Pont, mint akárhány évtizede az állambiztonsági. Akkoriban mindenki fenyegetést jelentett szocializmust építő népünkre. Az Államvédelmi Hatóság, meg a komplett belügy teljes szigorával lépett fel az efféle renegátok ellen. Voltak, akiknek bevonták az útlevelét, másoknak meg soron kívül adtak eltakarodási célból.
De nézzük, mi belbiztonsági kérdés ma. A menekülthullám? Ugyan, hisz százezrével szállítmányoztuk a szerencsétleneket Ausztria felé anélkül, hogy nevüket kérdeztük volna. Röszkénél persze szétcsaptunk, a wellness-szállóból érkező, éppen rekreált TEK-esekkel.
De nem ez a belbiztonsági kérdés. Leánykori nevén politikai, legföljebb kormány-politikai kérdés. Van erre rettegéstani tanszék, Bakondi Györggyel fűszerezve. Ő valamely rejtélyes oknál fogva abba a pozícióba került, amire a legkevésbé képességes. E helyen szakterülete Schmitt Pálja. És, ha azt gondolnánk, hogy ért bármihez is a kevély, ámde hebegős, magyartalan megmondáson kívül, súlyosan tévedünk. Bakondi, a jól fizetett nyugger ma nem a „migránsokban”, nem a robbantgatni vágyó székelyföldi – a Trianont gyűlölő, ámde franciaországi munkából dőzsölő - nemzettestvéreinktől tart.