Orbán édesapjának bányavállalkozása kiugróan sikeres üzletnek bizonyult: addig-addig gyarapodott, terjeszkedett, míg mára egész cégcsoport fejlődött ki belőle, az először privatizált Dolomit Kft. mellett idetartozik a szép nevű „Nehéz Kő” Kft. is. És mivel a „nehéz kő” természetéhez tartozik, hogy „ki tudja, hol áll meg”, lehetetlen megjósolni a diadalmas szárnyalás végpontját. Tavalyi árbevételük 3,3 milliárd, a tulajdonosok 900 milliós osztalékot vehettek fel, 2010 óta kilencszeresére tudták növelni jövedelmüket. Az egyik lapban azt olvastam, hogy az apai család teljes vagyona 6.9 milliárd. Csak kicsi (rongyos 300 millió) hiányzott ahhoz, hogy bekerüljenek a 100 leggazdagabb magyar közé. Ha marad a jelenlegi tempó, jövőre ezt is behozzák – na, azt majd megnézem, hogyan bűvészkedik majd ki az „Orbán” nevet valahogy a száz közül.
Muszáj lesz megtenni, mert a kőbányai kongresszuson hallottam a kormányfőtől, hogy őket a „férfias szerénység” jellemzi. Orbán Győző a korábbi állami vállalatnál eltöltött évtizedes múltja miatt egyébként tényleg érthetett a bányaiparhoz, tudunk ennél rosszabb példákat is. Ezért esete minden hátsó gondolat nélkül csakis azt a tanulságot kínálja a magyar nemzet számára, hogy kaparj kurta, neked is lesz. Ha nem lett, nem kapartál eleget. Vagy nem jó helyen. Vagy nem jó Kft-ben.
