A múlt héten a Magyar Sportújságírók Szövetsége által rendezett gálaműsor keretében díjazták 2015 év legjobb sportolóit, edzőit. Az egyes kategóriák győztesei a díjakat, felkért, köztiszteletben álló személyektől vehették át. Külön színfolt volt a labdarúgás részvétele és szereplése a gálán, még az év legjobb góljára is szavazhattak az újságírók. Az év csapata is a labdarúgás lett, leiskolázva a Rióra készülő többi válogatottat. Az év edzője is a labdarúgásból került ki, Dárdai Pál személyében. Ha már fociedzőt választottak, akkor ezt a díjat legalább meg lehetett volna osztani Bernd Storck-kal, mert neki is meg volt a szerepe a csapat jó teljesítményében. Azért van abban is némi igazsága a Magyar Úszó Szövetségnek, amikor kifogásolta, hogy nem Hosszú Katinka edzője, Shane Tusup kapta meg az év edzője díjat. És ha már foci, nem értettem mit keres a legjobb magyar férfi sportoló elismerésének átadásánál Lothar Matheus, az ünnepségről távol lévő Borkai Zsolt MOB elnököt helyettesítő Szabó Bence főtitkár mellett?
Meghitt pillanata volt a gálának, amikor a sportújságíró szövetség nevében a 94 éves Szepesy Györgynek adtak át Életmű díjat. Nagyon örültem neki, mert ő igazán megérdemelte. Aztán a híres Károlyi Béla torna edző kapott ugyancsak Életmű díjat, amit Csisztu Zsuzsa hosszas méltatása után adtak át a kitüntetettnek, bár számomra elfogadhatatlan a díj odaítélésére hozott döntés. A sport köreiben tudott dolog, hogy Károlyi Béla, aki szerintem is kitűnő edző, de sikereit nem hazánkban, hanem más országokban érte el. Erdélyben született, és az első komoly eredményeit a román tornasportban aratta, olimpiai bajnokot nevelt Nadja Comeneci személyében. Mintegy 35 évvel ezelőtt Amerikába emigrált, megalapította és sikerre vitte az amerikai tornasportot. A keze alatt számos amerikai tornász szerzett olimpiai és világbajnoki címet. Természetesen, mint amerikai edző, minden esetben a magyar versenyzők ellen készítette fel versenyzőit, sőt, most is ezt teszi, mert Rióra ő készíti fel az amerikai csapatot. Saját elmondása szerint 35 éve nem is járt Magyarországon, így nem sok kötődése volt, vagy van a magyar haza iránt. Én azt gondolom, hogy életműdíjat az kapjon Magyarországon, aki a magyar hazát, és a magyar sportot szolgálta. Az, aki ezt a tevékenységét máshol, jelesül Amerikában folytatta, az ott kapjon a munkájáért elismerést. Károlyi Béla ott élt, és dolgozott, és ma is ott él, és dolgozik.
Nagyon sok kiváló magyar edzőt tudnék felsorolni, aki az általam jelzett kritériumoknak maximálisan megfelel, hogy többek közül csak Rozsnyói Katalint, Hegedűs Csabát, Kiss Lászlót, említsem. El kellene ezen gondolkozniuk azoknak is, akik Károlyi Bélát Életmű díjra javasolták, és ezt a szégyenletes döntést meghozták.
Egyben bocsánatot is kellene kérniük azoktól a tisztességben idehaza megőszült mesteredzőktől, akik egész életüket a magyar bajnokok felkészítésének áldozták, s akik elé helyezték Károlyi Bélát.
