Évvégi üzenet: nem adjuk 2016-ot

Persze hogy nem adjuk, nem adhatjuk. Nem mehet mindenki külföldre, nem lehet, hogy szomorú tekintetű, magukra maradó közép- és időskorúak, tétova, vagy épp a szélsőjobb akolmelegét választó fiatalok, zavarodott értelmiségiek, közömbössé alázott polgárok, és pökhendi, a földet a lábunk alól a szó igazi- és átvitt értelmében is maguk alá kaparó úrimuris politikai parvenük társasága lakja ezt az országot. Nem lehet, hogy elhiggyük, embertelennek, bezártnak, ezáltal kirekesztőnek, rettegőnek kell lennünk európai polgárként. Nem bizonytalanodhatunk el humanizmusunkban, a társadalom legfőbb kohézióját jelentő szolidaritásban, az önérzetünkben és leginkább a felelősségérzetünkben, hogy milyen világot hagyunk gyerekeinkre, unokáinkra. És nem azért, mert baloldaliak, vagy akármilyenek vagyunk, hanem mert az a megtiszteltetés ért minket, hogy emberként jöhettünk erre a világra, annak minden készségével együtt, amivel élni is lehet. Sőt, kell.

És az ember márcsak olyan, hogy amíg végképp föl nem adta, minden áldott reggelt az új nap, új lehetőség-érzésével köszönt, kiváltképp így van ez az új esztendő érkeztével. Nem, nem a fogadalmakra gondolok, nem is kell az érzéseket feltétlenül szavakba gyömöszölni, pláne, mióta szegény szavainkat, fogalmainkat kényre-kedvre kifacsarta a kormányzati propaganda.

A közelmúlt elemzése, az abban játszott szerepünk végiggondolása ( ne tévedjünk, minden egyes tettekre, gondolkodásra képes polgára rakta össze Magyarország elmúlt évét is) segíthet a jövő tennivalóinak felvázolásában, számos orgánum kínál ország, vagy éppen világméretű összefoglalót 2015-ről - igen bátor vállalkozás - lehet válogatni. Magam részéről most ezt a villámgyors és persze kissé felületes megoldást ajánlom az Euronews segítségével:

Nos, igen. Embernek lenni félelmetes. Félelmetes volt 2015-ben, ahogy minden évben, mióta csak itt vagyunk a Földön. Hiszen miként lehet eligazodni egy olyan világban, ahol ugyanahhoz a fajhoz tartozik Hitler és Teréz anya, ahol civilizációs bőrrel vontuk be ösztönlény-csupaszságunkat, de néha elég egyetlen szikra, hogy papírként máljon le rólunk az, amit évszázadokon át páncéllá hittünk alakítani. De embernek lenni elképesztő, lenyűgöző lehetőség is, és választás is van: építeni, vagy rombolni.

Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, a jelenlegi állapotok, közérzet első számú felelőse, Orbán Viktor, a következőket írta Facebook-oldalára újév kapcsán: Igazságosabb világot, több békességet és derűsebb életet kívánok honfitársaimnak.

Tóbiás József, az MSZP elnök-frakcióvezetője ezt: Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok mindenkinek!

Gyurcsány Ferenc, az ellenzéki oldal - bármely aspektusból nézve is - emblematikus figurája, a DK elnöke pedig ezt: Ma két párt szimpátiaindexe növekszik, a Fideszé és a Demokratikus Koalícióé. Igaza lehet azoknak az elemzőknek, akik azt várják, hogy ennek a demokratikus oldalnak a legnagyobb politikai közössége 2016 végére a mi pártunk lesz. Karakteres, erős párt a DK, amelyik világosan beszél az élet nagy dolgairól. Van karakteres vezető csapata.

Szigetvári Viktornál, az Együtt elnökénél december 31-én, kora délután még nincs újév-köszöntő bejegyzés.

Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke az év utolsó napján sem pihen, nem köszöntő- hanem mérges posztot írt: Idén 3 milliárd forint tartalék maradt az önkormányzatok gyermekétkeztetési feladatainak támogatásásból. Év végi ajándékként a mi drága kormányunk fogta ezt a pénzt, és sportcsarnok építésre csoportosította át. Igen, az az Orbán-kormány és az a Balog Zoltán-vezette emberi minisztérium, amelyik a képünkbe hazudja hetente, hogy 30 milliárddal többet költenek a gyermekek étkeztetésére, most pont akkora összeget fordít sportcsarnokokra, mint amiből télen mind a félmillió rászoruló gyereket meg lehetett volna etetni. A kormány szerint ez teljesen rendben van, hiszen ezt a pénzt az önkormányzatok nem használták fel. Valóban, hiszen az önkormányzatok nem tudták ezt az összeget a szünidei étkeztetésre fordítani, ugyanis Orbánék pont a PM javaslatának lesöprésével nem tették ezt lehetővé. Hát így ér véget 2015, és kezdődik egy újabb olyan év, ahol gyermekek tízezerei nap, mint nap éhesen fekszenek le.

Szóval itt élünk. Nekünk ez jutott. Márpersze, ha beletörődünk.

Végül még egy gondolat: a minap olvastam valahol, hogy Konrad Lorenz, a híres etológus szerint igenis létezik egy olyan társadalom, pontosabban szólva, az élőlényeknek olyan közössége, ahol a legjobbak irányítanak. Igaz, ez egyelőre csak a páviánokra igaz, de még az emberiség is fejlődhet.

Ami pedig az egyént illeti, az üzenethez Shakespeare segít: Nincs a világon se jó, se rossz: a gondolkodás teszi azzá. Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok.