ami már önmagában is sikerre ítéli egy olyan hatalmas - majd hetven perces - bonyolult mű előadását, mint az 5. szimfónia. Nehézségekkel teli utat kell bejárniuk a zenészeknek, az első tétel kezdő trombitaszólójától,a gunyoros gyászindulótól, a szerelmi vallomásként írt Adagiettón, és a többi tételen keresztül a zárótétel kontrapunktikus forgatagán át az utolsó hangig. Ha egy zenekar képes ezt a gazdagságot a maga teljességében, hiányosságok nélkül bemutatni, már nagyon sokat tett az élményért. De a kölniek ennél szerencsére jóval többre voltak képesek, a hangszíneik sokszor önálló előadói alkotóeszköznek tűntek. François-Xavier Roth csak azt a kérlelhetetlen élességet nem tudta hozni, ami a legjobb előadásainak sajátja. Hiányzott az a bizonyos életigenlés, ami az Alma Mahler iránti szerelem tükröződése, ami a sokszor kegyetlen hangzások után sejlik fel. E kettősséget kontúrosabban lehetett volna érzékeltetni. Infó: Mahler 5. szimfónia Isabelle Faust hegedű Gürzenich Zenekar Karmester: François-Xavier Roth Február 15. Müpa 
2019.02.17 15:49