Erre biztosan ráharap egy boszorkánymúzeum. Budapesten kettő is van, az egyik a hatodik kerületben, a másik a nyolcban. Bár tudjuk, hogy misztikus események bárhol előfordulhatnak, néha mégis tágra nyitjuk a szemünket, amikor meghalljuk őket s csodálkozunk, hogy mire képes a fantázia.
Mint a minap is, Székesfehérváron. Egyik ismerősöm nagymamája együtt élt az anyósával, mind a két nő egyedül maradt amikor a férjeik másvilágra költöztek. Eleinte jól megfértek egymás mellett, együtt főztek, együtt végezték a ház körüli teendőket, együtt termelték a kiskertben a zöldségeket, ápolták egymást, mikor betegek lettek. Évekig ment ez a kedves "lányom-mama" viszony, ám egyszer csak mintha gombnyomásra történt volna, egyik napról a másikra vége szakadt. Bár mindkettejük megette már a kenyere javát, ezután nem tudtak egymás mellet élni, nem volt egy jó szavuk egymáshoz, ahol tudtak csak ártottak a másiknak. Végtelen gyűlölet alakul ki köztük.
Decemberben meghalt az anyós, a nagymama imát mondott érte a templomban, de közben fellélegzett. Annyira, hogy elköltözött a másik szobába, kicseréltette az ágyát, szőnyeget, függönyöket vett, szívta magába a "szabadságot". Mindez eltartott néhány napig, azonban az anyós temetése napján, megjelent az ablakban egy ismeretlen macska és rémülten betekintett. Ha becsukták a zsalugátert, a macska megjelent egy másik ablakban, ha ott is elhúzták a függönyt, megjelent a harmadikban, s főleg alkonyatkor jelentkezett a rémült tekintetével. Ráadásul a nagymama kitalálta, hogy olyan a macska szőrméje, mint az anyós bundája volt, ami már annyira megkopott, hogy csak otthon használta, amikor kiment téli reggeleken a kertbe, hogy elsöpörje a havat. Kidobták az ócska bundát, de a macska "visszavette" nem tágított, ott volt minden este és nem hagyta a nagymamát nyugodni, aki már éjjel sem tudott aludni. Néhány napra a kórházba is került, de amikor hazajött, aznap este megint ott volt a macska. A hozzátartozók tettek a pontot a történet végére: egyik barátjuk Nyíregyházára utazott s megkérték, vigye el a cirmost s tegye le az önkormányzat elé, hátha valaki befogadja ebben a dermesztő hidegben. De ha a "szállítónak" humora van, az is lehet, hogy nemsokára megjelenik ismét az ablakban az "anyós".
Volt már ilyen esetem, amikor az előző házban laktunk. A szomszéd néni sietve szedte a lábát, de még a köszönésemet se fogadta, annyira sietett. "Ne haragudj, addig-addig kávézgattam a barátnőmmel, hogy elfelejtettem, hogy nem adtam még enni a Gyulának...." Nem is tudtam, hogy férfi is van a házban, mondtam, mire ő így válaszolt..."Volt! A Gyula bácsi, a Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott, mint főmunkatárs, de két éve meghalt és a temetése napján a konyha ablakomban költözött egy gerle, nem tágít onnan és folyton éhes... Folyton éhes, mint ahogyan ő is "élő korában" folyton reggelit, ebédet meg vacsorát követelt. Megyek Gyulám, nehogy máshova költözzél!"
A babonás december után a január a megvilágosodást hozza magával, minél több napfény ér el bennünket, annál tisztább lesz az agyunk. Hess cicus, hess galamb!
