Egyre több gólya telel itthon

Publikálás dátuma
2015.12.28. 11:32
Illusztráció/Thinkstock
Idén szokatlanul korán, már július végén megkezdték vonulásukat a hazai fehér gólyák, többségük el is jutott Afrikába, de olyan madár is van, amelyik a telet itthon tölti az Ipoly-völgyben - olvasható a Greenfo.hu oldalon. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület programkoordinátora elmondta azt is, hogy a GSM-jeladóval felszerelt madarak közül eddig a legmesszebbre,  Tanzánia északi részéig két gólya, Berek és Hajdú jutott. Garam, Cseresznye és Gyöngyvirág Kenyában időzik, míg Bátony Csád területére, Veca, Natália, Picur és Szöllős a Száhel-övezet szudáni részére tett kitérőt.  

Az MME munkatársai 2012 óta csaknem ötven példányt láttak el jeladóval, hogy naprakész információt kapjanak a madarak tartózkodási helyeiről.

A hazai madarak többsége vándorlása során a Boszporusz-útvonalat követi, a Márvány-tenger vidékén hagyja el Európát. Ezután Kis-Ázsián keresztül, a Közel-Kelet partvidékét követve érkezik a Nílus-völgyébe, ahol dél felé vándorolva Dél-Afrikáig is eljuthat - mondta el Papp Ferenc programkoordinátor.A Nílus-völgytől nyugatra eső, a Csád-tó vidékén fekvő telelőhelyek a jeladók használata előtt ismeretlenek voltak a kutatók előtt. Most már bebizonyosodott, hogy a madarak egy része a Szahara déli részén, a Száhel-övezetben tölti a hideg hónapokat, sőt, egy részük a korábbi évek tapasztalatai alapján Nyugat-Afriákáig is "elkóborolhat". A Jergus nevű madár jelenleg Egyiptomban, Sharm el-Sheikhben van a Sínai-félszigeten.

Az elmúlt évek egyik legismertebb gólyatörténete is Egyiptomhoz köthető. A Ménes nevű példányt a jeladója miatt kémmadárnak vélték a helyiek, ezért befogták, s bár a helyzet tisztázása után az egyiptomi hatóságok elengedték a Nílus egyik védett szigetén, a madarat nem sokkal később lelőtték és megették, csak a jeladója került vissza Magyarországra.

Eddig a legtöbb, 11 ezer adattal egy Zagyva nevű madár szolgált, de 2014 júniusa óta nem tudni róla semmit. Utoljára az egyiptomi Port Szaíd mellől küldött koordinátákat a jeladója. Papp Ferenc hozzátette, hogy a fehér gólyák közül egyre több marad a költőterületein télre is. A madarak nem a hideg miatt költöznek, hanem a táplálékhiány kényszeríti őket vándorlásra. Ma már különösen Spanyolországban jellemző, hogy a szeméttelepekre járnak táplálkozni ahelyett, hogy elvonulnának.

Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Tápió-vidéki Helyi Csoport/Facebook

Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Tápió-vidéki Helyi Csoport/Facebook

Itthon rendszeresen tölti a hideg hónapokat az Ipoly-völgyben egy Január nevű madár, amelynek felbukkanását először 2014 januárjában jelezték az MME-nek Szécsény mellől.  Sem akkor, sem 2014-2015 telén nem vonult el Magyarországról, most is itt időzik. Január a leghidegebb időszakokban egy marhakarám közelében szokott táplálkozni, ahol az állatok felzavarják maguk körül a takarmányt dézsmáló egereket és pockokat. Ezek szolgálnak fő táplálékául - mondta el Papp Ferenc.

(forrás: greenfo.hu)

Szerző

Azok a bűnös vulkánok

Publikálás dátuma
2015.12.24. 06:18
A város lakosai félelemmel vegyes örömmel üdvözölték az Etna kitörését
Az elmúlt hónapokban több nagyobb vulkán is a figyelem középpontjába került: december elején látványos kitöréssel vonta magára a figyelmet az Etna, majd a romániai Csomádról érkezett a hír: 29 ezer éves szunnyadásából ébredt fel. S még tartott a párizsi klímacsúcs, amikor megjelent a Global Change Biologyban egy tanulmány, amely új elemmel gazdagítja a vulkánok és a klímaváltozás kapcsolatát.

A föld globális változáson ment keresztül a 80-as évek végén, különösen 1987 körül, amikor hirtelen felmelegedés következett be és ezt az öt évvel korábban kitört mexikói El Chichón vulkán okozta. Akkor történt például, hogy a Balti-tenger felé áramló folyók téli vízhozama 60 százalékkal megnőtt, hogy az Egyesült Államok nyugati részében dúló erdőtüzek átlag időtartama 400 százalékkal(!) hosszabb lett. A tanulmány azt sugallja, hogy a klimatikus változásokat nem úgy kell elképzelni, mint lassú, fokozatos folyamatokat, hanem mint váratlan gyorsulások bekövetkezését és ezek között a legjelentősebb éppen az 1987-es volt, amelyhez nem volt hasonló az utóbbi ezer évben.

„Ki tudtuk mutatni 72, hosszú viharsorozaton keresztül, hogy 1987 körül nagyon fontos változás történt a világgal” – idézte a Panorama olasz magazin Philip C. Reidet, a plymouthi egyetem oceanográfiai intézetének professzorát, a tanulmány főszerzőjét, aki szerint ez magával hozta a földi rendszerek széles skálájának elindulását egy új szisztéma felé. A tudósok azonban tévesen számítottak arra, hogy a vulkánkitörés következtében levegőbe került hamufelhők tartósan hűtik a bolygót azzal, hogy megakadályozzák, hogy a napsugárzás a Földet érje.

A globális felmelegedés ugyanis elérte azt a kritikus pontot, ami által az ideiglenes lehűlést rövid időn belül követte a hőmérséklet gyors növekedése. És ennek a változásnak nagy hatása volt sok biológiai, fizikai és kémiai rendszerre az egész világon, de különösen az Északi-sarkon és az északi zónákban. A klímamodellek széles skálájára, csaknem 6 500 meteorológiai állomás adataira, számtalan kutatóra és tanulmányra támaszkodva a szerzők három évi munka után megtalálták a változás bizonyítékait egy sor biofizikai mutatón keresztül:

* a hőmérséklet emelkedése,

* az óceánok sótartalmának emelkedése,

* a folyók ph szintjének változása,

* a növények és madarak viselkedésének megváltozása,

* a jég és a hó mennyiségének csökkenése a krioszférában (a világ jéggel és hóval fedett zónáiban)

* a szél erősségének változásai.

Majd találtak egy mindennek látszólag ellentmondó adatot: a széndioxid mennyiségének csökkenését az atmoszférában, egyidejűleg a földön és a tengerekben a karbon-szint növekedésével, ami abból keletkezett, hogy új növényzet jelent meg a korábban hóval és jéggel fedett területeken.

Azt is felfedezték, hogy a változás a Föld különböző régióiban nem ugyanakkor következett be, hanem Nyugattól Kelet felé haladt, Dél-Amerikánál kezdte 1984-ben, Észak-Amerikában észlelték 1985-ben, 1986-ban pedig az Atlanti-óceán északi részében. Európába 1986-ban érkezett és Ázsiába 1988-ban. A változások egybeestek a korai cseresznye-virágzással Washington városában, Svájcban és Japánban, néhány békafajta pusztulásával Közép-és Dél-Amerikában.

A kutatók úgy vélik, hogy ezek a változások a kezdetét jelenthetik a felmelegedés gyorsulásának. A kombinált váratlan hatások, amikor az emberek által okozott felmelegedés és a nagy vulkáni kitörések kölcsönhatásba lépnek egymással, előidézhetik ezt a drámai jelenséget, amely keresztül húzhatja annak a célkitűzésnek a megvalósulását, hogy a felmelegedés ne haladja meg a plusz 2 fokot.

Kitörő Etna, szunnyadásból ébredő Csomád
Az elmúlt időszakban több nagyobb vulkán is a figyelem középpontjába került. Ősszel látott napvilágot a hír, amely szerint az olaszországi Etna felébredt. A tűzhányó valódi aktivitást csak december elején mutatott, ekkor azonban olyan erős és látványos kitörést produkált, ami a hegy történetében viszonylag ritka. Az elmúlt húsz év egyik legerősebb kitörésének eredményeként a dél-olaszországi Reggio Calabria repülőterét lezárták, a szicíliai Messina városát pedig teljesen elborította a fekete hamueső.
A város lakosai az eseményt félelemmel vegyes örömmel üdvözölték.Nem sokkal később (december közepén) már a Kárpát-medencére szegeződött a figyelem, amikor a székelyföldi Csomád csaknem 29 ezer éves szunnyadásából ébredt fel. Harangi Szabolcs vulkanológus, az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszékének tanszékvezetője ekkor közölte: a vulkán még kitörhet, a Csomád alatt ugyanis még mindig van olvadéktartalmú magmás test.
Ennek jelenléte viszont csak az egyik feltétele annak, hogy a hegy felébredjen, mivel ahhoz a friss magmának is be kellene nyomulnia a Csomád alá. Ennek jelét azonban nem fedezték fel. Hozzátette, ha a folyamat egyszer mégis megindulna, annak lennének jelei, a beáramlás megkezdődése után pedig évekre lenne szükség, hogy a vulkán kitörjön. Így lenne idő felkészülni rá.



Lenyűgöző élővilág - Egerészölyvek harca (fotók!)

Publikálás dátuma
2015.12.18. 19:22

Az MTI fotósa, Kovács Attila kapta el a lélegzetelállító pillanatokat, amint egerészölyvek (Buteo buteo) kezdenek harcba egymással. A pompás küllemű madarakat a Pacsmagi Halastavak Természetvédelmi Területen, Tamási közelében "érte tetten" a remek fotós 2015. december 16-án. 

Az egerészölyv a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Európában és Ázsiában sík- és hegyvidéken egyaránt szép számban előforduló gyakori ragadozó madár. Közép-Európában a család leggyakoribb faja. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2012-ben Az év madarának választotta. Közepes termetű, tollazata a sötétbarna és a fehér között változik. Gyakran vitorlázás vagy vadászat közben figyelhető meg. Főként kis termetű emlősöket zsákmányol, de nem veti meg a többi gerincest, a rovarokat vagy a gilisztákat sem. Részben vonuló, téli szállása Közép-Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Indiában terül el. Az egerészölyv nem veszélyeztetett, állományai a 20. század elejéig tartó üldözés után ismét gyarapszanak. Legközelebbi rokonai a pusztai ölyv, a mongol ölyv és a szirti ölyv, amelyekkel szuperfajt alkot. ( forrás: Wikipédia) 

Szerző
Témák
egerészölyv