A Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség (MANESZ) tagjai a rendszerváltás után a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségéből (MEASZ) váltak ki. Antall József idején a MANESZ szerepe az volt, hogy az 1945-ben alakult, "kommunista maradványnak" bélyegzett MEASZ-tól elvegye a levegőt, s a kormányzati munkában akkor még megkerülhetetlennek vélt II. világháborús magyar ellenállás kérdéseit a kormánnyal együtt "szalonképesen" kezelje. Ehhez búsás anyagi támogatást kaptak, míg a MEASZ gyakorlatilag egyetlen fillért sem. Sőt, fölmerült a MEASZ betiltása is, amelyet azonban Göncz Árpád és Darvas Iván megakadályozott. Később Horn Gyula ugyan módosított a két szervezet közötti aránytalan támogatáson, de ő is csak a fele-fele arányt merte vállalni. 2000-től a MEASZ élér új vezető került, aki igyekezett elsimítani a két szervezet tagjai közötti személyi ellentéteket. Az ellenállás történelmi érdemeinek ápolása összehangolta a két szervezet munkáját is. Az ellenállásban részt vevő tisztességes emberek a vészkorszak idején sem azt nézték, ki honnan jött, hanem azt, ki mennyire megbízható bajtárs. Ahogyan akkoriban fogalmaztak: hátat merek-e fordítani a társamnak? Ez a bizalmat jelentette, sokszor az életben maradást. A 2004-ben, az antifasiszta győzelem 60 évfordulójának méltó megemlékezését már közösen készítettük elő. 2010-ben a Fidesz kétharmados győzelme ismét lehetőséget kínált volna a MEASZ eltiprására, ám a koalíció a MANESZ-t is a sorsára hagyta, megpróbálta mind a két szervezetet ellehetetleníteni. Ha politikai okokból mégis szüksége volt a nemzetközi porondon bizonygatni antifasiszta elkötelezettségét, egy-egy „történészt”, vagy kormányzati megbízottat jelölt ki erre. Kiderült, nincs szüksége erős nemzeti ellenállási szervezetre, hiszen az csak gátolná a jelenlegi új-horthysta restaurációs törekvésekben. A MEASZ sajnálta - sajnálja - a MANESZ megszűnését, mert az egykori kiválásból erdő feszültségek ellenére sokat tettek a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom emlékének ápolásáért.
