Előfizetés

Ötkarikás játék

A kormányok - furcsa módon nálunk főként a jobbközép orientációjúak -, folyamatosan kihasználják az embereknek azt az igényét, amelyben az államtól elvárják: avatkozzon be a piaci folyamatokba, váljon tulajdonossá. De sajátos torz szüleményre is volt példa, amikor egy győri katolikus pap kezdeményezésére mozgalom indult az államadósság csökkentésére, kisebb-nagyobb lakossági adományokból. Az eleve abszurd ötlet viszonylag rövid idő alatt kimúlt, hiszen aligha vallhatott lángelmére, hogy egyéni befizetésekkel orvosolni lehessen az ezermilliárdokra rugó adósságunkat. Az az eszme, amelynek vezérelve: "a jó magyar polgár szeretett hazája segítségére siet" nem halt el, sőt új életre kelt.

Tetszetősnek, de valljuk be őszintén, még az előzmények ismeretében is meghökkentőnek tűnik az a javaslat, miszerint ha Magyarország elnyerné a nyári olimpiai játékok rendezésének jogát, akkor a szervezési költségeket akár részvénykibocsátással is lehetne fedezni. Abba a vitába ezúttal nem szállnánk be, hogy kell-e egyáltalán nekünk olimpia vagy sem, a részvénykibocsátás ötletének egyedül az ad hitelt, hogy kezdeményezője Szalay-Berzeviczy Attila, aki egykor a Budapesti Értéktőzsde elnöki tisztségét is betöltötte, és ezen a poszton nem is a legrosszabbak közül való volt. Az általa életre hívott Budapesti Olimpia Mozgalom vezetőjeként hosszú-hosszú évek óta minden követ megmozgat azért, hogy 2024-ben Budapesten lobbanjon fel az olimpiai láng.

A töretlen vágy azonban ezúttal mintha elhomályosította volna a realitásérzékét. Olyan részvénytársaságot szorgalmaz, amelyben tulajdonosonként legfeljebb 100 ezer forintos részvényeket bocsátanának ki, s ezek nyeresége az árfolyam megnégyszereződéséből keletkezne. A relatív szűk értékpapír kínálat és a magyar tőzsdei cégekben megnőtt politikai kockázat manapság az egyre tapasztaltabbá váló hazai intézményi és lakossági befektetőket forint megtakarításaikkal a nemzetközi piacok felé tereli, ebben hozhatna fordulatot egy olimpiai befektetési lehetőség. Már ha nyereséget hozhat a szervezői munka. Ha nem? Bukik a részvény, kárpótol az állam?

Igazi "ötkarikás" játék!

Nyugodt évek jönnek

Legalábbis ezt ígérte a miniszterelnök a legutóbbi választások után, és ezt ígérte évértékelő beszédeiben is. Túl vannak már az eszeveszett törvénykezésen, most csendes országépítés, az egyszerű emberek gondjainak megoldása következik. A sajtó szerint „sem egyéni ambíció, sem egyéni vagy csoportérdek nem kerülhet a haza érdeke és szolgálata elé, ez személyes becsületbeli ügy, a kereszténydemokrata politika fundamentuma”. De hát nincs ebben semmi különös. Minden politikus minden körülmények között a haza érdekéről és szolgálatáról beszél.

És jöttek a nyugodt évek. Zavarok az oktatásban, fejetlenség az egészségügyben, kiéleződött a főváros és a kormány kapcsolata. A migránshullám külpolitikai vonatkozása némileg – ahogyan ez már lenni szokott a történelem során – elvonta a figyelmet a belpolitikai élet gondjairól, de nem sokáig. Továbbra is zavaros Paks-2, aminek építése körül feleslegesek a titkolózások, egyre nő az állami apparátus, egyre több a vezető, a kormánymegbízott, a helyettes államtitkár, miközben arról beszélnek, hogy csökkenteni kellene a létszámot, nekiállnak elbontani az utcai hirdetőoszlopokat, ami egy európai világvárosban mégiscsak barbárság, akárhonnan is nézzük, Tarlós megint fenyeget, Lázár rálegyint, Habony közvetít, Városliget újra- meg újragondolva, költözés a Várba, ami előre látható közlekedési és logisztikai zavarokat okoz majd ebben az amúgy is zsúfolt városban. Valójában abszurd, hogy a Parlamentet a kormányhivatalok egy részétől egy keskeny, éppen felújítás előtt álló híd kösse csak össze.

Menzareform, de elkapkodva, fellángolt a hangulat az olimpia megpályázásáért, ismételten megosztva a közvéleményt, amelyiknek egy része nem érti, hogy honnan kerítünk ennyi pénzt minderre, és csakugyan szükség van-e egy ilyen méretű rendezvényre, miközben még a vizes világbajnokság és a metróvonal újjáépítését sem sikerül összehangolni. A politikai vezetők és rokonaik egyszer csak hatalmas érdeklődést mutatnak földvásárlás ügyben, feleségek, nagynénik teremtenek elő súlyos tíz- és százmilliókat (van aki milliárdokat), és ártatlan tekintettel válaszolnak újságírói kérdésekre, mintha családtagjaikhoz semmi közük sem lenne, és javasolják, hogy az újságírónak se legyen semmi köze hozzájuk.

Vajna kaszinókoncessziókat vásárol, aztán némileg zavaros és ügyetlenül cáfolt állami támogatással televíziós csatornát vesz, rendületlenül épül Felcsúton a kisvasút, aminek megkérdőjelezését a miniszterelnök személyes támadásként értékeli. A nagy állami megrendeléseket most mások kapják, mint korábban, megint fel-felbukkanó törvénykezési hajlam, állandó személycserék a médiában csak azért, mert a műsor gyártója éppen nem a kormányzat kedvence, értelmetlen költöztetések, átnevezések, ezek hosszas elmagyarázása a közszolgálati adókon újra és újra. És mintha még mindez nem lenne elég, Kövér házelnök egyszer csak előhozza a sorkatonai szolgálatot, amire se pénz, se szakmai háttér, csak úgy, bele a világba. Aztán cáfolat, aztán egy kis enyhe megerősítés, hogy talán, de nem így gondolják.

Még szerencse, hogy nyugodt éveket élünk.

Daruval a terror ellen

Beszámoltunk róla: a langlovagok.hu szakmai portál megírta, hogy már hétfőn hajnalban az ország minden mozgásképes tűzoltódaruját Budapestre rendelték.

Nyilvánvaló: taxiemelgetési céllal dönthettek így az illetékesek. A katasztrófa-szóvivő talányosan annyit mondott a lapnak, hogy „a tűzoltódarukat szolgálati feladatra vezényelték a fővárosba”.

Nos itt azért akad egy kis bibi. A kék lámpás, szirénás speciális járműveket azért vették, hogy ha baj van, hát a mentésre képzett emberekkel működtetett technika gyorsan tehesse a dolgát. Ezt a lázálmot is nyilván a határőrből lett katasztrófavédelmisből lett miniszterelnöki belbiztonsági főtanácsadó, a polihisztor Bakondi György nevéhez köthetjük.

Értem én, hogy tele a gatya, de a legkevesebb, hogy felelőtlenségnek, de sokkal inkább szándékos veszélyeztetés bűntettének vélem, hogy lényegében az ország egészét tették – ki tudja mennyi ideig – e szegmensben védtelenné. Ha – csak példaképp – ide 300 kilométerre, Záhonyban most felborul egy sósavat szállító tartálykocsi, mire Pestről odadöcög a nem épp gyorsulási versenyekre tervezett jármű, addigra egész Záhony feloldódik a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

Persze ebből is látszik, mekkora szükség van az alaptörvény módosítására. Mert akkor az összes pesti építőcégtől – különös tekintettel a Közgépre – terrorveszély címén elrekvirálhatnák a darukat, és még a sajtó sem írhatná meg.

Mennyivel egyszerűbb lenne, ugye?