Madridban maradt a patthelyzet

Publikálás dátuma
2016.01.25. 06:33
Mariano Rajoy a parlament nyitóülésén – nincs elég szavazat a beiktatásához FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/PABLO BLAZQUEZ DOMINGUE
Drámai fordulatokat hozott a pénteki nap Spanyolországban. VI. Fülöp király befejezte ugyan konzultációit a pártokkal, végül mégsem sikerült bejelentenie, hogy kit kér fel az új kabinet megalakítására, ezért e hét közepén folytatja a pártok vezetőivel a tárgyalásokat. Az ügyvezető miniszterelnök, Mariano Rajoy visszalépett, miután a radikális baloldali Podemos „bombát” robbantott, s előzetes konzultáció nélkül koalíciós ajánlatot tett a szocialistáknak. Még nem kizárt, hogy Görögország és Portugália után Spanyolországban is baloldali kormány alakul. Pedro Sánchez, az ellenzéki szocialisták főtitkára közölte, ha a király megbízza, vállalja a kormányalakítást.

Hiába telt el már több mint egy hónap a parlamenti választás óta, Spanyolországban egyelőre csak a zűrzavar a biztos, szinte tapodtat sem mozdultak el a december 20-i voksolás után kialakult patthelyzettől. Mariano Rajoy a hétvégén világossá tette: visszalépése csak időleges, nem mondott le arról a jogáról, hogy elsőként próbálkozzon meg a kormányalakítással. A konzervatív politikust sokan saját pártjában is bírálják, amiért a választások óta meglehetősen passzív. Az ellenzéki szocialisták állítják, hogy – noha utalások elhangzottak – Rajoy ténylegesen nem tett koalíciós ajánlatot , s nem is folyt komoly (nagy)koalíciós alkudozás.

Rajoy szombati beszédében ismét rámutatott, az ország érdekeinek leginkább az felelne meg, ha hárompárti koalíció alakulna, a Néppárt (123 mandátum), a szocialista PSOE (90) és a katalán középpárt, a Ciudadanos (40) részvételével. A három párt néhány alapkérdésben egyetért, így stabil gazdaságot, állásteremtési programokat szeretnének, EU-pártiak, fellépnek a terrorizmus ellen, s legfőképpen ragaszkodnak Spanyolország egységének megőrzéséhez. Együttesen 253 képviselői helyük lenne a 350 tagú törvényhozásban. „Ez az egyetlen ésszerű alternatíva” – hangsúlyozta az ügyvezető kormányfő.

Ám úgy néz ki, jelenleg e széles koalíciónak csekély a realitása, hiszen a PSOE és a Ciudadanos egyaránt a „változás”, vagyis Rajoy leváltása mellett kötelezte el magát. Dilemmát jelent, hogy a harmadik legerősebb párt nem a Ciudadanos, hanem a radikális baloldali Podemos lett, tehát a „változás kormányát” csak Pablo Iglesias megszorításellenes pártjával lehetne megalakítani.

A várható menetrend

Mivel Rajoy elhárította a kormányalakítási felkérést, még nem kezdett el ketyegni az óra. Február 1-én szavaztak volna a kormányfőjelöltről. Ez azonban halasztódhat, mivel VI. Fülöp király a héten új tárgyalási fordulót kezd. Elvileg semmi akadálya, hogy másodszor is az eddigi miniszterelnököt kérje fel, de annak sem, hogy Pedro Sáncheznek adja a megbízást, ha a PSOE kormányzóképes többséget tud felmutatni. Ha azonban sikertelen az első beiktatás, beindul a visszaszámlálás: attól kezdve két hónap áll rendelkezésre a kormány megalakítására. Ha február 2. és április 2. között nem áll fel az új kabinet, akkor előrehozott választás kiírására lesz szükség. Ezt azonban valamennyi párt szeretné elkerülni.

Iglesias a minapi királyi audiencián sem hazudtolta meg önmagát. Közölte a királlyal, hogy kész koalícióra lépni a szocialistákkal és az Egyesült Baloldallal (IU), ő maga pedig miniszterelnök-helyettes szeretne lenni. Ez ugyan nagyon pofátlan ajánlatnak hangzik, pedig a Podemos vezetője ezzel sajátos engedményt tett. Eddig ugyanis azt hajtogatta, nem lép be olyan kormányba, amelyiknek nem ő lesz a vezetője. Rögtön kikötötte, hogy a Podemos legalább öt tárcát kér, egy miniszteri posztot pedig az IU-nak is kell kapnia.

A szocialista pártvezetésnél kiverte a biztosítékot Iglesias ajánlata. Pedro Sánchez főtitkár ugyan igyekezett elviccelni a dolgot, mondván, mire odaért a királyhoz, már jövendő kormányának tárcáit osztogatták, de mások igencsak felháborodtak, s zsarolást emlegettek. Alfredo Pérez Rubalcaba, az előző főtitkár Twitteren követelt „több tiszteletet” a nagy múltú szocialista pártnak. „Ez az első alkalom, hogy egy párt úgy ajánl koalíciót, hogy rögtön súlyosan megsérti azokat, akikkel össze akar fogni” - írta.

Eduardo Madina, a főtitkári posztért folyt versenyben 2014-ben alulmaradt politikus szerint pedig a Podemos ajánlata nem komoly, nem volt más célja, mint a PSOE megalázása. Mások is úgy vélték, hogy Pablo Iglesias fordítva ült a lóra, elvégre a kezdeményezés joga a jóval erősebb PSOE vezetőjét illetné meg. Sánchez azonban mindeddig ragaszkodott ahhoz, hogy a voksoláson nyertes, ám önmagában gyenge Néppárté az elsőség, s ő csak akkor kezd koalíciós tárgyalásokat, ha Rajoy beiktatása kudarcot vall.

Iglesias ajánlata egyébként arról nem tett említést, hogy a PSOE a Podemos 69 és az IU 2 képviselőjével együtt is csak 161 mandátumot tud összehozni, noha az abszolút többséghez legalább 176-ra lenne szükség. Így viszont rá lennének utalva a nacionalista pártok legalább külső támogatására, hisz a Baszk Nemzeti Párt (PNV) 6, a Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) 2, illetve a Demokrácia és Szabadság (DiL) 8 képviselőjére támaszkodva tudnának csak kormányozni. Ez pedig nem tűnik túlságosan stabil formációnak.

Ha Rajoy elbukik, aligha maradhat a Néppárt élén, de Sáncheznek is kényes a helyzete: most először vezette választási csatába pártját, de irányításával a szocialisták eddigi legrosszabb eredményüket érték el. A PSOE „bárói”, a nagy öregek és a tartományi vezetők váltig hangoztatják, hogy mivel a párt nem kapta meg a bizalmat a kormányalakításhoz, Sáncheznek vissza kéne fognia ambícióit.

A pártvezetés a „vörös vonalat” is meghúzta: csak akkor hajlandók tárgyalni a Podemossal, ha az eláll a katalán függetlenségi népszavazás támogatásától. Erre a Podemos mindeddig nem volt hajlandó. A katalán referendum kérdése az egyik fő akadály, ami egy esetleges PSOE-Podemos-Ciudadanos koalíciónak is az útjában állna. A Ciudadanos (Polgárok) eredetileg a Katalónia elszakadását ellenző, ott élő spanyolok pártjaként alakult meg, ám időközben országos erővé nőtte ki magát. Sánchez többször is úgy fogalmazott, hogy ugyan a Ciudadanos „az új jobboldal”, de olyan párt, amellyel talán „szót lehet érteni”.

A PSOE berkeiben sokan csapdát látnak Mariano Rajoy visszalépésében. Úgy vélik, az ügyvezető kormányfő ezzel nyomást akar gyakorolni a szocialisták vezetőjére: mutasson fel kormányképes többséget vagy pedig vegye tudomásul a realitásokat, s csatlakozzon a konzervatívok vezette koalícióhoz. Egy ilyen nagykoalíció azonban komoly dilemma elé állítaná a szocialistákat, mert ha belépnek, akkor a radikális Podemos veheti át az ellenzék vezetőjének szerepét, tovább morzsolva a PSOE amúgy is fogyatkozó támogatottságát.

A hétvégén lázas konzultációk kezdődtek, de a szocialisták közleményben tették világossá, addig senkivel nem kezdenek hivatalos koalíciós tárgyalást, amíg erre megbízást nem ad az uralkodó. Rajoy szombati beszédében némi fenyegetést is elhelyezett. Közölte, a PP szenátusi többsége révén meg tudja akadályozni, hogy olyan kormány alakuljon, amelyben a legtöbb mandátumot szerzett tömörülés – vagyis az ő pártja – nem kap helyet.

Támogatnák a nagykoalíciót

Az El País című lapban közzétett friss Metroscopia felmérés szerint a közvélemény mindkét nagy párt vezetőjében a megegyezés akadályozóját látja, Mariano Rajoyról 62 százalék, Pedro Sánchezről 50 százalék nyilatkozott így. A PP, PSOE és a Ciudadanos nagykoalícióját 49 százalék támogatja, 44 százalék ellenzi, a PSOE és a Podemos szövetségét ugyanakkor 58 százalék rossznak találná, s csak 36 százalék véli jó megoldásnak. A pártvezetők közül egyedül a Ciudadanos első embere, Albert Rivera nettó megítélése pozitív, Iglesias, Sánchez és Rajoy nettó támogatottsága egyaránt negatív. Az ügyvezető kormányfő tevékenységét 33 százalék támogatja, 66 százalék ellenzi.



Szerző
Frissítve: 2016.01.24. 20:19

Megint ezrek tüntettek Lengyelországban

Hétvégén ismét több ezren tüntettek Lengyelország legalább harminc városában a demokrácia védelmében. Csak Varsóban ezrek vettek részt a megmozduláson. Többen azt skandálták a kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) elnökének, Jaroslaw Kaczynskinek címezve: "Menj Magyarországra". 

"Lech Walesa egykori lengyel elnök, a Szolidaritás szakszervezet legendás alakja nagyon keményen beolvasott a lengyel kormánynak. Mint mondta, a PiS alkotta kormány „tönkreteszi az országot” az igazságszolgáltatás és a média reformjával. Utalt arra, hogy az új, Beata Schydlo miniszterelnök által vezetett kabinet megnehezítette az alkotmánybíróság munkáját. Utalván a Szolidaritás szakszervezet és a mostani helyzet összefüggéseire kifejtette: keményen dolgoztunk azért, hogy szabadok lehessünk. S most mindent elherdálhatunk”.

Walesa szerint nem kétséges, hogy a kormány megsértette az alkotmányt, s „szemtelenül azt mondják a képünkbe, hogy ez nem igaz” – hangoztatta. Beata Szydlo múlt kedden megvédte a kormány intézkedéseit a lengyel ügyekről szóló európai parlamenti vitán. Azt állította, minden lépés az alkotmány és az uniós szerződések szellemiségében történt. „Ilyen hazugságot még nem hallottam” – mondta erre Walesa.

Részletesen foglalkozott a lengyel kérdéssel a Le Figaro, amely magyar párhuzamokat is keresett. A francia konzervatív lap szerint Jaroslaw Kaczynskit, a PiS elnökét, a hatalom igazi birtokosát az az eltökélt szándék vezeti, hogy kihívja Brüsszelt és Nyugat-Európa vezetőit. Nem a varsói elnöki palota a főhadiszállása, ahol Poniatowski herceg lovas szobra szegezi kardját a látogatókra, nem is a kormány székhely neoklasszikus épülete. Névleg az államelnök és a kormányfő áll az ország élén, ők válaszolnak az Európai Unió sürgetéseire. A valóságos irányító az a férfiú, aki macskájával egyedül él Zoliborz negyed egyemeletes házában, 2013-ig, édesanyja haláláig vele osztotta meg ezt.

Pártjának vezetője, a parlament képviselői mandátumán kívül nincs egyéb választott tisztsége. Akárcsak sok más lengyel, a katolicizmus jegyében nőtt föl, neveltetésének másik összetevője elvakult antikommunizmusa. A francia napilap vezetése úgy tekinti őt, mint a magyar Orbán Viktor hasonmását, akit mellesleg bálványoz. Repülőgép szerencsétlenség áldozatául esett ikerfivérét Krakkóba, a Wavel székesegyházba temették el a szentek, a lengyel történelem hőseinek szomszédságába, Pilsudski marsall mellé.

Ma Jaroslaw Kaczynski, ez a „romantikus” férfiú „Lengyelország koronázatlan királya, nincs senki, aki megfékezhetné”. Nagy gyöngéje, hogy alkalmatlan a kompromisszumra. Sokkal kevésbé gyakorlati politikus, mint Orbán Viktor, aki ha ellenállásra lel, kész alkudozni. Kaczynski soha – állapítja meg a Le Figaro.

Szerző

Új helyzet Teheránban

Publikálás dátuma
2016.01.25. 06:31
Rohani elnök megpróbálja „megpuhítani” az őrök tanácsát FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Iránban egy hónap maradt a parlamenti választásig, s a voksolás közeledtével egyre nő a szakadék a reformerek és a konzervatívok között. A törvényhozás hatalma korlátozott ugyan, mégis hosszú évek óta ez lesz a legfontosabb törvényhozási voksolás a szankciók feloldása, s Teheránnak a nemzetközi piacokra való visszakerülése miatt.

Hasszan Rohani, a 2013 nyarán hatalomra került államfő teljesítette legfontosabb választási ígéretét, s hazáját visszavezette a nemzetközi piacokra. Az Európai Unió és az Egyesült Államok után Japán is bejelentette, hogy feloldja a perzsa állam ellen bevezetett szankcióit. Kisida Fumio külügyminiszter kijelentette, tovább kívánja fejleszteni a „hagyományosan baráti viszonyt” Teheránnal.

Ez a barátságos hangnem is mutatja, mennyire felértékelődött Teherán szerepe a tavaly júliusban megkötött nukleáris megállapodással, majd a szankciók mostani fokozatos feloldásával. A nagy kérdés azonban az, hogy a gazdasági nyitás együtt jár-e politikai reformokkal, demokratizálódással. Thomas Schmidinger osztrák Közel-Kelet szakértő az ORF-ben rámutatott, a kettő nem feltétlenül jár együtt, s Iránban sem csak a külpolitika határozza meg a választói magatartást. Ebben gazdasági és szociális kérdések is fontos szerepet játszanak. Utalt arra, a reformereknek nevezett erők sem szorgalmaznak gyökeres demokratikus fordulatot, hanem a konzervatív rendszer enyhítését akarják elérni, valamint a Nyugattal való szorosabb együttműködést.

A konzervatívok hatalma azonban továbbra is meghatározó, s minden demokratikus törekvést csírájában akarnak elfojtani. Az őrök tanácsa, ez az őskonzervatív testület, amely a parlamenti választás jelöltjeinek ideológiai alkalmasságát vizsgálja, a mérsékelt jelöltek 99 százalékának indulásához nem járult hozzá. Az iráni média szerint a 3000 reformjelölt közül mindössze 30 vehet részt a voksoláson. Hasszan Rohani elnök azonban nem akarja ezt annyiban hagyni. Kifejtette, hatást próbál gyakorolni az őrök tanácsára, „ne kövessen el hibát”. „Mindannyian szabad választásokat és magas részvételt akarunk” – fejtette ki. Hozzátette, a testületnek nem lenne szabad nyugtalanságot gerjeszteni a társadalomban, s vissza kellene vonnia a kizárásokat.

Az őrök tanácsának ilyen bírálatára az elnök részéről, szinte példátlan, s azt jelzi, hogy a társadalomban egyre nagyobb igény lenne a politikai változásokra. Nem is meglepő ez egy olyan országban, ahol a 78 milliós lakosságból 60 százalék 30 év alatti. Sokuk azonban a siralmas gazdasági helyzet miatt nem találtak a képzettségüknek megfelelő munkát, a szankciók feloldása azonban számukra is új helyzetet teremt.

A központi választási bizottság közlése szerint a február 26-án esedékes voksolásra „minden politikai táborból” 4700 jelölt indulását engedélyezték. A Rohani által fémjelzett „iráni glasznoszty” hatására eredetileg 12 ezren regisztrálták magukat, köztük 1100 nő. Ez rekord, s különösen a 2012-es voksoláshoz képest nagy előrelépés, amikor a belügyminisztérium akkori közlése szerint mintegy 5000-en akartak indulni. Akkor a jelöltek 62 százalékának engedélyezték az indulást, reformerek azonban egyáltalán nem vehettek részt a voksoláson.

A mostani voksolást megelőző előjelek ugyan belpolitikai szempontból az előjelek nem valami biztatóak, a reformerek mégis azt remélik, hogy a konzervatívok mérsékelt szárnyával koalícióra tudnak lépni, s le tudják győzni a keményvonalasokat. Elsősorban a belpolitikai szempontból különösen jelentős Teheránban állítanának közös listát. Mindez azonban nem jelent majd teljes nyitást. A szíriai események sokakat aggodalommal töltenek el Iránban, ezért a társadalom inkább a fokozatos demokratizálódás híve.

Szerző