Egy szakadékról

Publikálás dátuma
2015.12.24 08:36
SZŰTS MIKLÓS FESTMÉNYE
Fotó: /

Az iszlám több, mint pusztán muszlim vallás: a vallás és a politika összefonódásából keletkezett kultúra. Ez az összefonódás ellentétes a felvilágosodás alapvető elveivel, és ezért egyelőre megnehezíti az alkalmazkodását a globalizáció kihívásaira. Nem utolsó sorban pedig a az euro-atlanti kultúra és az iszlám közötti közeledést. Nem kultúráról általában van szó, hanem annak politikai megjelenése az, ami a vita tárgya.

Az eddigi tömeges európai vándorlások a földrészen belül zajlottak le, lényegében az euro-atlanti világ nemzetei között. Most Európába játszódik le a bevándorlás.

Amit állítok

Az iszlám világból menekülők nem a mai iszlám elől, hanem az iszlámon alapuló államok válsága és összeomlása elől menekülnek. Európába érkezve nem akasztják szögre a neveltetésüket, nézeteiket, kultúrájukat. Akik például egész életüket az Izrael elleni jogosnak tartott gyűlölet légkörében töltötték, azokat ez többnyire nem hagyta érintetlenül. Sokan helyesnek tartják az iszlám vallási jog (a Saria) alkalmazását, ennek azonban számos törvénye összeegyeztethetetlen a felvilágosodás elveivel, vele az euro-atlanti kultúra államaiban érvényes joggal.

A kultúra természetesen nem változatlan adottság. Bizonyára kialakul majd egy felvilágosodottabbá váló iszlám. Eleve van közös a két kultúrában. Az Európába menekültek integrációja sem lehetetlen – ha van rá idő. Ha azonban rövid idő alatt rendkívül nagy számban érkeznek a maguk nagyon eltérő kultúrájával, se idő, se energia nem lesz a viszonylag fájdalommentes, belátható időn belül lezajló integrációra. Csak Németországba ebben az évben több mint egy millióan érkeztek. Az iszlám világában ma vallásháború is zajlik. Ilyen az európai kultúrában utoljára a 17. században a harminc éves háború volt. A mostani háború az iszlám világában nem fog egyhamar véget érni.

A nagy számban érkező menekültek, már csak önvédelemből is, a számukra különféle nehézségeket okozó új világ kihívásaira a nagyobb városokban tömörülnek. Az internet jóvoltából már egyáltalán nem szakad meg a kapcsolatuk a szülőföldjük – többek között politikai – kultúrájával. Ráadásul, hogy csak egyetlen részletkérdést említsek, egyes becslések szerint a következő öt évben az új menekültek többsége nem talál majd állást.

Könnyen párhuzamos társadalmak alakulnak ki, azok minden veszélyével. Erre már vannak példák. Ződi Zsolt részletesen ismertette egyik cikkében, hogy Angliába az euro-atlanti jogban kialakult alternatív vitarendezési törvények alapján 45 év alatt 85 hivatalosan elismert és alig megbecsülhető számú nem hivatalos, az iszlám vallási jog, a Saria alapján felállított bíróság kezdett el működni. Döntéseik nem egy esetben a nőket érintik hátrányosan. Eddig a liberális joggyakorlat fejlődésével a felvilágosodás elvei egyre inkább érvényesültek. Ezúttal viszont a párhuzamosan működő iszlám jog liberális engedélyezése magának a liberális eszmének mond ellent.

Mindez akadályozza a sikeres integrációt, a felvilágosodás, vele a menekültek iránti humanizmus elvének ellentmondó politikai gyakorlatot tesz lehetővé. Ezért a korlátlan befogadásnak, éppen a felvilágosodás eredményeinek megőrzése érdekében, szabhatók adott esetben időleges korlátok, és nagyon szigorú feltételek. Ahogy ezt Paul Scheffer baloldali holland szociológus megfogalmazta: a lehetetlen nem lehet erkölcsi kötelesség. Az évenkénti befogadás számának korlátozásával még nem tagadjuk meg a felvilágosodást.

Az integrációhoz nem csak a befogadottaknak kell óriási erőfeszítéseket tenni, hanem a befogadóknak is. Például az eddigieknél sokkal határozottabb törvények, előírások szükségesek. Fel kell készülni arra, hogy a bevándorlók az iszlám jog alkalmazását követelik maguknak. A Saria ma számos iszlám államban teljesen, másutt részben érvényesül. Nem elég annak az általánosságnak a hangoztatása, hogy a menekülteknek be kell tartaniuk a törvényeket. Jogszabályokkal is kizárható lenne például, hogy a Saria egyes paragrafusait bármilyen körülmények között alkalmazzák. Sokkal radikálisabb felvilágosító, nevelő és védelmet nyújtó intézkedések is szükségesek például az ellen, hogy lányokat a jogsértés elkerülése érdekében visszaviszik a bevándoroltak afrikai szülőföldjére, és ott végzik el a körülmetélésüket.

Figyelemre méltó, hogy ilyen lépések szükségességét éppen azok az arab és török származású demokraták mernek leginkább megfogalmazni, akik az iszlámból érkeztek, és megértették az euro-atlanti kultúrát. Például Ibn Warraq és Mona Eltahawy író, Hamed Abdel-Samad politológus, Jasmin el Sonbaty publicista, Cem Ödzemir, a német zöldek elnöke. Ahogy az utóbbi fogalmazott: „Kezdettől fogva meg kellene határozni a konkrét játékszabályokat, és akinek ez nem felel meg, annak egy másik országot kell keresnie magának.” Például arról van szó, hogy kötelező legyen részt venni a nyelvi kurzusokon, szakmára való felkészítéseken; ne lehessen államilag támogatni az arab diktatúrák által támogatott európai iszlám szervezeteket abban, hogy befolyásolják és hangolják a menekülteket stb. Ezzel még nem sérülnek az emberi jogok. Tekintettel a menekültek nagyságrendjére, mindez az összes eddig ismertnél nagyobb erőfeszítéseket igényel.

Amit ezért kapok

Szinte nem tudok úgy megszólalni az iszlám bevándorlás kérdésében, hogy ne vágnák a fejemhez, figyelmen kívül hagyom a menekültek iránti nyitottság és befogadás humanista kötelességét; az általam hivatkozott forrásokkal csak „egy empirikusan megalapozatlan prekoncepciót” akarok igazolni; magától értetődőnek tekintem, hogy „az iszlámmal szemben meg kell védenünk a liberális európai kultúrát”; „empátia és tudáshiányos” vagyok. Egyébként is „eléggé szemérmetlen dolog” korlátlan befogadástól félni Európába, amikor a menekültek túlnyomó része még Szíriában, Irakban, Líbiában retteg, illetve a jordániai, libanoni, törökországi menekülttáborokban szenved.

Rosszabb esetben meggyanúsítanak „a muszlimokkal szembeni zsigeri ellenszenvvel”, sőt fölteszik, hogy végiggondolva az okfejtésemet „esetleg még Kamenyec-Podolszkíjban találjuk magunkat,”. Előfordul, hogy ki is mondják: „legújabb rasszista trükk” a kultúrára hivatkozni. (Eszerint ha kultúrát mondok, sunyi módon valójában fajra gondolok).

Ellenérvük például, hogy „az iszlám jelentős része kiválóan megvan a liberális Európával”, „semmi se bizonyítja, hogy „az iszlám kultúra ne tudna modernizálódni”, van kulturális közeledés, az iszlám amúgy mindig is Európa része volt, hiszen „hosszú évszázadokig virágzott az Ibériai félszigeten” (érdekes, hogy a Balkánt és a török hódoltság idejét nem említik). Az európai kultúrának is vannak borzalmas következményei a fasizmus formájában. Akiknek pedagógiai késztetéseik vannak, és némi jóravalóságot feltételeznek rólam, felszólítanak arra, hogy meg kell értenem a menekültek lelki alkatát, menjek el a magyar mecsetekbe, nézzem meg, milyen derék orvosok és tanárok vannak köztük.

Én meg hol nagyon megbántódom (hiszen van közöttük, akit nem csak ismerek, hanem nagyra is becsülök), hol elkeseredem, hol csak nem kapok egy pillanatra levegőt. A szélsőjobboldalhoz meg a demokratának álcázott, fideszes mutáns fasisztákhoz nem menekülhetek, mivel ezt a kultúrám (a genetikai adottságom?) a szó szoros értelmében lehetetlenné teszi. Ahogy mondjuk a szélsőbaloldaliakhoz és a mutáns bolsevistákhoz se tudtam és tudnék.

Az se volna menekvés, ha Németországban élnék, mert akkor se járnék jobban. Ott is találkozik az ember azokkal, akik a korlátlan befogadásban nem látnak veszélyeket. Szerintük elég, ha a befogadók eleget tesznek a felvilágosodásból eredő, humanista kötelességüknek, amihez az is hozzá tartozik, hogy meghoznak ehhez minden szükséges anyagi és szervezési áldozatot. Az integráció így, tekintve az iszlám alapvetően békés természetét, folyamatosan megvalósul, mivel a kultúra változó valami, és akik ide érkeznek, azok többség a legkevésbé sem azzal törődik, hogy ahhoz ragaszkodjék, amit megszokott.

Hogy kiktől kapom az ilyen kritikákat? Egyikük úgy fogalmazott, hogy ők azok, akik „a demokrata-antirasszista konszenzuson belül” állnak. Ezen belül áll azonban minden baloldali, liberális, jobboldali és konzervatív, mert ezek mindegyike demokrata és elutasítja a rasszizmust. Csak a szélsőbaloldaliak és bolsevisták, illetve a szélsőjobboldaliak és fasiszták, meg az anarcholiberálisok és az ultrakonzervatívok állnak ezen a megegyezésen kívül – hogy egy kicsit gyakoroljuk a politikaelmélet alapfogalmait.

Másodlagos, hogy bennem az iszlám bevándorlásról vallott nézeteim miatt a rejtőzködő rasszistát, vagy egyszerűen csak az iszlamofóbiával, vagy ahogy egyikük decensen kifejezte: „szorongás-alapú diszpozícióval” megvert embert látják. Csak az fontos, hogy nem minden demokrata osztja a korlátlan befogadásról az iszlámmal szembeni kritikátlan derűlátásukat, dogmatikus emberbarátságukat, és olykor a rosszhiszeműség határát súroló kijelentéseiket.

Sokkal fontosabb, hogy valami nagyon végzetes van mindebben.

Ami fenyeget

Nem az, hogy túl sok lesz a bevándorló, mert az Unió demokráciájának malmai ugyan lassan, de őrölnek. A korlátlan bevándorlást bizonyára megállítják. A baloldaliak és a liberálisok egy részét azonban olyan valóságérzékelés-deficit jellemzi, amely borítékolja a teljes kudarcot. (Így volt ez korábban azzal is, amikor nem ismerték föl a nemzeti hovatartozás kérdésének fontosságát, mert az a meggyőződés vezette őket, hogy ez csak képzelt azonosság, az ember elsősorban ember és ezzel kész. Ezért aztán az egész kérdést kiszolgáltatták az ún. „nemzetieknek” és rasszistáknak.)

Nem vitatható, hogy keresni kell azt, ami a két kultúra képviselőit összeköti. Minden eszközzel támogatni kell a párbeszédet, de teljes félreértés ezt muszlim–nem muszlim párbeszédnek tekinteni. Itt nem vallások közötti, vagy vallásosak és ateisták közötti, hanem politikai problémákról van szó. Az iszlám–nem iszlám párbeszédhez kell az erőfeszítés, és mindkét részről. A túl gyors bevándorlás keltette feszültségek ezt biztos, hogy megnehezítik, ha egy időre nem teszik eleve lehetetlenné.

A Mag-Európában a következmények kevésbé lesznek talán vészesek. Legfeljebb a határozottabb rendszabályokat szorgalmazó jobboldali pártok kerülnek kormányra. Ez nem baj, hiszen jobboldalinak lenni ugyanolyan demokratikus, mint baloldalinak. A közép-kelet-európai államokban azonban még inkább megerősödnek a rasszizmusukat, sőt fasiszta voltukat ma elrejtő szélsőjobboldali erők. Az ő valóban felvilágosodás-ellenes javaslataik kábítják el a közvéleményt.

A tanácstalan és aggódó többség érthető és hiteles válaszokat vár, amit nem kap meg. A demokratikus jobboldal és konzervatívok képviselete Magyarországon hiányzik, ha netán valaki innen mégis megszólal, csak kirekesztés fogadja.

A képviselettel még úgy, ahogy rendelkező baloldaliak és liberálisok valósággal számot vető válaszai meg hiányoznak. Nem vállalják a határozott fellépést, vele az ésszerű korlátozás követelményét, holott ezzel a menekültek kérdésében maga mellé tudták volna állítani az aggódók jelenetős részét. Hiszen nem mindenki rasszista közöttük. Ami meg tőlük válaszul egyelőre elhangzik, abban nincs sok köszönet: önmagukat ugyan meggyőzhetik velük, de a tájékozatlanokat aligha. Mint ha sokuk képzelőerejét szinte megbénítaná a mai, burkolt magyar fasizmus menekültellenessége, és a vele szembeni átmeneti esélytelenség.

Magyarországon az orbáni rendszer éppen emiatt az elmúlt egy év alatt rendkívül megerősödött. A bevándorlók/menekültek egyenetlen eloszlása miatt keletkező, egyelőre megoldatlan problémák a „keresztény” Európát hirdetők és a rejtőzködő meg a nyílt rasszisták népszerűségét növelik. Akik pedig a valósággal számot vető felismerések hiányában az iszlám tolerancia meséjét terjesztik, éppen azoknak a muszlim értelmiségieknek a dolgát nehezítik, akik valóban az iszlám modernizációjára törekszenek, hogy a muszlimok a saját világukban is valódi polgárokká válhassanak. Az iszlám múlttal való megbirkózást nehezítik, amely múlt sok helyen vált megint fenyegető valósággá.

2015.12.24 08:36

Előbb Smith, majd Aerosmith

Publikálás dátuma
2018.11.11 19:32
NÉPSZAVA-ILLUSZTRÁCIÓ
Fotó: /
Annyira tetszett saját dala, hogy a kislemez mindkét oldalára azt vette fel.
A rock and roll 1972-ben lett tizennyolc esztendős, azaz nagykorú – mivel Bill Haley 1954-es Rock Around the Clockjától számították a kezdetet –, s ebből az alkalomból nagyszabású koncertet rendeztek a Wembley stadionban. A londoni show-n ott voltak a pionírok – Haley mellett Chuck Berry, Jerry Lee Lewis és Little Richard –, Johnny Riverst pedig olyannyira megérintette kedvenc műfajának felnőtté válása, hogy elővette Huey „Piano” Smith-nek meg az ő muzsikus clownjainak ötvenhetes, nem túl sikeres darabját, és világszámot formált belőle. Az eredeti nótát az ötvenkettedik helyen jegyezték a Billboard lajstromában, a tizenöt évvel későbbi feldolgozást a hatodikon. A hetvenkettes változat egy híján húsz hétig maradt a tengerentúli listán, s mindenütt fújták az elfeledett – vagy addig meg se jegyzett – bemondást: „Rockin' pneumonia and the boogie-woogie flu”.
A januárban a nyolcvanötödik születésnapjához érkező New Orleans-i Smith-nek annak idején olyannyira tetszett saját dala, hogy az ötvenhetes kislemez mindkét oldalára azt vette fel; a B-re instrumentálisan. A szintén Louisianában – Baton Rouge-ban – nevelkedő Rivers akkor már játszott, és a nyolcesztendős kora óta gitározó tinédzsernek Alan Freed, a híres lemezlovas és koncertszervező azt javasolta: ha valamit akar a szakmában, akkor szabaduljon meg a rémisztő Ramistella névtől. „De mi legyek?” – tűnődött a húrok szerelmese. – "Mi Baton Rouge jellegzetessége?" – kérdezett vissza a rádiós disc-jockey. Majd nyomban válaszolt is: – "A Mississippi! Legyél hát Johnny Rivers!”
A folyós variáció olyannyira bejött, hogy hatvannégyben már Riversszel hirdették az akkor megnyíló, hamar népszerűvé, majd egyenesen legendássá váló hollywoodi nightclubot, a Whisky A Go Gót. E nevezetes helyen, ahol hömpölygött a közönség, olyan előadók és zenekarok fordultak meg rendszeresen, mint a Byrds, a Doors, Janis Joplin, Otis Redding, a Turtles, a Steppenwolf vagy később a Guns N' Roses. A gitáros-énekes Rivers olyannyira az első szezon fő attrakciója volt, hogy a nyitás évében a lokál nevével megegyező című nagylemezzel állhatott elő, és a csupa adaptációt tartalmazó korong örökzöldjeinek egyikével, Chuck Berry Memphis Tennessee-jével a Billboard-lista második helyére ugrott. Ezen túl átvette Rufus Thomastól a Walking the Dogot, mint a Rolling Stones; az Isley Brotherstől a Twist and Shoutot, akár a Beatles; vagy Don Gibsontól az Oh Lonesome Me-t, miként tette azt egy másik gitáros Johnny, bizonyos Cash. Amúgy a második helyre kapaszkodni az idő tájt nem volt semmiség, mert a Beatles 1964-ben letarolta Amerikát (is), miközben abban az esztendőben olyan múlhatatlan számok sorjáztak, mint Roy Orbison Oh Pretty Womanje, az Animals The House of the Rising Sunja, a The Kinks You Really Got Me-je, a The Searchers Needles and Pinse, a Martha és a Vandellas Dancing in the Streetje, ráadásul megjelent az első Stones-album. (Tizenkét nappal az után, hogy öt Beatles-szám hasított az amerikai slágerlista első öt helyén.)
Hatvanhatban már Rivers írta a Titkos ügynök című brit tévésorozat amerikai kiadásához a főcímzenét, majd hetvenkettőben – miközben milliókat fertőzött meg – a szerző Huey Smith-t valósággal narkotizálta az egyaránt gyógyíthatatlan rock-tüdőgyulladás és boogie-woogie-infuenza globális járvánnyá dagadásával. Az „öreg” büszke volt váratlanul felkapott dalának második életére, majd még inkább a harmadikra, mert az Aerosmith 1987-ben, éppen harminc évvel az után tűzte műsorára a számot, hogy annak eredetije napvilágot látott.
A bostoni rockbanda feldolgozása jól szólt.
Ahogyan az sem hangzott rosszul: Smith után Aerosmith.
2018.11.11 19:32

Rédei Judit: Egy reménybeli marslakó

Publikálás dátuma
2018.11.11 16:25

Fotó: SpaceX Flickr Sputnik/
Imád a tűzzel játszani, nem tűri a kioktatást, gúnyt űz minden hatalmi megnyilvánulásból, nem ismeri a tiszteletet, a bizalmat, az emberi kapcsolatok jelentőségét - ő Elon Musk, avagy Mr. Tesla.
Hová tart a Tesla? – lebeg a kérdés a cég körül az elmúlt időszak botrányai kapcsán. Akár válaszként is értékelhető, hogy a közelmúltban az alapító Elon Musk kedvenc régi autója, egy Tesla Roadster, a SpaceX rakétáján elindult a Kennedy Űrközpontból, jelen tudásunk szerint évmilliókig tartó űrutazására. „Don’t panic” - állt a sportkocsi műszerfalán az idézet Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című művéből, és Musk nyugodtan nézte végig a kilövést, komolyan gondolva, hogy tízmillió év múlva a Vénuszon, vagy a Földön viszontlátják a piros Roadstert. Talán még arra is gondolt, hogy jelen lesz a landoláskor, hiszen nem ismer lehetetlent. „A Marson szeretnék meghalni, és nem feltétlenül úgy, hogy lezuhanok" – mondta.

"A barátnőm jól fog szórakozni"

Augusztus elején Elon Musk azzal lepte meg befektetőit, hogy a Twitteren közölte, kivonják a tőzsdéről a Tesla részvényeit. Az aktuális árfolyamot mintegy 10 százalékkal meghaladó, 420 dolláros ajánlatról tett említést, egy szaúdi alapra hivatkozva. Augusztus végére az egészet visszaszívta, ám több részvényest és az amerikai tőzsdefelügyeletet (SEC) is felbosszantotta, mondván: szándékosan teremtett bizonytalanságot, manipulálta a piaci árfolyamot. A részvények előbb emelkedtek, majd a második bejelentéskor bezuhantak. A SEC szerint Musk „csaló, megtévesztő közleményével” kárt okozott a befektetőknek, és eljárást indított ellene. Miután kiderült, hogy valóban tárgyaltak egy szaúdi alappal, ám árról egyáltalán nem esett szó, sokan találgatták, miért pont 420 dollárra kerekítette az összeget Musk. A BBC riportere meg is kapta a választ: „arra gondoltam, hogy a barátnőm jól fog szórakozni ezen”.
A marihuána-fogyasztók jól értették mire céloz, ők ugyanis a délután 4 óra 20 percet (4:20) tartják a legideálisabb időpontnak a rágyújtásra. Musk pedig szeptemberben nem riadt vissza attól, hogy nagy nyilvánosság előtt, egy netes élő műsorban füvet szívjon. Ám a Wall Street nem értette a tréfát, Musknak meg kellett hátrálnia. Alkut kötött a SEC-kel: három évig nem lehet a Tesla elnöke - le is mondott, de maradt vezérigazgató - és kifizeti a rá és a cégre kiszabott 20-20 millió dolláros bírságot, továbbá belement abba, hogy szigorúbban ellenőrzik a Tesla nyilvános kommunikációját. Ám nem sokkal később Musk ismét üzent, persze a Twitteren. Névváltoztatást javasolt a SEC-nek, amely szerinte fantasztikus munkát végez az áresésre spekuláló, úgynevezett shortolók meggazdagodása érdekében. Ezért úgy vélte, a régi Securities and Exchange Commission (SEC) helyett lehetne Shortseller Enrichment Commission (magyarul: "shortolókat gazdagító bizottság") a tőzsdefelügyelet új neve, amivel a rövidítése sem változna. 

Nagyban játszik

Szeptember legzűrösebb napjaiban Musk azzal foglalkozott, kit ültessen fel az újrahasznosítható óriásrakétára, amit a Space Exploration Technologies (SpaceX) fejlesztett ki, és ami elvileg a Marsra is eljuthat. Egyelőre azonban a Holdat célozta meg, igaz, mindjárt turistákat is toborzott az égitestet megkerülő utazásra. Jelentkező akadt bőven, közülük az üzletember maga választotta a milliárdos Maezava Juszakut, Japán legnagyobb online divatboltjának alapítóját, egykori punkdobost a Big Falcon Rocket (BFR) első utasának. Maezava sietett bejelenteni, megvette az összes helyet és művészeket készül magával vinni.
A SpaceX-et 2002-ben alapította Musk. A cég nevéhez olyan fontos eredmények fűződnek, mint a Dragon űrhajó, amely sikeresen Föld körüli pályára állt, majd sikeresen vissza is jutott a Földre, később elérte a Nemzetközi Űrállomást, majd a dokkolás, és a szállítmány kipakolása után épségben vissza is tért. A SpaceX fejlesztette ki a Falcon 9 hordozórakéta-családot, melynek újdonsága, hogy újrafelhasználható, azaz visszatér a földre. Első útja sikeres volt, a másodikat nem úszta meg sérülésmentesen. Azóta számtalan sikeres fellövésük volt, legutóbb, október elején a Falcon 9 Föld körüli pályára juttatott egy argentin műholdat, majd sértetlenül visszatért a Vandenberg-i kilövőállomásra.
A mérnök-feltaláló Musk minden téren nagyban játszik. A környezettudatosság csúcsát jelenti a napenergia hasznosítására alapított SolarCity. Legújabb vállalkozásai között, a Hyperloop új fejezetet nyitna a szállításban. Az óránként 1200 km-es tervezett sebességgel közlekedő kapszulát napenergia hajtja majd. A The Boring Company a nagyvárosi dugók megoldását célozta meg, földalatti útvonalhálózatok révén, ahova gyorslifteken juttatnák le az autókat, amelyek akár 200 kilométeres óránkénti sebességgel haladhatnak el célpontjaikhoz.

A pénzégető masina

Ám az igazi, a legfontosabb vállalkozás Musk számára minden bizonnyal a Tesla, amelybe 2004-ben szállt be, a kormányrudat pedig 2008-ban vette kézbe. Az elektromos autóé a jövő - ismerte fel, és nem tévedett. A Palo Altói garázsban született a vállalat, mára 40 ezer embernek ad munkát, tőzsdei kapitalizációja összevethető a General Motors-szal. A rentabilitás azonban még mindig kétséges. Musk nélkül a Tesla nem lenne más, mint egy pénzégető masina, megsemmisülne a jelenleg 9 milliárd dollárra rúgó adóssághegy alatt – mondják elemzők. De a Tesla más, mint a többi, vélhetően soha nem jön el a pillanat, amikor ki lehet jelenteni, hogy a cégnél minden tökéletes, a működés alapja a „probléma probléma hátán” elv, ám öntörvényű irányítója, mint egy a szabadulóbűvész, mindig megtalálja a kiutat.
Az elektromos meghajtású autókat gyártó társaságot többször temették. Júniusban például közel 10 százalékos leépítésre kényszerült a cég, elemzők szerint közel voltak a teljes csődhöz, miután Model 3 nem generálta a remélt bevételeket. A Model S és Model X minimum 80 ezer dolláros ára után, 35 ezer dollárért kínálták a Model 3-t, ami elvileg elérhetővé tette szélesebb körben. Musk 500 ezer Tesla autót ígért 2018-ra és 1 milliót 2020-ra, ami az alig 100 ezres 2017-es eladások fényében merész kijelentés volt.
A fremonti üzemben, ahonnan 2010-óta gurultak ki az X és S modelek, nem történt csoda, az 1000 robot nem volt képes elvégezni a munkát. A heti 5000 Model 3 helyett összesen 2000 kocsi jött le a futószalagról 2017 augusztusától december végéig. A Tesla túlautomatizálása óriási hiba volt, "az én hibám", ismerte el Musk, hangoztatva, hogy az emberi hozzájárulás fontosságát alulbecsülte és „ostoba” futószalagoknak szolgáltatta ki a gyártást. Mindezt kedvenc „szócsövén” a Twitteren osztotta meg a nyilvánossággal. Ezután villámgyorsan új összeszerelőt létesített 2018 elején, a gyár parkolójában egy sátor alatt…

A Tesla élre állt

Kétkedők bőven akadnak, ám a dolog működik. Mint azt a napokban nyilvánosságra került, az elmúlt negyedévben a Tesla az elektromos autók világpiacának élére állt 83 500 kocsi értékesítésével, amiből 55 840-t az első szériaautóból, a Model 3-ból adtak el. Ugyanakkor korai lenne azt állítani, hogy a működés problémamentes, a logisztikai gondok nem oldódtak meg. A The New York Times összeállításából kiderül, a járművek százszámra dekkolnak kaliforniai és coloradói parkolókban, a kliensek pedig várnak. Kevés a szállítókamion, de most saját gyártásba kezdenek: „a gyártás poklából a logisztika poklába kerültünk” - magyarázkodott Musk a Twitteren. Jelenleg mintegy 420 ezer előjegyzés van a „szexi” Model 3-ra, a rajongók tántoríthatatlanul várnak, elnézik a szállítási késedelmeket, majd amikor végre közel kerülnek a csodához, a mindent tudó, valóban emberre tervezett, könnyen kezelhető, már már színházi élményt nyújtó járműhöz, mindent megbocsátanak.

Kevesen bírják ki mellette

Van-e valamilyen fizikai törvény, ami megakadályoz abban, hogy megcsináljam, amit elképzeltem, ha nincs, akkor megcsinálom - ez az alapállása a tehetséges,  bizonyos értelemben autista Musknak. Imád a tűzzel játszani, nem tűri a kioktatást, gúnyt űz minden hatalmi megnyilvánulásból. Nem ismeri a tiszteletet, a bizalmat, az emberi kapcsolatok jelentőségét - ez is oka annak, hogy kevesen bírják ki mellette. Csak a legjobbakkal hajlandó együttműködni, az erőszak határán kényszeríti a vele tartókat, aki pedig kibeszél, attól azonnal megválik. 12 évig hűséges asszisztense, Mary Beth Brown egy halvány fizetésemelésre tett célzás után azonnal repült.
Rajongók és gyűlölők hada veszi körül, az utóbbi két évben 50 vezető beosztású szakember hagyta ott Muskot. Gondolatait folyamatosan leköti az önkéntes felelősségvállalás: az emberiséget akarja megmenteni az önmegsemmisítéstől. Megoldaná a felmelegedés problémáját az elektromos autókkal, a napenergia használatával, és ha a földi erőfeszítések kevésnek bizonyulnak, kolonizálná a Marsot. Számtalan megnyilvánulása bizonyítja: vakmerő őrült, de tisztán lát. A tudományos kutatások legújabb vívmányait hasznosítja, ám attól tart, hogy egy napon a mesterséges intelligencia túllép az emberi agy korlátain, és veszélybe sodorja az emberiséget. "Meg kell akadályozni, hogy ostobaságot csináljunk” - mondta a bostoni MIT konferenciáján, egyúttal szorgalmazva egy intézmény alapítását a mesterséges intelligencia kontrollált fejlesztése érdekében.

Eszelős tempóban

Elon Musk magánélete a vállalkozásaihoz hasonlóan zűrös. 2008-ban elhagyta első feleségét, Justine Wilsont, a fizikusból lett színésznőt, 5 közös gyermekük anyját. Kétszer vette el a színésznő Talulah Riley-t, összeállt Amber Hearddel, Johnny Depp volt feleségével, most pedig Grimes-mel, a kanadai énekesnővel él, aki 17 évvel fiatalabb nála. Lehet, hogy kapcsolatuk tartós lesz, miután Musk többet alszik a Tesla közelében lakó barátjánál, Larry Page-nél (a Google egyik alapítója, ma az Alphabet vezérigazgatója), mint közös lakásukban. 15-20 óra munka naponta, és a hét minden napján, ez Musk táncrendje. Eszelős életet él. Normál esetben a hétfő reggel Los Angeles elegáns negyedében lévő rezidenciáján éri, hogy azután az egész napot a SpaceX-nél töltse. Kedd reggel egy pillantás a rakétaügyekre, majd irány a Szilícium Völgy, ahol két napot szentel a Teslának. Csütörtökön ismét Los Angeles és a SpaceX a program, miközben a főszerepet átveszi az öt fiúgyerek: a kettes és hármas ikrek.

Gördeszkás házalók

Musk Dél-Afrikából származik, ahonnan 17 évesen költözött Kanadába, amikor be akarták sorozni. Fizikát és közgazdaságtant tanult, majd két diploma után jelentkezett a kaliforniai Stanfordra. Felvették, de két nap múlva otthagyta az egészet, hogy „az emberiség jövője szempontjából fontos problémákkal foglalkozzon”. Persze ehhez pénz is kellett. Zip2-nek nevezte el öccsével Kimballal 1995-ben alapított vállalkozását, amely helyi híreket, hirdetéseket közvetített online a nagy médiumoknak; a vevők között volt a The New York Times, a Chicago Tribune. A Zip2 1999-ben 341 millió dollárt ért a Compaqnak. Ebből alapozták meg az internetes pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtó Paypalt. Két év alatt el is jutottak a szüretig, az Ebay 1,5 milliárd dollárért vásárolta fel a fizetési platformot. Ennyiből azután már lehetett gazdálkodni, és kreatív társak is csatlakoztak a Musk testvérekhez.
Unokatestvéreik, a Rive fivérek ugyancsak Dél Afrikából érkeztek Amerikába. Ők Santa Cruz utcáin, gördeszkán cikázva ismeretlen vállalkozásokhoz kopogtattak be, felajánlva számítástechnikai szolgálataikat a 90-es évek végén. Hamar rájöttek, az ajtóról ajtóra járásnál kényelmesebb módszert kell kitalálni. Megalkották a szoftvert, amivel távolról is hozzáférhettek a kliensek számítógéprendszeréhez, és ezzel megszületett a vállalkozás az Everdream, amelynek bemutatkozó kampánya sokáig emlékezetes maradt a Szilícium Völgyben. Minden lehetséges felületet teleragasztottak Lyndon Rive letolt gatyás, meztelen képével, az amúgy jégkorongosként, búvárként is bajnokságokat nyert srác egy számítógéppel takarta be teste azon részét, amit nem kívánt megmutatni. "Ne hagyjátok leesni informatikai rendszereiteket”- állt a felirat a plakátokon.
2004 nyarán az unokatestvérek, a három Rive, Lyndon, Peter és Russ és Elon Musk egy bérelt lakókocsival elindultak a Black Rock sivatagba a „Burning Man” fesztiválra, de abban is bíztak, hogy az úton felidézik a közös gyerekkori őrült kalandjaikat. Több lett belőle, itt pattant ki a napenergia hasznosítására alakítandó vállalat ötlete. A nagy négyes nem vesztegette az időt, két éven át minden lehetőséget feltérképezve, megismerkedtek a szakma titkaival, gazdasági lehetőségeivel. Megalapították a SolarCity-t, amely túl azon, hogy önállóan is rentábilis vállalkozás, Musk többi vállalkozásának fontos kapcsává válik, mintegy megtestesítve az alapító által „egyesített terepnek” nevezett koncepciót, amelyben a különböző tevékenységeknek egymás hosszú távú támaszaként is jelentőségük van. Jelen állás szerint a Tesla által gyártott akkumulátorokat, a SolarCity is értékesíti, a SolarCity napelemekkel látja el az elektromos töltőállomásokat, és persze a Tesla és a SpaceX is számtalan működési titkot oszt meg egymással.

Hyperloop Los Angeles alatt

Musk a napokban bejelentette, majdnem teljesen elkészült az első alagút Los Angeles alatt, amelyben a járművek 6 perc alatt eljuthatnak a város egyik szélétől a másikig. Jelenleg autóval 45 percig tart az út. Az eddig napvilágot látott részletek szerint a felszínről peronok süllyednek majd le gyalogosokkal, kerékpárosokkal, autókkal egyaránt egy csőbe, amelyben gyakorlatilag nincs légellenállás, a kapszulák súrlódásmentesen haladnak a vékony légpárnán. A Hyperloop (egyelőre) 250 kilométer/óra sebességgel juttatná el az utazókat a céljukig. Az avatás december 10-én lesz, az első napon a közönség ingyen tesztelheti a futurisztikus közlekedési módot. Musk szerint egy biciklista számára később sem kerül többe egy buszjegy áránál a Hyperloop. Majd üzent híveinek a Twitteren: „Megérte” – amivel a SEC által kirótt 20 millió dolláros büntetést kommentálta. Nem cáfolta, november 13. után új elnöke lesz a Teslának. A posztra legesélyesebb James Murdoch, aki tavaly csatlakozott az igazgatósághoz, ám maradt a 21st Century Fox elnöke, most, a hírek szerint, testvérének, Lachlan Murdoch-nak adja át a kormányrudat. A Tesla kikecmergett a veszteségek poklából, a harmadik negyedévet 312 millió dollár nyereséggel zárta, míg az előző negyed mérlege még 717 milliós veszteséget mutatott. A társaság hat esztendővel ezelőtti tőzsdei bevezetése óta kétszer jött ki pozitív eredménnyel: 2013-ban 11 millió, 2016-ban pedig 16 millió dollár volt a nyereség. A Wall Street 12 százalékos árfolyam emelkedéssel honorálta a legújabb bejelentéseket.

2018.11.11 16:25