Jól megkapta a Telekom

Ötvenezer forintra büntetett a magyar állam egy terroristát. Árnyaltabban: a „véleményterror” címkével céltáblára helyezett Telekom ekkora összeget veszített azon, hogy Dalcsináló Ákos urat kitette a mézesbödönből.

Érdemes felidézni az elmúlt év végi eseményeket. A Kossuth-díj táncdal-fokozatával kitüntetett énekes nyilatkozott egy méretes ostobaságot a nők helyéről az ő világképükben. Például: "a nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak". Erre válaszul a gonosz multi visszavonta a szponzorációját Ákostól.

Éktelen haragra gerjedt ettől minden magyarok kánja, és elrendelte, hogy a minisztériumok és háttérintézményeik azonnal bontsák fel szerződéseiket a Telekommal.

A bejelentés még a Telekom tőzsdei árfolyamát is megcsapta egy rövid időre – pár okos ember biztosan ezen is sokat keresett. Aztán finomodott a harag szava, és már csak a mobilnetről volt szó, és persze diktatúrázásról. Lázár kis híján le is nácizta őket: "pont egy német cégnek tudnia kellene, hogy mi az a diktatúra".

Most pedig kiderült, hogy Rogán propagandaminisztériuma mindösszesen egy havonta 50 720 forint értékű mobilnet-előfizetést mondott fel az Ákos-ügy miatt a Magyar Telekommal. Mondhatni: jelképes, de figyelmeztető erejű megtorlás ez. Meg hát nem is azt kell nézni, mit mondanak, hanem hogy mit tesznek. Ész nélkül összevissza beszélnek például csak ez itt, hazán belül nem olyan mulatságos. És persze nem elég sértődött óvodásnak lenni, annak is kell látszani.

De ezek, profi módon még hülyén viselkedni sem tudnak.

Szerző
Veress Jenő

Vissza a XX. századba

Ha az unió a márciusi csúcsig nem oldja meg a migrációs válságot, akkor a belső határok nélküli övezet összeomolhat, mondja Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, amihez Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke csak annyit tesz hozzá: Schengen megmentéséért felül kell emelkedni a nemzeti önzésen. Kellene, de nem fog menni.

Ha eddig csak sejtettük, most már tudhatjuk is, igaz, amiről a brüsszeli folyosókon beszélnek: ha Schengen összeomlik, sodorja magával a közösség egészét is, az Európai Uniónak jelenlegi formájában vége. A merkeli dilemma immár európaivá dagadt. Ha enged a nyomásnak és feladja európai etikáját, akkor arcát veszti, ha nem enged, úgy a hatalomból buktatják ki. A dilemma okozója: az unió 28 felé szakadva képtelen összhangot teremteni az európai értékek és a menekültek kezelésének prakticizmusa között. A közösség áldozatául esik a kerítések tövében felhergelt nacionalista félelemnek.

De mindez csak a menekülthullám által feldobott mély ellentmondások habja. Annak, hogy a közép-kelet-európai nemzetállamok - Nagy-Britannia teljes egyetértésével - nem akarnak mélyebb politikai integrációt, Európai Egyesült Államokat. További ok, hogy Brüsszelnek nincs válasza a 2008-as válság következtében végleg megroggyant jóléti állam jövőjére nézve, hogy nem sikerült érezhető mértékben felzárkóztatni a perifériát a centrumhoz, minek következtében megerősödtek az unióellenes mozgalmak és pártok, feltámadt a nacionalizmus, az autoriter hatalom iránti vágy.

A szakadás mégsem lesz egyszerű. A magországok - akár London nélkül - geopolitikai zavarokat okozva megalakíthatják az Unió utódját, míg Közép-Kelet-Európa is megcsinálhatja a saját, V-akárhányas államszövetségét, csak az a kérdés, hogy milyen hatással lesz ez a gazdaságukra. Meddig maradnak hatalmon az unióellenes nacionalista erők abban a káoszban, amit az EU szétesése hoz, s a következő kormányok mit kezdenek majd egy immár hosszú távon is bizalmatlan mag-Európával?

A földrészre bizonytalan időszak vár. Mondhatja Orbán Viktor: ma nem az a kérdés, hogy egymás ellen fordulnak-e nemzetek, hanem az hogy lesz-e Európa. A dolog fordítva áll: ha nem lesz Európa, egymás torkának eshetnek a nemzetek. Vissza a XX. századba!

Szerző
Friss Róbert

Versenyfutás az idővel

Nincs irigylésre méltó helyzetben Angela Merkel. Koalíciós partnerei folyvást duruzsolnak a fülébe. Egyik oldalról a CSU, illetve saját pártja, a CDU néhány képviselője, a másikról az SPD. Azaz a duruzsolás meglehetősen enyhe kifejezés, látván a CSU politikusainak megnyilatkozásait: már-már harsogva bírálják a kancellár menekültpolitikáját. A keresztényszocialisták a felméréseket látva úgy érzik, eljött az ő idejük. Az ellenpólust a nagykoalíciós partner SPD képviseli, amely arra intené a kancellárt, végre mutassa meg Horst Seehofer bajor kormányfő pártjának, ki viseli a nadrágot.

Ez az ominózus nadrág azonban egyre szűkebb, amint a közvélemény-kutatások is sugallják. A szilveszteri kölni eset óta, amikor menekültek támadtak nőkre, csökkent a kancellár népszerűsége, azok a bevándorlók, akik magukról megfeledkezve randalíroztak az észak-rajna-vesztfáliai városban, elég sajátosan mondtak köszönetet a kancellárnak a befogadást pártoló politikájáért.

Angela Merkel azonban nem olyan politikus, akit merőben befolyásolnának a közvélemény-kutatási adatok, végig akar menni az általa kijelölt úton. Közös európai megoldást szorgalmaz a menekültkérdés kapcsán, ez azonban több akadályba ütközhet. Törökország ígéretet tett ugyan az EU-ba irányuló menekültáradat megfékezésére, illetve határainak hatékonyabb védelmére, de Recep Tayyip Erdogan még nem bizonyította, hogy megbízható partner lenne. Merkel az egyik fő kezdeményezője az EU határvédelmi szerve, a Frontex megerősítésének, kérdés azonban, hogy egy ezerfős csapat mire lehet képes az emberáradattal szemben. Ami pedig a menekülteknek az EU területén való szétosztását illeti, megtapasztalhattuk már a közép-európai országok, köztük Magyarország és Szlovákia "odaadó készségét" az együttműködésre…

A kancellár azt reméli, hogy ezek a kérdések végérvényesen tisztázódnak az EU februári, illetve március közepén megrendezendő csúcstalálkozóján. Az idő azonban szorít, s amint a CDU néhány képviselője, illetve a CSU reakciója mutatja, a türelem fogytán. Ha a márciusban esedékes három német tartományi választáson nagyon leszerepelnének a kereszténydemokraták, akár a kancellár alkalmasságának kérdése is felmerülhet.

Szerző
Rónay Tamás