Olyan sakkjátszmába kellett Tarlós Istvánnak belemennie, amiben jelentős tiszthátránya van. Mondhatja ő persze a kormányfőnek, hogy ha nem kapja vissza valamilyen forrásból azt a közel 21 milliárd forintot, amivel december közepén az Országgyűlés csökkentette a város rendelkezésére álló forrásokat, akkor majd leállítja az agglomerációs tömegközlekedési járatokat, erre a másik legfeljebb megvonja a vállát. Legyen az a szatellit települések, meg Tarlós háborúja. A világ nem dűl össze, mint ahogyan a múlt év végén bevezetett útdíjak miatt sem lett újabb „taxisblokád”. Az emberek morogtak néhány napig, szidták azt, aki csak eszükbe jutott, majd szépen beálltak a sorba az autópálya kasszákhoz.
Ismerve a miniszterelnököt, nála nincsen „ingyen ebéd”. Ha valaki kapni szeretne, adjon is cserébe. Tarlós nem Garancsi vagy Mészáros, ő nem tudja hozzájuk hasonló módon kifejezni a háláját, tőle legfeljebb politikai szívességre futja. És mi lehet annál kézenfekvőbb, mint amit a sebtiben összehívott közgyűlésen megszavaztatott: Budapest is odarúghat egyet Simicskának, ahol minden férfinek fáj.