Magyarország már megint jobban teljesít. Megjelent az EU Társadalmi Indikátorok Monitora és a Bertelsmann Alapítvány évi rendes kiadványa a társadalmi igazságosságról. Ebbe a fogalomba sok mindent beleértenek, így a szegénységet megelőző politikákat, a szegénység és kirekesztettség tényeit, a foglalkoztatást, a tanulási esélyeket, az etnikumok vagy nemek közötti diszkrimináció jelenségeit. Az egész komplexumot egy 1 és 10 közti mutatóval jellemzik. Ennek európai átlaga 2015-ben 5,63. Az élen a skandináv országok vannak, 7 fölötti átlagokkal, 7,63-as maximummal. Magyarország „osztályzata” 4,73. Ezzel a 28 ország közül a 23. helyen vagyunk – és nem csak Románia és Bulgária, hanem a három déli mostohagyerek, Spanyolország, Olaszország és Görögország is mögöttünk vannak.
Diszkrimináció
A társadalmi igazságossággal nem fér össze a diszkrimináció. A diszkrimináció összesített mutatóját illetően Magyarország a 24. helyre került. Ezen belül egy mutatót kiemel a jelentés a nemek közti egyenlőség jellemzésére. Ez pedig a nők aránya az országgyűlési képviselők között. A jobb országokban az 50 százalék felé közelítenek, többnyire folyamatos emelkedéssel. Nálunk az arány mindig rossz volt, de 2008 óta még ezen is sikerült valamit rontani.
Közfoglalkoztatás
Ami segít elkerülni sok más esetben a legrosszabb helyezést, az a közfoglalkoztatás. 2015-ben a különböző foglalkoztatási mutatók alapján a korábbi alacsonyabb helyekről a 19-20, sőt egy esetben, az ifjúsági munkanélküliségnél a 12. helyre jutottunk fel. Érdekes módon ez a számottevő javulás a jövedelmekben, a fogyasztási javaknál, vagy a kirekesztés számos más mutatójában nem, vagy alig érzékelhető. A szegénység megelőzésében épp úgy a 24. helyen vagyunk, mint a szegénység és kirekesztődés kombinált kockázatában. Már ha a népesség egészét nézzük.
Család, gyerekek
Ha csak a gyerekekre koncentrálunk, akkor tovább csúszunk lefelé. A család helyzete és a gyerekek iskolai teljesítménye közötti összefüggés köztudottan különösen erős nálunk. A 28 országból a 25. helyen vagyunk, mögöttünk Bulgária és Szlovákia mellett még Franciaországot találjuk. Ebben az oktatásra szánt források növekvő szűkössége mellett a pedagógiai hiányosságoktól az erőteljes társadalmi és etnikai szegregációig sok minden szerepet játszik.
Különösen rosszul állunk a „súlyos anyagi deprivációt” illetően, ami azt takarja, hogy sok fontos szükséglet jelentős részét, például a megfelelő fűtést, nem engedhetik meg maguknak a családok. Az össznépességnél ez az arány 24, a gyerekes családoknál 38 százalék. Ezzel a 26. helyen vagyunk, mögénk már csak Románia és Bulgária szorult. A gyerekes családok jó harmada nem tud megélni. Miközben a középosztálynak szóló, mert leginkább általuk igénybe vehető kedvezmények, mint a gyed-extra, a családi adókedvezmény, a CSOK, vagyis az új lakás szocpol folyamatosan emelkednek. A szegényellátások meg többnyire romlanak.
Bérek
2008 és 2015 között a bruttó bérek 20, a nettó bérek 28%-kal nőttek. Csak éppen a családi pótlék és az összes segély ragadt be a 2008-as szinten. A 20-30 ezres segély-összegek az áremelkedések miatt eleve elvesztették amúgy is iszonyú alacsony vásárlóerejük ötödét. Ráadásul a szegények létfeltételei a többiektől, a dolgozóktól is messzebb kerültek. Vagyis azok a szakadékok, amelyek az utóbbi 10-20 évben agyon szabdalják társadalmunkat, tovább nőttek.
Társadalmi védelmi beavatkozások - máshol Európában
Az eredmények, immáron túl számos tartós kísérleti programon, meggyőzőek. Még a gyerekek iskolán kívüli rossz táplálkozásán is a családi jövedelmek emelésével lehet igazán segíteni. Programok sorával mutatják meg, hogy egy 20, esetleg 30%-ot is elérő jövedelem-emelés nem csak a család és a gyerekek jobb és (alkalmasint tanácsadással támogatva) egészségesebb étkezését hozza magával. E mellett segít a jobb iskolázásban, az egészségügyi ellátás lehetőségeinek jobb kihasználásában, a családi erőszak visszaszorításában, csökkenti a korai terhességek számát. Kiemelik a pénzforrások növekedésének fontosságát a csecsemőknél és kisgyerekeknél a nevezetes „első ezer napban”. Nálunk 2008 óta nem a jövedelemnövekedés, hanem a csökkenés éri el a 20-30 százalékot, vagyis körülbelül ennyi a családok reálértéken számolható vesztesége. Az átlagos jövedelmek lassú javulása mellett ez azt is jelenti, hogy a szegények egyre messzebb kerülnek a többség helyzetétől. Az egyenlőtlenségek érzékelhető növekedése akkor is feszültségkeltő, ha a növekvő falusi gettósodás egyre többeket szigetel el a „fő áramlatoktól”. Ez a kormányzati gyakorlat beláthatatlan károkat okoz az ország jövőjének, miközben nemzetközileg elfogadhatatlan.
A generációk és az ország jövője
Nem csak a mai szegénységről van szó. A gyerekek jövőbeni életesélyeit is kockáztatja az ország. Az általános iskola nem segít az otthoni hátrányok leküzdésében, sőt, inkább növeli azokat. A folytatás a viszonylag korai iskolaelhagyás, azután pedig az, hogy a 20-24 éves fiatalok között magas, 20 százalék azoknak az aránya, akik se nem tanulnak, se nem dolgoznak. A szegénység és a tanulási hátrányok együtt ezúttal is hátra sorolják az országot – mögöttünk ismét csak Románia és Bulgária van.
Az ország jövője szempontjából szinte semleges, hogy a költségvetési hiány esetében még a (sok közgazdász szerint értelmetlenül) szigorú EU igényeket is túlteljesítjük. Ennek ára az, hogy az oktatásra, egészségügyre, munkanélküliségre, gyermekszegénység-csökkentésre szánt költségvetési összegekből évről évre több tízmilliárdot vonnak ki, ebből fedezvén a miniszterelnök romboló hobbijait is. Ezzel közeledünk ahhoz, hogy minden jóléti mutatónál az európai rangsorok végére kerüljünk.
Forrás, további részletek: kettosmerce.blog.hu
