- Így versenyeztek a jégvitorlások a Tisza-tavon (fotók)

A jégvitorlások mindössze abban hasonlítanak a hajókhoz, hogy a szél erejét használják fel a haladáshoz. Van árbócuk, vitorlájuk és kormányuk, igazi hajótestük azonban nincs. A többnyire egyszemélyes szerkezetek, a háromszögben elhelyezett korcsolyákra épülő hídból és a testből állnak, amely éppen csak akkora, hogy a hajótest vezetője benne ülve irányíthatja járművét. 1790-ben a téli időszakban befagyott New York állambeli Hudson folyón gyakorolták a vitorlázás téli változatát. A hajótest egy négyzet alakú teknő forma volt. A csúszó felületekből kettőt a hajótest elejére, egyet a hátul elhelyezett kormányrúd alá rögzítettek. 1853-tól a hajótest háromszög alakúvá formálódott, a bukások csökkentése érdekében a fővitorla alacsonyabb lett, bevezetésre került az orrvitorla. 1879-től a hajótest alá gerincet építettek, egyensúlyban stabilabb sporteszköz lett. A lapos fenekű hajótest elejére és végére korcsolyákat (csúszó felületeket), a hajótest elejére egy futófelülettel ellátott botkormányt szereltek. A sportolók (utasok) a hajótest belsejében ülve helyezkednek el, kezelve a köteleket (vitorla, botkormány). A jégvitorlásokat teherszállításra, jéghalászatra is alkalmazták. Európában, Norvégiában az 1800-as évek végén jelent meg a jégvitorlás. Az angol hajóépítő 1888-ban Magyarországon is megépítette jégvitorlását. A magyar építésű jégvitorlás a balatonfüredi Stefánia Yacht Egylet kikötőjében került jégre. (forrás: Wikipédia)