Előfizetés

Baleset történt egy orosz atomerőműben

Baleset történt egy orosz atomerőműben még pénteken, nyolcvan kilométerre Szentpétervártól - számoltak be a hírről ukrán hírportálok. Az eset szemtanúi az Eho Moszkvi rádiónak elmondták: a Leningrád Atomerőmű kettes blokkjában történt a baleset, ennek következtében valószínűleg radioaktív gőz töltötte meg a turbinacsarnokot ami az épületből kijutott. Ezt később a hatóságok is megerősítették, igaz, közlésük szerint a radioaktivitás szintje a megengedett értéken belül maradt.

A környéken élőket is megnyugtatták: pánikra semmi ok, a szél a radioaktív felhőt Finnország, valamint Észtország felé sodorta. A finn atomenergia hatóság tájékoztatása szerint a kérdéses időszakban valóban magasabb volt a sugárzás mértéke, de az nem érte el a veszélyes szintet. A hatóság közlése mindenesetre nem volt túl hatékony. A Szentpétervár külvárosában és az atomerőmű környékén élők között péntek óta nagy a nyugtalanság, a gyógyszertárakban felvásárolták a jódtablettákat, és tömegesen utaznak el a környékről.

A pánik azonban úgy tűnik, alaptalan, legalábbis a Roszatom orosz állami atomenergetikai konszern magyar kommunikációs partnere, a Kotimex PR szerint. Ők az eset kapcsán úgy vélekednek - hivatkozva az oroszországi atomerőműveket üzemeltető Roszenergoatom konszern honlapján hétfőn megjelent hivatalos jelentésre -, hogy a 2-es blokkban történt üzemzavarnak nem volt hatása a nukleáris biztonságra. Álláspontjukat pedig arra alapozzák, hogy a nukleáris eseményeket besoroló nemzetközi INES skálán (ennek hét foka van) csupán nullás alatti besorolású volt a baleset. Így annak nukleáris biztonsági szempontból nem volt jelentősége. A Szentpétervártól 40 kilométerre nyugatra, a Finn-öböl mellett található Leningrádi Atomerőműben egyébként a munka az üzemzavar óta zavartalanul folyik.

Hodorkovszkijt célozta meg az orosz ügyészség

Publikálás dátuma
2015.12.23. 06:34
Matej Divizna FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Zaklatja az orosz nyomozóhatóság a Svájcban élő orosz oligarcha, Mihail Hodorkovszkij otthoni híveit. Tegnap reggel az üzletember által létrehozott Nyitott Oroszország/Open Russia elnevezésű jótékonysági alapítvány hét munkatársánál tartottak házkutatást Szentpéterváron.

A razziák egy 2003-as üggyel kapcsolatosak, amely során felszámolták a Jukosz olajkonszernt és alapítóját, Hodorkovszkijt börtönbüntetésre ítélték adóelkerülés és sikkasztás miatt. Az orosz olajmágnás a Moszkva Hangja rádiónak nyilatkozva elítélte a tegnap történteket, a házkutatásokról úgy nyilatkozott, hogy azok a „hatósági delírium utolsó fázisát” jelentik. Az alapítvány alkalmazottainak nincs és nem is lehet köze a Jukosz ügyeihez, hiszen egyikük sem dolgozott a vállalatnak, sőt legtöbbjük abban az időben még gyerek volt. szögezte le.

A 2013 decemberében, több mint tíz év szabadságvesztés után elnöki kegyelemmel, nyolc hónappal korábban szabadult Hodorkovszkij ellen idén december elején emeltek vádat újra két gyilkosság szervezésében való részvétel miatt. A vád szerint még Jukosz elnökként 1998-ban részt vett Vlagyimir Petuhov, a szibériai Nyeftyejuganszk polgármestere elleni és az East Petroleum Handelsgas GmbH ügyvezetője, Jevgenyij Ribin elleni 1999-es merénylet szervezésében. Hodorkovszkij, akárcsak előző büntetőügyeit, ezt is politikai leszámolás kísérletnek tekinti.

A nyeftyejuganszki polgármester meggyilkolásának ügyét ugyanis 2007-ben már jogerősen lezárták, Hodorkovszkij szerint idén júniusban alapítványával szembeni bosszúként vették ismét elő, amiért az beszámolt egy Spanyolországban folyó vizsgálatról, amely az orosz maffia és a Vlagyimir Putyinhoz közel állók feltételezett kapcsolatát vizsgálja. Hodorkovszkij börtönből való szabadulásakor még azt ígérte első nyilvános sajtótájékoztatóján, hogy nem kíván részt venni az orosz politikai életben, mégis mindmáig a Kreml szemében az egyik legveszélyesebb ellenfelének számít. Oroszország egykoron leggazdagabb embere önként vállalt svájci száműzetésében is Putyin fő politikai ellenlábasa maradt, nyíltan bírálja a Kreml politikáját, s jelen viszonyok közepette ő Putyin egyetlen potenciális kihívója.

Matteo Renzi, az Unió fenegyereke

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2015.12.23. 06:31
Merkel a milánói expón. Augusztusban még kiváló volt Renzi és a német kancellár viszonya FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/PIER MARCO
Matteo Renzi vált az Európai Unió fenegyerekévé a legutóbbi uniós csúcstalálkozó óta. Az Unió nem sok vezetője engedett meg magának hasonlóan éles hangnemet a német kancellárral szemben, mint ő. Több ügyben is nyíltan hangoztatta, mennyire nem ért egyet a német állásponttal. Mi áll a támadás mögött? S mely kérdésekről van szó? 

Az egyik ügy, amelyben Renzi nem ért egyet a német kancellárral, a bankbetétek közös uniós biztosítása. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke még az év közepén tett javaslatot arra, hogy a bankbetétek biztosítását az Európai Unió közös uniós szabályozásának vessék alá. Az előterjesztés szerint garantálnák, hogy a 100 ezer euró alatti betétek biztonságban maradnának egy pénzintézet csődje esetén is. Az EU intézkedéscsomagja a nemzeti kormányok ezzel kapcsolatos törvényeire épülne. Németország azonban nem támogatta az ötletet, amire Juncker ezt később úgy módosította, hogy kivételt képeznének a német bankok és takarékszövetkezetek.

Angela Merkel azonban az EU múlt heti csúcstalálkozóján megerősítette elutasító álláspontját. Arra hivatkozott, amennyiben Berlin elfogadná a javaslatot, akkor nagy lenne az esély arra, hogy az egyes tagországok elodázzák a bankrendszer reformját. Ez elsősorban a súlyos adósságcsapdába került államokat, egyebek mellett Olaszországot érintené. A németek körében sem népszerű a közös európai betétbiztosítás ötlete. Egy októberben közölt felmérés szerint a megkérdezettek kétharmada arra a kérdésre, európai, vagy német biztosítást kötne-e, a németet jelölte meg. Európa államait tekintve egyébként Németországban a legmagasabbak közé tartoznak a betétesek megtakarításai.

Csapdát szimatolnak

Miért kifogásolják e tekintetben a németek annyira a közös európai biztosítást? Attól félnek ugyanis, ha csődbe menne egy európai – nem német – pénzintézet, akkor azt részben a német biztosítás pénzéből mentenék meg. Berlin valóban eurómilliárdokat tett félre ebbe az alapjába, más uniós tagországoknál azonban nem lehet beszámolni hasonló előrelátástól. Mindössze tíz tagállamnál működik ez a biztosítási rendszer, s ez az Európai Bizottság számára is elfogadhatatlanul kevés. Brüsszel nem akarja, hogy megismétlődjön az, mint a 2008-as válság idején, amikor egyik pénzintézet rántotta a másikat a mélybe.

A német szembenállás ellenére az Európai Bizottság nem tett le a közös európai biztosítást érintő terveiről, de a megvalósítás módja továbbra is rejtély. A tagországok nagy része is támogatná ezt a megoldást, s szakértők szerint is szükség lenne erre a lépésre. A brüsszeli központú kutatóintézet, a Bruegel úgy véli, hogy a sokat emlegetett bankunió megvalósulásának is feltétele lenne a közös betétbiztosítási rendszer kidolgozása, illetve a gyakorlatba való átültetése. Fontos ugyanis, hogy megszűnjenek az emberek bankokkal szembeni fenntartásai.

Ez a vita hónapok óta folyik, Renzi kifakadása azonban a német kifogásokkal szemben mindenképpen a meglepetés erejével hatott még akkor is, ha sok tagállam vezetője egyet is értett vele. Rómának egyébként szívügye a közös európai betétbiztosítás, már évek óta követeli ezt, ami nem is csoda, hiszen több olasz pénzintézet van nehéz helyzetben.

A görög légikikötők ügye

A másik téma, amit az olasz miniszterelnök a kancellár orra alá dörgölt, az a Fraport nevű német cég görögországi szerepvállalása. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy a görög kormányzat december közepén a megszorítások egy újabb csomagját fogadta el, amelynek egyik pontja az volt, hogy a német légikikötő üzemeltető Fraport 14 regionális görög repülőtér felett veszi át az irányítást. Alekszisz Ciprasz görög kormányfő, aki jó viszonyban van Renzivel, nehezen járult hozzá a hitelezők ezen követeléséhez, de nem volt mit tennie, áldását kellett adnia a tranzakcióra, különben nem szavazták volna meg hazájának a harmadik, 86 milliárd euró összértékű mentőcsomagot. Az athéni parlamentben történt szavazáskor Hrisztisz Szpircisz infrastrukturális miniszter sem lelkendezett. A tárcavezető ugyanis azt hangoztatta, „nagy fájdalmak” közepette írták alá az erről szóló megállapodást.

A német cégek szerepvállalása amúgy is kényes kérdés Görögországban, hiszen a hitelmegállapodás ellenzői gyakran hangoztatják: valójában Berlin kényszerítette térdre Athént méghozzá azért, mert így akarja megkaparintani a még működőképes és hasznot termelő objektumokat. Renzi is lényegében ehhez a véleményhez csatlakozott, amikor az uniós csúcson a Fraport görögországi szerepvállalását állította pellengérre. A hitelezők eredeti csomagja szerint 50 milliárd euró folyhat be a görög államkasszába a privatizációból, sok szakértő azonban túlzottan derűlátónak ítélte az előirányzott összeget. Az állami tulajdonban lévő légikikötők üzemeltetési jogának értékesítéséért 1,234 milliárd eurót fizet a frankfurti illetőségű vállalat, s a tranzakciót 2016 tavaszáig zárják le.

A megállapodás értelmében a Fraport 40 éven keresztül üzemelteti a légikikötőket, amelyek hivatalosan továbbra is a görög állam tulajdonában maradnak. A szerződés azt is tartalmazza, hogy a német vállalat évente 22,9 millió eurót fizet az államkasszába, továbbá 2020-ig összesen 330 millió euró értékben infrastrukturális beruházásokat hajt végre. A légikikötők nagy része elsősorban a turisták által kedvelt nagyobb szigeteken helyezkednek el, köztük Rodoszban, Szantoriniben, Mikonoszban, illetve az ország második legnagyobb városában, Thesszalonikiben. Ezeken a repülőtereken mintegy 23 millió turista fordul meg egy év alatt, többségük természetesen a főszezonban.

Gázos ügyek

A harmadik téma, amit Renzi szóba hozott, s Merkel ellen felhozott, az Északi Áramlat ügye volt. Renzi úgy vélte, hogy Berlin kettős játékot játszik. Miközben ugyanis szorgalmazta az Oroszország elleni szankciók meghosszabbítását újabb fél évvel, zsíros megállapodást kötött a Kremllel az Északi Áramlat kiépítéséről. Az olasz miniszterelnök ezt elfogadhatatlannak nevezte. Renzi amúgy is komoly fenntartásokkal járult hozzá a szankciók meghosszabbításához.

Az olasz miniszterelnök kifejtette, folyamatosan zajlik a gázvezeték fejlesztése, s miközben érvényben maradnak az Oroszország elleni büntetőintézkedések, Németországot és Hollandiát az nem zavarja, hogy ez a számukra nagyon is előnyös gazdasági együttműködés egyre csak virágzik. „Olyan politikus vagyok, aki ha problémát tapasztal, felemeli a hangját. Javasoltam, hogy beszéljünk erről a témáról is” – fűzte hozzá az olasz miniszterelnök.

A német kancellárt egyébként az üggyel kapcsolatban Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke is tetemre hívta, s „kemény” vita zajlott közöttük – fejtette ki Tusk, aki megemlítette, hogy a Déli Áramlat gézvezeték kiépítésének lefújása után az Oroszországból az Európai Unió területére irányuló gázszállítások nyolcvan százaléka az Északi Áramlaton keresztül zajlana. Ez pedig a Gazprom további németországi megerősödését eredményezné, ahol a piaci részesedése hatvan százalékra emelkedne – utalt rá az ET elnöke.

A Gazprom még szeptemberben állapodott meg európai partnereivel az Északi Áramlat gázvezeték további kiépítéséről. A North-Stream-2 beruházásban a német Eon, a BASF, a brit-holland tulajdonban lévő Royal Dutch Shell, az osztrák OMV, illetve a francia Engie-csoport venne részt. A tervek szerint megkétszereznék a már működő Északi Áramlat kapacitását. Renzi nem rejtette tehát véka alá bírálatait, s egyenesen úgy fogalmazott, „véget kell vetni a német vezetésű Európának”. Merkel asszonyt hidegen hagyták a bírálatok, utalt is arra, hogy ezekből nem akar konfliktust generálni.