Előfizetés

Szerelmes kamaszok

Publikálás dátuma
2016.01.25. 07:23

Tanultam ismét valamit. Lehet egy tévé nemzeti érzelmű, helyeselhet szakadatlanul a kormánynak, mint az M1 és társai, de vannak más hivatásai is. Rábukkantam a család-barát című műsorra (kis kezdőbetűvel és kötőjellel). A téma tényleg izgalmas volt: mit tegyünk, ha kamaszkorú gyermekünk szerelmes? Leány vagy fiú. A bájos ifjú pszichológus hölgyvendéget illedelmes urak faggatták. A háttérben családi hangulat, konyha, a serpenyőben hús puhul, sül a süti, miközben a vendég azt fejtegette, milyen nehéz, gyötrelmes a kamaszkor. Körültekintőknek kell lennünk. És közben megszólaltak az érintettek is, érzékeny szerelmes ifjak, mondván, ha egy szakasznak vége, nem kell föltétlenül szomorkodnunk, várjuk ki az újat. Csakugyan bölcsebb lettem, úgyis, mint családapa, igaz, nagyatya fiammal. Fél évszázadig éltem boldog házasságban, most jöttem rá, lemaradtam. Ha már akkor is lett volna M1 család-baráttal, mennyivel okosabban kezelhettem volna kölykeimet. Csodálatosak a menyeim, de ha akkor van már ilyen műsor, ma biztosan minden még különb.

Honi kannibálok

- Mért rázogatja a popsiját az a nő? - kérdi a négyévesnek látszó utas a 4-es villamoson az apja ölében ülve. Az apuka fölkapja a fejét, kénytelen elszabadulni okostelefonjától, és kinéz a járdaszigetre.

- Nem rázogatja - hangzik a magyarázat -, amikor gyorsan megyünk, akkor mindenünk mozog. A néni is siet, hogy elérje a villamost.

- Nekem is mozog? - érdeklődik kislány, és leugrik az apja öléből, hogy azon nyomban kipróbálja "a tehetetlenségi erőt". Az apja utána kap.

- Zsófi, a villamos nem játszótér, majd otthon mindannyian kipróbáljuk, kinek mi mozog. Ülj le nyugodtan.

Nyugodtan? A villamos a Rákóczi úthoz ér, ahol egy plakát filmet, vagy mit reklámoz, Zsófi tágra nyílt szemmel nézi: egy "vadember" húz egy földön fekvő másik embert. Ki hagyná ezt szó nélkül?

- A Máté azt mondta az oviban, látta a tévében, hogy a kannibálok folyton éhesek. És még azt is mondta, hogy ők nem sóznak semmit. Az óvodában sem szabad sózni. Apu, a mi plázánkban (mondja az üzlet nevét) van a kannibálok számára hús a hűtőben?

- Te éhes vagy - mondja az apja nevetve és az egész villamos jókedvű lesz a kislánytól.

- Mi volt az ebéd? Kérsz egy kiflit?

- Piros leves, borsófőzelék és sárga piskóta. A Máté azt mondta, mindegy, hogy milyen színű az ebéd, a gyomrunkban van egy gyár, ami mindent barnára fest.

- Ez a Máté egyszer bizonyára nagy feltaláló lesz. Vagy filmrendező...

- Apu, tényleg, nálunk nincsenek kannibálok?

- Dehogy vannak, soha nem fordult elő Magyarországon ilyesmi - mondja egy utas, és egy kicsit halkabbra veszi a szót, a többiekhez szól, nem az óvódáshoz: - Csak néha-néha megeszik egymást az emberek.

Többen egyetértünk vele, gondoljuk csak el a napokban fölturbózott hirdetőoszlop "vitát", Simicska és a város között, vagy vegyük észre Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Matolcsy György MNB-elnök között a súrlódást, merthogy a jegybank egyre aktívabban beavatkozik a költségvetés "finanszírozásba". Ide sorolhatjuk, a "kannibalizmushoz" Lázár János és Csányi Sándor szóváltásait, amikor az egyik azt mondta a másikra, hogy a legnagyobb uzsorás, a bankár viszont odaszólt hogy „Lázár tehetséges politikus, látjuk, milyen jól intézte a trafikügyet." Ki ne hagyjuk a sorból Tarlós Istvánt, amikor az agglomerációról "társalkodik" Orbán Viktorral.

Egyre több fideszes "harapna" egyet-egyet a másikból. Szerencsére egyelőre csak szotyolázgatnak. Magyarországon eddig sosem fajultak el annyira a "birtokjogi viták", hogy szóba jöhessen a kannibalizmus, de Franciaországban igen. Most jelent meg egy tanulmány az American Journal of Physical Anthropology folyóiratban, hogy a Marillacnál folytatott ásatásokon a csontmaradványok elemzéséből a kutatás vezetője, egy madridi professzor, a Bordeaux-i Egyetem kutatója azt szűrte le, hogy az itt élő ősemberek esetleg megették egymást. Ha Magyarországon kezdődnének ásatások, itt mi minden derülne ki... Az a félő, hogy a jövőt még annyira sem ismerjük, mint a múltunkat.

Péntek délután beszélgettünk a 4-es villamoson egy óvódás részvételével az Oktogontól a Petőfi híd budai megállójáig. Ott Zsófi leszállt az apukájával. Azóta már biztosan kipróbálták, hogy kinek mi mozog, amikor sietnek az emberek.

Honi kannibálok

- Mért rázogatja a popsiját az a nő? - kérdi a négyévesnek látszó utas a 4-es villamoson az apja ölében ülve. Az apuka fölkapja a fejét, kénytelen elszabadulni okostelefonjától, és kinéz a járdaszigetre.

- Nem rázogatja - hangzik a magyarázat -, amikor gyorsan megyünk, akkor mindenünk mozog. A néni is siet, hogy elérje a villamost.

- Nekem is mozog? - érdeklődik kislány, és leugrik az apja öléből, hogy azon nyomban kipróbálja "a tehetetlenségi erőt". Az apja utána kap.

- Zsófi, a villamos nem játszótér, majd otthon mindannyian kipróbáljuk, kinek mi mozog. Ülj le nyugodtan.

Nyugodtan? A villamos a Rákóczi úthoz ér, ahol egy plakát filmet, vagy mit reklámoz, Zsófi tágra nyílt szemmel nézi: egy "vadember" húz egy földön fekvő másik embert. Ki hagyná ezt szó nélkül?

- A Máté azt mondta az oviban, látta a tévében, hogy a kannibálok folyton éhesek. És még azt is mondta, hogy ők nem sóznak semmit. Az óvodában sem szabad sózni. Apu, a mi plázánkban (mondja az üzlet nevét) van a kannibálok számára hús a hűtőben?

- Te éhes vagy - mondja az apja nevetve és az egész villamos jókedvű lesz a kislánytól.

- Mi volt az ebéd? Kérsz egy kiflit?

- Piros leves, borsófőzelék és sárga piskóta. A Máté azt mondta, mindegy, hogy milyen színű az ebéd, a gyomrunkban van egy gyár, ami mindent barnára fest.

- Ez a Máté egyszer bizonyára nagy feltaláló lesz. Vagy filmrendező...

- Apu, tényleg, nálunk nincsenek kannibálok?

- Dehogy vannak, soha nem fordult elő Magyarországon ilyesmi - mondja egy utas, és egy kicsit halkabbra veszi a szót, a többiekhez szól, nem az óvódáshoz: - Csak néha-néha megeszik egymást az emberek.

Többen egyetértünk vele, gondoljuk csak el a napokban fölturbózott hirdetőoszlop "vitát", Simicska és a város között, vagy vegyük észre Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Matolcsy György MNB-elnök között a súrlódást, merthogy a jegybank egyre aktívabban beavatkozik a költségvetés "finanszírozásba". Ide sorolhatjuk, a "kannibalizmushoz" Lázár János és Csányi Sándor szóváltásait, amikor az egyik azt mondta a másikra, hogy a legnagyobb uzsorás, a bankár viszont odaszólt hogy „Lázár tehetséges politikus, látjuk, milyen jól intézte a trafikügyet." Ki ne hagyjuk a sorból Tarlós Istvánt, amikor az agglomerációról "társalkodik" Orbán Viktorral.

Egyre több fideszes "harapna" egyet-egyet a másikból. Szerencsére egyelőre csak szotyolázgatnak. Magyarországon eddig sosem fajultak el annyira a "birtokjogi viták", hogy szóba jöhessen a kannibalizmus, de Franciaországban igen. Most jelent meg egy tanulmány az American Journal of Physical Anthropology folyóiratban, hogy a Marillacnál folytatott ásatásokon a csontmaradványok elemzéséből a kutatás vezetője, egy madridi professzor, a Bordeaux-i Egyetem kutatója azt szűrte le, hogy az itt élő ősemberek esetleg megették egymást. Ha Magyarországon kezdődnének ásatások, itt mi minden derülne ki... Az a félő, hogy a jövőt még annyira sem ismerjük, mint a múltunkat.

Péntek délután beszélgettünk a 4-es villamoson egy óvódás részvételével az Oktogontól a Petőfi híd budai megállójáig. Ott Zsófi leszállt az apukájával. Azóta már biztosan kipróbálták, hogy kinek mi mozog, amikor sietnek az emberek.