Hab a hullámtarajon

„Angliának nincsenek tartós barátai, csak tartós érdekei". Winston Churchillnek ezt a (birodalom nélkül is mindenkor érvényes) brit birodalmi külpolitika lényegét kifejező tételét alighanem a génjeiben hordozza David Cameron. Orbán Viktor pedig jól tenné, ha nem feledkezne meg a valaha Oxfordban általa is alighanem hallott mondatról, csak mert Cameron volt szíves elfáradni Budapestre (is). Csak azért, mert előtte egy nappal a nedeci Zöld Bárány fogadóban végre együtt pisztrángozhatott Jaroslaw Kaczynskival, a lengyel kormánypárt elnökével, aki alig tíz hónapja, tartós putyini flörtje miatt szóba sem állt vele A magyar kormányfő jól tenné, ha nem feledkezne meg a tartós brit érdekekről, annak ellenére, hogy őt most éppen habként felvetette az európai politika napi hullámzása.

Azt a diplomáciai offenzívát látva, amit Cameron indított tavaly ősszel, miután májusi választási győzelme után szembesült azzal a zsákutcával, amelybe a Nagy-Britannia uniós tagságáról beígért népszavazással belefutott, nem túlzás a Daily Telegraph megállapítása: a brit kormányfő Budapesten keresztül igyekszik maga mellé állítani a visegrádi országokat az unióval folyó alkudozásában. A V4-ek - Orbán ösztökélésére, de a lengyeleknek felajánlott vezetés délibábjával - mára csaknem külön platformmá sűrűsödtek Brüsszellel szemben, ám a britekkel csak annyiban értenek egyet, hogy ellenzik az európai politikai integráció elmélyítését. Nem kérnek az Európai Egyesült Államokból, nemzetállami európai szövetséget akarnak, kevesebb Brüsszelt, a nemzetállami önállóság sérthetetlenségét. Azt a nacionalista nemzetállami megosztottságot akarják erősíteni, ami oka az unió döntéshozatali gyengeségének, s ami miatt Orbán kigúnyolja az európai „szatócsbolt” vezetését.

Az Unió szétesése napirenden lévőnek látszik. A The Financial Times a szociálisan liberális nyugat és a mind inkább autokrata kelet közötti szakadékról ír. A szakadás esélyéről, amelyet az EU nyugati fele bölcsen ki is használhat 2016-ban. Miért ne szabadulna meg attól a tekintélyelvű közép-kelet-európai alakulattól, amely semmiképpen nem akar mélyebb európai integrációt, s kimondottan csak pénzügyi fejőstehénnek tekinti az európai közösséget. A házasság azonban könnyebben megy, mint a válás. Lengyelország nem Magyarország. Magyarországot meg lehet kerülni, Lengyelországot nem lehet átugrani. Az új lengyel külügyminiszter is csak egy határig virgonckodhat ("mondja meg már Berlin, mit akar Varsótól"), mert Varsó esetében sokkal súlyosabb a geopolitikai egymásrautaltság, mint az egyoldalú gazdasági kiszolgáltatottság, amely Budapestet Brüsszelhez láncolja. A Der Spiegel ugyan azt írja, Lengyelország Oroszország irányába csúszik, de ezt kétkedéssel fogadjuk. Nem csak a lengyelek történelmi orosz utálata miatt, hanem mert a mai lengyel vezetéssel együtt élénken emlékszünk 2010. április 10-re, amikor az oroszországi szmolenszki katonai repülőtér közelében lezuhant a lengyel légierő utasszállítója. Fedélzetén a mai politikát valójában meghatározó Jarosław Kaczyński ikertestvérével, az elnök, Lech Kaczyńskivel, valamint az ország politikai és katonai vezetésének krémjével, amely ráadásul a katyńi vérengzés 70. évfordulójának, erkölcsi és politikai elégtételének megemlékezésére igyekezett. A józan észt feltehetően nem csak a gép fedélzetén írta felül az érzelem. Mindezzel együtt azt sem tudjuk, hogy a Jaroslaw Kaczynski által gyorsként emlegetett budapesti vicinális valóban befut-e Varsóba. Az új lengyel kormány első intézkedései erre utalnak, de ez egyelőre csak a pályaudvari hangosbeszélő, igaz, sokat mondó a zöreje. Mint ahogyan azt sem tudjuk, a lengyelek fel akarnak-e szállni az orbáni helyi érdekűre, de feltételezhetjük, nem lesz olyan könnyű erre rákényszeríteni őket, mint a magyarokat.

Orbán gőzerővel készül 2018-ra, itthon túlbiztosítja magát, ha az európai színpadon mozogva végül mégis a zenekari árokba csúszna, mert mégsem sikerülne reális ellenerővé formálnia a V4-ek nemzetállami platformját, amely tartósan elhitetheti Cameronnal is: valódi támogatást kaphat tőlük ahhoz, hogy a brit érdekeket mentse. Orbán erőlködik, pedig a közép-kelet-európai országok semmilyen szempontból nem részei a tartós brit érdekeknek. Elég a térképre nézni. Előfordulhat, hogy Cameron hirtelen irányt vált. Már, ha a februári EU-csúcson annyi megértést kap uniós reformterveihez, hogy azokat hiteles érvként felhasználhassa a Brexit ellen. Megfordulhat akkor is, ha Washingtonból tudatják: nem áll Amerika geopolitikai érdekében egy szétesett, nehezen kezelhető, durcás Európa létrejötte. Cameron akkor habozás nélkül az Unió centrumát fogja választani, és Budapest, a foszladozó V4-kel magára marad, Orbán pedig füttyszó kíséretében levonulhat az európai színpadról. Akkor a briteknek már mellékes is lesz, mit tesznek az Orbán szerint nem migráns, nem élősködő, uniós magyar szabad munkavállalók százezreivel, akik valójában gazdasági menekültek, s mit kezdene ennyi kényszerű hazatérővel.

A brit kormányfőnek igaza van: az Unió alapos reformra szorul. Csakhogy a nemzetállami nacionalizmussal szemben egy elmélyített politikai integrációra. Amiben London a maga eddig is különleges helyzetével kivívhatja magának a kivételes státuszt. Ugyanezt Varsó vagy Budapest csak az Unión kívül ”élvezhetné”.

Szerző
2016.01.08 07:13

Kutyahecc

Egészen az első magyar nyelvű Nemzeti Színház megnyitásáig a pesti plebejus szórakozás bevált, csaknem egyedüli formája volt az idomított vagy csak fölheccelt kutyák mutogatása, utcákon-tereken. Nem túl igényes kultúra, de ha nincs más …
Az ellenzéknek csúfos vereséget ígérő EP-választás kampánya közben bizonyos aggasztó, bár talán még nem végleges körvonalak kezdenek láthatóvá válni az őszi helyhatósági választások frontját illetően. Nem csak a régi, jól bevált lúzerek jelölése okán kevés a remény. Nem véletlenül írtam le a rossz csengésű helyhatóság kifejezést: azt szeretném észrevétetni, hogy szó sem lesz önkormányzati választásról. Akiket megválaszt majd a „gondra bátor, okos” budapesti és vidéki polgárság, azok bizony csak helyhatóság lesznek. 
Önkormányzatként működni nem fognak tudni, még ha akarnának sem, ami persze egyáltalán nem biztos. A Fidesz-KDNP esetében például az a biztos, hogy nem is akarnak. Rájuk hivatás vár, a vezér arra hívatja őket, hogy parancsait teljesítsék. A parancs pedig nem más, mint az adott település minél erőteljesebb kifosztása - az önkormányzatiság látszatának fenntartásával. 
Ez utóbbi jól megy: a helyi lapok és elektronikus médiumok szemérmetlen és blőd hazugsággyárai összehasonlíthatatlanul eredményesebben altatják és hülyítik az Orbán hitűeket, mint anno a létezett szocializmus propagandája az MSZMP-seket. (Igaz, közülük sokan gondolkodtak). Az húzódik meg az eredményesség mögött, hogy az MSZMP propagandistái amatőrök voltak, hittek maguknak. Az orbánista propaganda profi, ők ismerik az igazságot, és - Esterházytól tudjuk – az igazság tudatában már könnyű hazudni. Ez ugyan erkölcsi probléma lenne, de náluk ez a diszciplína nem játszik. Ők Krisztusról is csak az adópénz dolgában hallottak.
A majd évtizedes illiberál-demokrácia után úgy állunk, hogy 
ha győz is az ellenzék, nem képzelhető el, hogy a kormánypárt elveszítse meghatározó szerepét a következő helyhatóságokban.
Ugyanis ha kisebbségbe szorul, a NER-kormány hátországával továbbra is diktálni tud. Két fontos okból: először, mert az önkormányzatok saját pénzforrásokkal alig rendelkeznek, noha a nagyvárosoknak és különösen a fővárosnak bőségesek a bevételei. Azonban minden megy a közösbe (Orbán zsebeibe), és vissza annyit kapnak, ami semmire sem elég. A látszat persze itt is kitűnően meg van szerkesztve: kapnak stadiont minden utcasarokra, meg kokárdát minden trafikra.
Másodsorban azért marad minden a majdnem régiben, mert az önkormányzati döntések a képviselő-testületekben születnek, ahol a nagyobb településeken a főszerep csaknem kivétel nélkül a pártfrakcióké, különös tekintettel a kormánypárti frakciókra. Hiába nyilvánvaló nekünk, hogy a pártkatonák számára az adott település érdekét rendre felülírja a központi pártérdek, ezen mégsem akar senki változtatni. Nem titok, miért: mi, magyarok szeretjük a tanács-rendszert. A kerületi vagy városi tanács azért van, hogy a kormány kinyújtott keze legyen: felfelé tartott tenyérrel, vagy fölemelt mutatóujjal - ahogy éppen kell. 
De igazságtalanság lenne mindenért a Fideszt hibáztatni, mert ők csak a visszaélés legmagasabb szintjét valósítják meg. A jelenlegi törvényi helyzet kialakításában elég jelentős szerepet játszottak a régebbi nagy pártok: az SZDSZ és az MSZP. Az is valószínű, hogy kormányra kerülve a jelenlegi ellenzék sem nagyon szeretne változtatni a helyzeten. Nem hiszem, hogy az MSZP és a DK új generációja ne tudná: az őszi választás így csak kutyakomédia, amiből persze a tragédia folytatása fog kikeveredni.
Az LMP és Puzsér Róbert belépője pedig fölteszi a pontot az operett i-re. A magam részéről becsületsértésnek érzem, hogy engem ebbe a kutyaheccbe akarnak bevonni. Karácsony Gergely – sokunk potenciális jelöltje – kitűnő ember, talán túlságosan is jóhiszemű, okos, egyenes. De teljes erőből beszállt a kutyaheccbe. Azt hiszi, lehet úgy együttműködni a mindenféle pártfrakciókkal, hogy közben a lakosság érdekei ne szenvedjenek csorbát. A jelenlegi kormánypárt krakélerei (kutyapecérei) naponta futtatják lesre Karácsonyt, a bíró bemutatja a sárga lapot, és ő még reklamál is. Ebből piros lap lesz, ki fogják állítani a legjobb csatárunkat, ki fogunk kapni. 
A vereség ugyan nem szégyen, de olyan csalóktól kikapni, akik egyébként nem is tudnak focizni - ez a szurkolótábor elárulása.
2019.04.24 09:38

Szánalmas magyarázkodás

Három nap alatt senkinek nincs se kapacitása, se tudása arra, hogy a szignók hitelességét megvizsgálja. Ráadásul felhatalmazás sincs arra, hogy az aláírások valódiságát a választási irodák ellenőrizzék - állította Gáva Krisztián, a Nemzeti Választási Iroda helyettes elnöke a pártoknak adott ajánlásokról a Népszavában megjelent interjúban
Bár ezzel az állítással lényegében azt ismerte el: nem képesek arra, hogy biztosítsák az ajánlások törvényességét, mégis vitatkozom kell vele. Azt elhiszem és elfogadom, hogy nincs erre kapacitás, bár - megjegyzem - amikor egy választási eljárást kezdeményezőnek vannak hasonló problémái, akkor ez valahogy nem szempont. Fenntartásokkal azt is el tudom képzelni, hogy tudásuk sincs az aláírások hitelességének vizsgálatára. Azt azonban a leghatározottabban cáfolnom kell, hogy nincs felhatalmazás az aláírások valódiságának ellenőrzésére. Ugyanis kifejezetten törvényi kötelezettségük van erre vonatkozóan. Ráadásul annyi törvénymódosításra tettek már javaslatot a törvényalkotó felé, speciel ebben a jogkérdésben miért nem, ha változtatást szeretnének?
Vegyük a fordított esetet. Amikor a választási bizottság olyan döntést hoz, amellyel szemben bírósághoz lehet jogorvoslatért fordulni, akkor ez esetben is három napja van a kezdeményezőnek a jogorvoslatot benyújtani. De a három nap nem a határozat kézhez vételétől számít, hanem a határozat meghozatalától. Amikor a választási bizottság például csütörtök este 22 órakor hoz döntést, akkor a törvény szerint vasárnap 16 óráig lehet jogorvoslattal élni. Ilyenkor még a három nap sincs meg. A választási bizottság 2014-ben is és 2018-ban is a határozatait legtöbbször csütörtök és/vagy péntek este hozta meg. Ezekkel szemben vasárnap, ill. hétfő délután 16 óráig lehetett bírósághoz fordulni. Kötelezően ügyvéddel!
Tessék végiggondolni: ilyenkor hétvégén, e nem egészen három napos határidőn belül az érintettnek először is tudomást kell szereznie a határozatról, kell szereznie egy ügyvédet, akinek el kell készítenie a beadványt, és be is kell nyújtania. Miközben (talán nem véletlenül) mindvégig hétvége van. Ilyenkor azonban nem fáj a szíve a választási irodának a három napos rövid határidő miatt. És a kapacitás miatt sincsenek aggályai. Nem véletlen, hogy sokan ilyenkor nem tudnak élni a bírósághoz fordulás jogával. Pedig nem egy esetben talán nagyon is jogos és indokolt lenne.
Döbbenetes kontraszt: amikor a törvényi szabályozás korlátai miatt az állampolgár nem tud élni a jogaival, ez senkit sem érdekel, mert a törvény, az törvény. De a választási iroda elnökhelyettese elvárja, hogy értsük meg és fogadjuk el, hogy  praktikus, kényelmi, vagy éppen célszerűségi okok miatt nem tesznek eleget törvényi kötelezettségüknek. Mindezek miatt nem tartom hitelesnek Gáva Krisztián panaszait. Mindez sokkal inkább csak szánalmas magyarázkodás.
Azonban ha a törvény alapján nem ellenőrzik az ajánlásokhoz tartozó aláírásokat, a jelölt az aláírás ellenőrzésének hiányából következően jogszerűen nem jelölt. Nem is lesz az mindaddig, amíg az aláírásokat nem ellenőrzik. 
Ha ezt elfogadjuk, akkor be kell látnunk, hogy mindazok az országgyűlési és  önkormányzati jelöltek, akik a 2014-es és a 2018-as választásokon felkerültek a szavazólapokra, éppen az aláírások ellenőrzésének hiánya miatt nem feleltek meg a jelöltté válás törvényi követelményeinek. Vagyis ebből a szempontból sem volt legitim egyik választás sem. Nem törvényes jelöltekkel pedig nem lehet jogszerű választásokat lebonyolítani. 
Mindebből az is következik, hogy a 2014-es választások óta alkotmányos keretek között Magyarországon nincs sem legitim kormány, sem pedig legitim Országgyűlés.
2019.04.24 09:37