Az állam a korrupció fogságába esett

Publikálás dátuma
2016.01.09 06:08
FOTÓK: VAJDA JÓZSEF
A magyar gazdasággal szemben nincs bizalom. Oszkó Péternek győzködnie kell a partnereket, hogy a hazai vállalkozók betartják a megállapodásokat, lehet velük dolgozni, és ne a hivatalban lévő kormány alapján ítéljenek az országról. A volt pénzügyminiszter, az OXO Labs Kft. alapító-tulajdonosa szerint az elmúlt öt évben Magyarországon a korrupciós problémák mérhetetlenül súlyossá váltak, minden független vizsgálat azt támasztja alá, hogy drámai romlás következett be, de az alapvető állami funkciók iránya, működése is a közpénzek magánpénzzé átalakítását szolgálja.

- Mint a kárelhárító Bajnai-kormány pénzügyminisztere nem irigykedik egy kicsit? Hiszen a mai kabinettől tudjuk, a reformok működnek, Magyarország jobban teljesít, megalapozták a fenntartható fejlődést, Varga Mihály szerint pedig sikeres évet zárt a gazdaság 2015-ben.

- Boldog lennék, ha valóban minden rendben lenne. Mint magyar állampolgár és mint itt élő és dolgozó üzletember. Én valóban pont akkor voltam egy évig pénzügyminiszter, amikor a legnehezebb munkát kellett elvégezni. Túl sok köszönet nem volt benne. Irigység azonban ettől még nincs bennem.

- Az irigységfaktort tehát elvethetjük, de mi a véleménye a sikertörténetről?

- Hogy Magyarország jobban teljesítene, szerintem kétséges, persze az a kérdés, hogy mihez képest. Ha az elmúlt öt évet vesszük alapul, Magyarország évente átlagosan 1,3 százalékos bruttó hazai termék (GDP) növekedést produkált. Ha ebből kivonjuk az uniós források gyorsított lehívásának egyszeri hatását, akkor nem volt növekedés. Ezt nehéz sikertörténetnek tekinteni. Fontos megemlíteni, hogy az államigazgatásnak az uniós források kihelyezését kezelő része hatékonyan tartotta a tempót, nem érzek kényszert, hogy ezt a teljesítményt elvitassam. Az más kérdés, hogy ez a folyamat mennyire volt átlátható, célszerű, és mennyire volt mentes a korrupciótól. Az pedig erősen vitatható, hogy 2010 óta tartós, strukturálisan fenntartható fejlődést alapoztak volna meg az Orbán-kormányok. A külső forrásból finanszírozott tavalyi növekedés idén már nem valószínű, hogy tartható. Én lassulásra számítok. Másrészről, ha a pénzügyi stabilitást, az államadósság mértékét és az ennek érdekében tett intézkedéseket nézzük, akkor elsőre megint csak azt mondhatjuk, hogy a 2015-ös költségvetés jó eredménnyel zárt. Ám ha azt is figyelembe vesszük, hogy ez milyen egyszeri intézkedéseknek köszönhető, ide értve például a magán-nyugdíjpénztárak államosításának máig tartó hatását, a szektorális különadókat, akkor már nem olyan megnyugtató a költségvetés egyenlege.

Az államadósság pedig érdemben alig csökkent, pláne ahhoz képest, amilyen mennyiségben a kormány felélte a költségvetés és a gazdaság nem csak meglévő, de jövőbeni tartalékait is A Fidesz-kormányzás kezdetéhez képest persze jobbak a számok, hiszen a verítékes válságkezelés után az Orbán-kabinet lényegében maga döngölte földbe az országot, a gazdaságot és a növekedést, ebben az összehasonlításban most mindenképpen jobban állunk. De Magyarország a lehetőségeihez képest sokkal jobban is teljesíthetett volna, a költségvetés szerkezete és strukturális egyenlege sokkal jobban is állhatna, a gazdaság növekedési képessége és tartalékai pedig kategóriákkal jobbak is lehetnének. Nem beszélve ráadásul az olyan területekről, mint az oktatás vagy egészségügy, amire sok más területtel szemben nem csak pénz nincs, de működési szerkezetében is olyan mértékű rombolást végzett az akarnok kormányzás, amit évtizedek alatt lehet csak kiheverni és generációk lesznek a kárvallottai. Az elmúlt öt évben annyi történt, hogy a kormány minden elérhető pénzre rátette a kezét és besöpörte a költségvetésbe, ehhez képest alig tudta csökkenteni az államadósságot, csak ideiglenes, nem fenntartható intézkedésekkel tudta stabilizálni a költségvetési egyenleget és megölte a nemzetgazdaság növekedési képességét, amit most szintén korlátos ideig használható uniós források felpörgetett elköltésével ellensúlyoz. De ez az állapot nem maradhat így hosszabb távon, mert kizárólag átmeneti, idővel megszűnő elemekből építkezik.

- A Transparency International tanulmánya szerint Magyarországon a közbeszerzések több mint 90 százalékánál erős a gyanú a korrupcióra. Egy államtitkár szerint egy hét alatt készítenek egy tanulmányt, ami az ellenkezőjét bizonyítja. Ennyire egyszerű?

- Ez beismerő vallomásként is értelmezhető. Ha a kormány által megrendelt tanulmányok így készülnek és az erre elköltött közpénzek így hasznosulnak, az önmagáért beszél. Szerintem az elmúlt öt évben Magyarországon a korrupciós problémák mérhetetlenül súlyossá váltak, minden független vizsgálat azt támasztja alá, hogy drámai romlás következett be. Ezen a kamu tanulmányok sem változtathatnak. Ráadásul a napokban a kormányközeli kutatóintézet vezetője magabiztos nyilatkozatot tett, hogy ez a kormányzat legfőbb politikája. Vagyis a hazai vállalkozók támogatásának álcájával tudatosan és bevallottan politikai klientúrát épít a Fidesz. Ez azt jelenti, hogy van korrupció, csak másképpen hívjuk, és közben szemérmetlenül még hivatalos politikát is csinálunk belőle. Emiatt Magyarországon a tartós gazdasági növekedést eleve csak korlátozottan támogatni képes pályázati pénzköltés hatásfoka még rosszabb volt.

- A nokiás dobozok helyét átvette a minden lopás mellé egy törvény gyakorlata. Ez a minőségi ugrás gátolja a reálgazdaságot is?

- Mára elértük azt a szintet, amikor az állam már a korrupció fogságába esett. Az alapvető állami funkciók iránya, működése a közpénzek magánpénzzé átalakítását szolgálja. Így fordulhat elő, hogy jogalkotási eszközökkel is támogatnak átláthatatlan és vitatható gazdasági praktikákat. Ez újabb fokozata annak a veszélyes tendenciának, amely a magyar gazdaságra nézve romboló hatással bír.

- A Fidesz egyik frontembere szerint 2016 jó éve lesz Magyarországnak. Fellélegezhetünk?

- Bizonyos körre ez az előrejelzés igaz lehet, de a növekedési számok félrevezetőek. A rezsim kedvezményezettjei, a pályázatok nyertesei jól élnek, de a nagy többség pocsékul. Ahová ezek a források eljutnak, ott - úgy tűnik - növekedés van, de a gazdaság többi része szenved és forráshiányos. Az ország nem nyújt kiegyensúlyozott képet, hanem politikai határvonalak mentén ketté szakadt. A politikai adrenalinnal felturbózott társaság átmenetileg jól érzi magát, a többiek nem. A válság után sajnos nem alakult ki egy egészséges gazdasági szerkezet, ahol a politikai elkötelezettség nélküli cégek is saját lábra állhattak volna. Ha a fogyasztás alapú életszínvonalat jelző számokat nézzük, csak az utánunk az unióhoz csatlakozott tagállamokat előzzük meg. A régióban már mi kullogunk leghátul, pedig nem is oly rég megelőztük Szlovákiát vagy Lengyelországot.

- Előállítható mesterségesen a nagy nemzeti burzsoázia?

- Az illúzió, hogy Magyarországon lehet úgy hazai vállalkozói réteget létrehozni, hogy ezek a vállalkozók nem tanulják meg az üzleti élet és a piaci verseny alapjait sem. A holdudvarból kiemelt vállalkozók úgy jutnak előnyökhöz, hogy azokat haveri alapon, politikai kapcsolataik révén intézték (például személyre szabott jogszabályokkal), és így pénzt síbolhatnak ki a költségvetésből. Ezek a jutalmazottak soha nem fogják megtanulni, hogy ha a források egyszer elapadnak, hogyan kell helyt állni a piacon, sosem fognak boldogulni Magyarországon kívül, tiszta versenykörnyezetben. Nem tudják, hogyan kell mondjuk egy építőipari cégnek külföldön is megbízáshoz jutni, egy kereskedelmi vállalkozásnak más országban piacot építeni, egy pénzügyi vállalkozásnak versengő körülmények között helytállni, egy médiacégnek úgy érvényesülni, hogy a reklámbevételekért a piacon kell megküzdeni és nem a költségvetési pénzekből minél többet kikanyarítani. Ezek a cégek addig léteznek, amíg pumpálják őket korrupciós pénzekkel. A versenyképesség hiánya is okozza, hogy a diadalmas szólamokon kívül nem sok eredményt értünk el sem Kínában, sem az arab térségben. Ott olyan versenytársakkal kell(ene) megmérkőznünk, mint a németek, az amerikaiak, japánok.

- Mi történik, ha betör a piacgazdaság Magyarországra?

- Lényegében nem lesz hazai vállalkozói réteg. Azért nem, mert akiket addig támogattak, azok életképtelenek, akiket meg nem, azokat már jórészt elsorvasztották. Azok a vállalkozások, amelyek valódi piaci versenyben akartak boldogulni, többnyire kimúltak a 2010 óta uralkodó kurzus alatt. Meg lehet nézni, hogy a kétezres évek fordulóján, az első Orbán-kormány alatt a szintén részben mesterségesen létrehozott építőipari vállalkozások hol vannak.

- Hol?

- Sehol. Nem tudtak megállni a lábukon. Próbálkoztak itthon, külföldön, de ma már legföljebb gazdaságtörténeti lábjegyzetben olvasható a nevük. Márpedig a mostani kurzus sem fog örökké tartani. Egy kormány akkor működik jól, ha fel van arra készülve, hogy egy idő után más veszi át a stafétabotot és olyan struktúrákat épít ki, amelyek kibírják a váltást. Ez a kormány ebből a szempontból pocsék munkát végzett. Abban a tévhitben épített ki struktúrákat, hogy örökre hatalmon marad. Ez biztosan nem így lesz, csak idő kérdése, s abban a pillanatban, hogy elvesztik a hatalmat, ezek a struktúrák működésképtelené válnak, összeomlanak. Különösen igaz ez a hazai gazdaságpolitikára és vállalkozói rétegre.

- Nem jelent segítséget a hazai vállalkozásoknak a külföldi terjeszkedésben a gombamód szaporodó kereskedőházak hálózata?

- Nem hiszem, hogy ez valódi segítség lenne, még ha a próbálkozások akár elismerendők is lehetnének. Nem lehet úgy sikereket elérni kereskedőházakkal sem, hogy közben a magyar gazdasággal szemben nincs bizalom. Ma magyarként a világban üzletet kötni azt jelenti, hogy félórás magyarázkodásra kényszerülünk, hogy ne általánosítsanak, és a magyar vállalkozókra ne húzzák rá az országról kialakult nagyon negatív képet, a megbízhatatlanságot, a szabályok és megállapodások állandó felrúgását, a folyamatos visszaéléseket. Győzködnöm kell a partnereket, hogy a hazai vállalkozók betartják a megállapodásokat, lehet velük dolgozni és ne a hivatalban lévő kormány alapján ítéljenek az országról. A kereskedőházaknál sokkal többet érne, ha az ország egy megbízható jogi, üzleti környezet képét mutatná.

- Javít a közérzetén, hogy ez az év az adócsökkentésekről szól?

- Az elmúlt időszak a vállalkozások számára az általános adóteher növekedésről szólt. Különösen a szektorális különadók miatt, de azoktól függetlenül is. A személyi jövedelemadó ugyan csökkent, de ez a gazdasági szereplőkön kevéssé segít, az ő terheik számos ponton növekedtek, és egyébként valójában a lakosság is rengeteg többletadót fizetett, hiszen az újraelosztás, az összes adóelvonás szintje rekordmagasságokban van. Az áfában extra magas az adóterhelés. Adócsökkentéshez az adminisztráció és a bürokrácia ésszerűsítésére, személyes presztízsberuházások helyett értelmes fejlesztésekre lenne szükség. Ehhez pedig elsősorban az élőmunka terheit kellene mérsékelni. Ma Magyarországon sokkal nehezebb vállalkozásba kezdeni, mint a fejlettebb gazdasági struktúrával rendelkező környező országokban.

- Mennyiben fékezheti a szakember- vagy a munkaerőhiány a gazdasági növekedést?

- A kormány akkor is illúziókba ringatta magát, amikor azt hitte, hogy büntetlenül lehet hivatalos politikává emelni a korrupciót, lehet látszatstabilitást teremteni különadókkal, következmények nélkül szétverhető a jogbiztonság, mert az olcsó munkaerő úgyis versenyképessé teszi az országot, tehát úgysem lesz nagyobb baj. Ahol azonban nincs versenyképes vállalkozói környezet, ahol az oktatás csekély mértékben képez piacképes szakembereket, a közmunka alkalmatlan széles rétegek visszaintegrálására a munka világába, ott egyre súlyosabb gazdasági következményei lesznek annak, hogy a romló vállalkozási környezetből az ütőképes munkaerő logikusan oda megy, ahol jól megfizetik. Megoldás lehetne, ha a kormány visszafordítaná azokat a versenyképesség-, piac- és vállalkozásromboló intézkedéseit, amelyekkel mára egyre inkább lehetetlenné tette, hogy a hazai vállalkozások ténylegesen versenyezni tudjanak külföldi szereplőkkel és onnan akár munkaerőt is vissza tudjanak csábítani. Ma a drága infrastruktúrán kivéreztetett hazai vállalkozásoknak nem nagyon van más választásuk, minthogy a végletekig igyekezzenek fenntartani a hazai bérszínvonalat, és a hazai szűk piacon próbáljanak túlélni, lényegében a politikai korrupció eszköztárával megszerezhető állami és uniós pénzekért, illetve állami megrendelésekért hadakozva.

- Talán erre is gyógyír, ha a kormány százezer-szám irányítja át a közszférából az embereket az olcsóbb állam és a bürokráciacsökkentés jegyében a versenyszférába?

- Sok sikert kívánok. Utoljára a Gyurcsány-kormány próbálkozott ezzel, még a hivatkozás is visszaköszön. A versenyszférába akkor vesznek fel munkaerőt, ha van mire felvenni. Ha ez nem áll fenn, a legkiválóbb szakembereket sem tudja alkalmazni egyetlen cég sem, mert nincs mire. Ráadásul nem azokban a szegmensekben van munkaerőhiány, amelyeket a közszféra dolgozói betölthetnének. Tíz éve még reálisabb volt az elképzelés. Akkor sem sikerült. Ehhez tényleg növekvő és prosperáló gazdaságra lenne szükség, nem olyanra, aminek a növekedési statisztikái lényegében a politikai holdudvarban kiosztott támogatási források és állami presztízsberuházások hatásait tükrözik.

- A magyar kormány százmilliókat költött a menekültek elleni uszító kampányokra. Német elemzők szerint közép- és hosszútávon a menekültek hozzájárulhatnak a német GDP növeléséhez. Nekik megéri?

- A menekültügyet nem akarom kizárólag gazdasági kérdésnek tekinteni, mert nem is az. Persze nem véletlen, hogy ekkora a véleménykülönbség a kelet-európai blokk és Németország között. Németország már több ízben sikeresen integrált kulturálisan is nagy számban menekülteket, gazdasági bevándorlókat, sikeresen alakította ki az együttélés szabályait, előzött meg tömeges konfliktusokat, és húzott mindebből óriási hasznot nem csak gazdasági, de általános, civilizációs értelemben. Ma Németország lakosai közül nagyjából minden ötödik az ország határain kívül született. Ennek ellenére Németország az Európai Unió és egyébként a világ egyik vezető nagyhatalma, bivalyerős gazdasággal, rendíthetetlen kulturális és civilizációs adottságokkal.

De fontos látnunk, hogy az Európai Unió fejlődéstörténetének most már visszatérő tanulsága, hogy amit meg tudnak csinálni a németek, azt igen gyakran nem képesek véghezvinni más tagállamok. Kétségtelen, Nyugat-Európában sem lett mindenhol sikertörténet a bevándorlás, lásd például Franciaországot. Magyarország esetében pedig józanul be kell látnunk, hogy a társadalom még messze van attól, hogy a némethez hasonlóan befogadó, integráló legyen. Nincs olyan társadalmi erő, olyan civilizációs magabiztosság, ami alapján hihetnénk, hogy egyébként gazdaságilag hasznosítható bevándorlók tömegét az ország képes lenne integrálni, a kódolt konfliktusokat megelőzni vagy időben orvosolni és egy ilyesfajta folyamatnak képes lenne elsősorban a lehetséges előnyeit élvezni és kiaknázni. Felelős politikai erő nem szakadhat el saját társadalma realitásaitól és lehetőségeitől, hanem a létező lehetőségek keretei között kell mindig a legjobbra törekednie. A jelenlegi kormányunk tehát menekültügyben nem azért végtelenül felelőtlen, mert alapvetően nem ambicionálja a bevándorlók vagy menekültek azonnali és tömeges befogadását és letelepítését, bár jelzem, tudjuk, hogy a menekültek sem nagyon akartak volna éppen Magyarországon letelepedni. A kormány azért irritálóan felelőtlen és cinikus, mert a hazai viszonyokkal végletesen visszaél. Szándékosan uszít, sokszor nyilvánvalóan hazug politikát folytat, gátlástalanul hergeli az embereket és lovagolja meg szégyentelenül a zsigeri félelmeiket.

Ezzel ugyanúgy, ahogy gazdasági téren, nem a fejlődés, hanem a megrekedés, a lemaradás irányába löki az országot, csak azért, mert így jobban tud uralkodni rajta. A közpénzből folytatott uszító plakátkampány, a munkánk elvesztésével való abszurd riogatás, a társadalmi konzultációnak álcázott tömeges gyűlöletkeltés, a menekültek és terroristák folyamatos és szándékos összekeverése, és különösen az a tény, hogy a probléma tényleges jelentkezése idején a kormány alig titkoltan terelte kellően hosszú időre a menekültek tömegeit az ország legforgalmasabb pontjaira, igyekezett minél inkább ijesztő helyzetet teremteni, hogy aztán a fokozódó feszültséget a saját hasznára fordítsa és később egyébként feltétel nélkül irányítson tovább mindenkit más uniós országokba, egyenként is megbocsáthatatlan tettek. A kormány valójában nem megvédi az országot a menekültektől, hanem riogatásra használja őket, akár úgy is, hogy ideig óráig a közbiztonságot is veszélyezteti. Nehéz ezt hazafias cselekedetnek tekinteni.

Ennek egyedüli eredménye a kormányzati kudarcokról, korrupciós botrányokról való átmeneti figyelemelterelés mellett az, hogy mostanra tényleg társadalmi feszültségként jelentkezik a kódolt idegengyűlölet. A kis számban évek óta itt élő és egyébként példásan integrálódott keleti kisebbség helyzete megromlott, fizikai atrocitások érik akár csak azokat, akiknek barátja vagy barátnője bőrszíne különböző, menekülteket segítő emberek kapnak életveszélyes fenyegetéseket. Általános megítéléssé válik, hogy a bevándorlók veszélyt jelentenek, terrorcselekményeket hajtanak végre, nőket vernek és erőszakolnak, miközben Budapestet éppen abban az időben, amikor a menekültek hetekig a város közepén ragadtak, kizárólag szélsőjobbos brigádok verték szét és gyújtották fel, nőkkel szembeni atrocitások pedig a felhergelt idegengyűlölők mellett leggyakrabban a kormányzati padsorokból érkeznek, hol verbális, de arra is volt példa, hogy fizikai formában. És az aktuális kormányzati politika a falak mögött, saját köreiben azzal menti fel magát, hogy mindezt azért teszi, mert a menekültek szerintük baloldali szavazók lennének. Talán ez a fokozata a torz, paranoid gondolkodásnak a legrémisztőbb az egész történetben.

- Sokan jósolták már az Orbán rezsim végét, de mintha nagyon is életképes lenne. Meddig lesz az?

- Ezt a rendszert már csak az alternatíva hiánya tartja életben. Persze érdemes azon elgondolkodni, hogy a demokratikus játékszabályokba beletartozik-e, hogy minden potenciális ellenfelet a felbukkanása pillanatában igyekszik a hatalom eltaposni. Aki demokratikusan gondolkodik nem fél a versenytől. Ez a kormány irtózatosan fél tőle, és mindent megtesz, hogy ne kelljen versenyeznie. Ez a kormány addig létezik, amíg egy értelmes alternatíva meg nem fogalmazódik. Ha ezt egy kellően széles kör elfogadhatónak ítéli, abban a pillanatban a Fidesz támogatottsága felmorzsolódik. Egyelőre én sem látok ilyen alternatívát, és nem hiszem, hogy ez máról holnapra megszületik. Azt viszont határozottan kijelenthetem, ez a kormány nem erős, ma már csak a tehetetlenség, a társadalmi apátia és a politikai alternatíva hiánya tartja hatalmon.

Tarlós betiltaná az éjszakai repüléseket Ferihegyen

Publikálás dátuma
2019.02.21 22:04
A kép illusztráció
Fotó: Facebook/Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér
A főpolgármester éjszaka öt órára teljes repülésstopot kér, de napközben is csökkentené a környék zajterhelését.
A főpolgármester el akarja érni, hogy éjszakai repülési tilalmat vezessenek be a Liszt Ferenc repülőtéren – erről maga Tarlós István beszélt az InfoRádió Aréna című műsorában. Tarlós elmondta, a Közfejlesztések Tanácsának csütörtöki ülésén az egyik legfontosabb kérdés volt a repülőgépek okozta zajszennyezés kezelése.
A főváros a tanács ülésén azt indítványozta, hogy legyen teljes repülési tilalom éjfél és hajnali 5 között, változtassanak a berepülési útvonalon, a zajszennyezést pedig másképp mérjék, és az ellenőrzést vegye át a közlekedési hatóság. Hozzátette: azt reméli, hogy legalább a repülési tilalom megvalósulhat legkésőbb egy éven belül, de lehetőleg jóval hamarabb. A fővárosi kezdeményezés összefügg Ughy Attila XVIII. kerületi polgármester lobbijával, aki régóta azon dolgozik, hogy a Ferihegyről felszálló gépek ne lakott területek felett, hanem más útvonalon haladjanak, és ne a kerületi lakók legmélyebb álmát zavarják meg.

Tudósok vitáztak a Palkovics-tervről

Publikálás dátuma
2019.02.21 21:05

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Biztosítékok és garanciák nélkül marad a hazai tudományosság, ha a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóhálózata – a Budapesti Corvinus Egyetemhez hasonlóan – alapítványi kézbe kerül – hangzott el az Akadémiai Dolgozók Fórumának csütörtöki rendezvényén, ahol az MTA-t érintő minisztériumi terveket vitatták meg. Múlt héten merült fel, hogy a Corvinus fenntartóváltásához hasonlóan egy új alapítványi forma, egy vagyonkezelő alapítvány működtethetné az Akadémia kutatóközpontjait és intézeteit. A kormány így költségvetési forrásból finanszírozná a működést, cserébe az MTA-nak önként át kellene adnia ingatlanjait, így vagyonának egy jelentős részét az alapítványnak. – Lássuk be, ez nem tűnik egy jó ajánlatnak – mondta Zsoldos Attila, az MTA Történettudományi Intézetének kutatója. Hozzátette: az, hogy az Akadémia csak úgy átadja a vagyonát, minden jelenlegi jogszabálynak és az MTA saját szabályainak is ellentmond. Holott az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) vezetője, Palkovics László azt tervezi, hogy ennek már akár február végéig meg kellene történnie. – Még ha ez lenne a világ legjobb ajánlata, akkor sem lehetne ilyen gyorsan elintézni – fogalmazott Zsoldos. Körtvélyesi Zsolt, a Politikatudományi Intézet munkatársa arról beszélt, az MTA átalakításáról szóló minisztériumi háttéranyagban hatalmas ellentmondások szerepelnek. Például miközben jó nemzetközi példákat sorol az akadémiai működésre, az MTA alapfinanszírozását elvették – erre a világon sehol nincs példa, ahogy arra sem, hogy egy Tudományos Akadémiának pályázati pénzekből kelljen finanszíroznia például a rezsiköltségeket. A fórumon részt vett Körösényi András is, aki ugyancsak a Politikatudományi Intézetben dolgozik. A kutatónak a Magyar Nemzetté átkeresztelt kormánylapban is megjelent egy véleménycikke, amelyben egyebek mellett arról írt: ha megvalósul a „Palkovics-terv”, azzal kiüresedik az MTA. - Mégis azoknak lesz igazuk, akik szerint az Orbán-kormány összeszerelő üzemmé változtatja az országot? – tette fel a kérdést. A fórumon hangsúlyozta: az ITM által tervezett „hierarchikus kontroll” biztos, hogy nem fogja növelni az ország tudományos teljesítményét. Deák Dániel, a Corvinus oktatója a BCE fenntartóváltásának eddigi tapasztalatairól számolt be. Mint mondta, az egyetemet nyártól fenntartó alapítvány – melynek MOL és Richter részvények biztosítják majd az alaptőkéjét – kuratóriumának összetételéről szinte semmit nem lehet tudni, de az biztos, hogy működése teljesen átláthatatlan lesz a nyilvánosság számára. Hangsúlyozta: a részvény a legkockázatosabb befektetési eszköz, egy közfeladatot ellátó intézménynek biztos tervezése, nem „spekulációkra” lenne szüksége.
Témák
MTA
Frissítve: 2019.02.21 21:48