Állítólag tágabb családjában volt egy benősült orvos, aki a Securitate besúgója lett. Ez az orvos lehetett a modellje Fonyódi Tibor és a rendező forgatókönyvének, amely szerint a már tekintélyes sebészorvos, egy jelentéktelen panasszal éjszaka hozzáforduló helyi főelvtársat a reggeli ügyelethez utasította, ezért az bosszút forralt ellene. A bosszú végül is a Securitate formájában jelentkezett: közölték vele, ha nem vállal besúgást, kirepülhet az állásából és még egyéb kényelmetlenségek is érhetik. És az orvos mindenről és mindenkiről jelent, beleértve a fogorvos feleségét, annak püspökcsaládját és barátaikat is, miközben belső feszültségét zenével próbálja feloldani, mert igen jól zongorázik.
Nem ez az első film, amelyik a besúgókkal foglalkozik, de van néhány, azoktól eltérő, azoknál többet megjelenítő vonása. Például az, hogy az idős orvosbarát (Jordán Tamás játssza) majdnem végig nem hiszi el, amit a feleség neki elpanaszol a férjéről, de még érdekesebb a tartótiszt magatartása, aki hol együtt érzően, hol durva fenyegetésekkel irányítja „beosztottját”. A feleséget Marozsán Erika, a tartótisztet Hatházi András hitelesen, a Janus arcú orvost Seress Zoltán alakítja. Neki jutott a legnehezebb feladat, mert kevés szava lehet a belső feszültségek érzékeltetésére, de sokat mondó arcával, ezt jól érzékelteti.
Gyöngyössy Bencének nem ez az első játékfilmje – rendezte az Egy szoknya, egy nadrág és az Egy bolond százat csinál című filmek újragondolt verzióját és néhány egészen kitűnő dokumentumfilmet, például a Szovjetunióban a Volga mellé kitelepített németek sorsáról -, de talán ez a Janus az eddigi legjobb munkája.