Nehéz eldönteni, a barátunknak, vagy az ellenségünknek kívánjuk-e. A közelmúltban a kormány legfrissebb szócsövének adott interjújában Orbán Viktor kebelbarátjának állt pártjára. Ha így direkte nem is mondta ki nevét, azokra a támadásokra utalt, amelyek Mészáros Lőrincet érik a földvásárlások, a közbeszerzési pályázatok, illetve a legújabb „furcsa” bányavásárlása miatt. Lényegében azt mondta: az nem érdekes, hogy a kormány környezetében sertepertélők gazdagodnak-e, csak az, hogy az ország gyarapodik-e.
Hogy az ország mennyire gyarapodik (most talán tegyük zárójelbe a Magyarország jobban teljesít kormányszlogent),megoszlanak a vélemények. A külső adósságállományt „innovatív” módszerekkel lehet szinten tartani, a GDP növekedése sem hasít: a magyar gazdaság a tavalyi, átmenetileg gyors emelkedés után idén visszaesett, független elemzők szerint megint lejtőn vagyunk.
De Kósa szerint „szépen gyarapodunk”, tehát nincs abban semmi kivetnivaló, véli, ha a Mészáros-féle figurák olyan mértékben gazdagodnak, amit általános iskolai szintű számfogalmaikkal már követni sem tudnak. Egy milliárd forinttal több, vagy kevesebb van a számlán? Ki a fene veszi észre, amikor hol földet vesz az ember (lehetőleg a Simicska-bérbirtokok területét) száz hektár számra, hol meg kőbányát Orbán Győzőtől Orbán Győzőnek. A Kósa-féle fideszes felfogásban ugyanis rendjén van, ha valaki olyasmit vesz sok tízmillióért, aminek semmi hasznát nem látja. Tőlük tanultuk: hülyének lenni szabad. Nem tiltja a törvény.
Igaz. A törvények ma már sok mindent nem tiltanak. Azt sem, amit pedig illene tiltani.
