Ezt mondta a kamerába az a győri végzős fodrásznövendék, aki vagy tucatnyi társával vállalta, hogy az ünnepek előtt ingyen rendbe hozza a tanműhelyükbe betérő hajléktalanok frizuráját. Vágtak, mostak, szemöldököt igazítottak, szakállakat nyírtak, a hölgyeknek festettek. A kamera „szeme előtt” tűntek el az ápolatlanság kínos jelei.
Egy másik tudósítás arról szólt, Németország egyik városában a szociális gondozó átmeneti szolgáltató házzá változott. Ingyenes fürdő és mosoda nyílt, a suszterek cipőt javítottak, a varrónők gombot varrtak, stoppoltak, zippzárat cseréltek. Az orvosok vérnyomást mértek, a fogorvosok betömték a lyukas fogakat, akinek kellett pótolták a hiányzókat.
„Hivatalosságaink” hol vannak ettől? Az önkormányzatok jogszabályokkal üldözik a hajléktalanokat, igyekeznek átterelni őket valamelyik szomszédos kerületbe, csúfítsák ott az utca látványát. Kiveszett a jó érzés a „polgári kormányból” és a hasonszőrű önkormányzati bürokratákból, de szerencsére a „polgárokból” még nem.
A győri fodrásztanulók kezdeményezése szívet melengető, hiszen valami olyat adnak, amit nem árulnak sem szupermarketben, sem ruhaboltban. Sokak elveszett emberi tartását adják vissza. Talán ma, vagy holnap, vagy jövőre nálunk is megnyílik a jótékonyság egy másik csatornája: a városok időnként kitárják valamelyik közfürdő kapuját a hajléktalanoknak, valamelyik kórház ambulanciáján gyógyszert adnak a hidegben átfázott embereknek, és aztán jöhetnek a fogorvosok is, hogy legyen mivel megrágni az ingyen konyha ingyen ebédjét.
Szép volna, ha a jótékonykodás megszokott gyakorlata ilyen akciókkal is bővülne.
