Azok a bűnös vulkánok

Az elmúlt hónapokban több nagyobb vulkán is a figyelem középpontjába került: december elején látványos kitöréssel vonta magára a figyelmet az Etna, majd a romániai Csomádról érkezett a hír: 29 ezer éves szunnyadásából ébredt fel. S még tartott a párizsi klímacsúcs, amikor megjelent a Global Change Biologyban egy tanulmány, amely új elemmel gazdagítja a vulkánok és a klímaváltozás kapcsolatát.

A föld globális változáson ment keresztül a 80-as évek végén, különösen 1987 körül, amikor hirtelen felmelegedés következett be és ezt az öt évvel korábban kitört mexikói El Chichón vulkán okozta. Akkor történt például, hogy a Balti-tenger felé áramló folyók téli vízhozama 60 százalékkal megnőtt, hogy az Egyesült Államok nyugati részében dúló erdőtüzek átlag időtartama 400 százalékkal(!) hosszabb lett. A tanulmány azt sugallja, hogy a klimatikus változásokat nem úgy kell elképzelni, mint lassú, fokozatos folyamatokat, hanem mint váratlan gyorsulások bekövetkezését és ezek között a legjelentősebb éppen az 1987-es volt, amelyhez nem volt hasonló az utóbbi ezer évben.

„Ki tudtuk mutatni 72, hosszú viharsorozaton keresztül, hogy 1987 körül nagyon fontos változás történt a világgal” – idézte a Panorama olasz magazin Philip C. Reidet, a plymouthi egyetem oceanográfiai intézetének professzorát, a tanulmány főszerzőjét, aki szerint ez magával hozta a földi rendszerek széles skálájának elindulását egy új szisztéma felé. A tudósok azonban tévesen számítottak arra, hogy a vulkánkitörés következtében levegőbe került hamufelhők tartósan hűtik a bolygót azzal, hogy megakadályozzák, hogy a napsugárzás a Földet érje.

A globális felmelegedés ugyanis elérte azt a kritikus pontot, ami által az ideiglenes lehűlést rövid időn belül követte a hőmérséklet gyors növekedése. És ennek a változásnak nagy hatása volt sok biológiai, fizikai és kémiai rendszerre az egész világon, de különösen az Északi-sarkon és az északi zónákban. A klímamodellek széles skálájára, csaknem 6 500 meteorológiai állomás adataira, számtalan kutatóra és tanulmányra támaszkodva a szerzők három évi munka után megtalálták a változás bizonyítékait egy sor biofizikai mutatón keresztül:

* a hőmérséklet emelkedése,

* az óceánok sótartalmának emelkedése,

* a folyók ph szintjének változása,

* a növények és madarak viselkedésének megváltozása,

* a jég és a hó mennyiségének csökkenése a krioszférában (a világ jéggel és hóval fedett zónáiban)

* a szél erősségének változásai.

Majd találtak egy mindennek látszólag ellentmondó adatot: a széndioxid mennyiségének csökkenését az atmoszférában, egyidejűleg a földön és a tengerekben a karbon-szint növekedésével, ami abból keletkezett, hogy új növényzet jelent meg a korábban hóval és jéggel fedett területeken.

Azt is felfedezték, hogy a változás a Föld különböző régióiban nem ugyanakkor következett be, hanem Nyugattól Kelet felé haladt, Dél-Amerikánál kezdte 1984-ben, Észak-Amerikában észlelték 1985-ben, 1986-ban pedig az Atlanti-óceán északi részében. Európába 1986-ban érkezett és Ázsiába 1988-ban. A változások egybeestek a korai cseresznye-virágzással Washington városában, Svájcban és Japánban, néhány békafajta pusztulásával Közép-és Dél-Amerikában.

A kutatók úgy vélik, hogy ezek a változások a kezdetét jelenthetik a felmelegedés gyorsulásának. A kombinált váratlan hatások, amikor az emberek által okozott felmelegedés és a nagy vulkáni kitörések kölcsönhatásba lépnek egymással, előidézhetik ezt a drámai jelenséget, amely keresztül húzhatja annak a célkitűzésnek a megvalósulását, hogy a felmelegedés ne haladja meg a plusz 2 fokot.

Kitörő Etna, szunnyadásból ébredő Csomád

Az elmúlt időszakban több nagyobb vulkán is a figyelem középpontjába került. Ősszel látott napvilágot a hír, amely szerint az olaszországi Etna felébredt. A tűzhányó valódi aktivitást csak december elején mutatott, ekkor azonban olyan erős és látványos kitörést produkált, ami a hegy történetében viszonylag ritka. Az elmúlt húsz év egyik legerősebb kitörésének eredményeként a dél-olaszországi Reggio Calabria repülőterét lezárták, a szicíliai Messina városát pedig teljesen elborította a fekete hamueső.

A város lakosai az eseményt félelemmel vegyes örömmel üdvözölték.Nem sokkal később (december közepén) már a Kárpát-medencére szegeződött a figyelem, amikor a székelyföldi Csomád csaknem 29 ezer éves szunnyadásából ébredt fel. Harangi Szabolcs vulkanológus, az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszékének tanszékvezetője ekkor közölte: a vulkán még kitörhet, a Csomád alatt ugyanis még mindig van olvadéktartalmú magmás test.

Ennek jelenléte viszont csak az egyik feltétele annak, hogy a hegy felébredjen, mivel ahhoz a friss magmának is be kellene nyomulnia a Csomád alá. Ennek jelét azonban nem fedezték fel. Hozzátette, ha a folyamat egyszer mégis megindulna, annak lennének jelei, a beáramlás megkezdődése után pedig évekre lenne szükség, hogy a vulkán kitörjön. Így lenne idő felkészülni rá.