Teljes visszarendeződés Kairóban

Publikálás dátuma
2016.01.26. 06:34
Erősödik a Sziszi elnököt övező személyi kultusz FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/DAN KITWOOD
Öt éve érte el az arab tavasz szele Egyiptomot, melynek eredményeként 2011. február 11-én távozott a hatalomból az ország belpolitikáját évtizedek óta meghatározó elnök, Hoszni Mubarak. A változások azonban nem várt következményekkel jártak, a demokrácia, az iszlamizmus előretörése éppen instabilabbá tette az országot, s ma már a Nyugat is úgy látja: inkább legyen stabilitás a térség egyik legfontosabb országában, mint az, hogy iszlamisták vegyék át az irányítást.

Valóságos erőddé vált Kairó. Abdel Fattáh esz-Sziszi elnök ugyanis mindent elkövetett azért, hogy a fővárosban elkerüljék a megmozdulásokat az arab tavasz kitörésének ötödik évfordulóján. Az elnök beszédet mondott az évforduló előtt néhány nappal, s azt közölte, „új Egyiptom” született. A rendőrség fellépése azonban inkább arra enged következtetni, hogy sok minden ugyanolyan mederben zajlik, mint az arab tavasz előtt, a Mubarak-érában.

Néhány nappal ezelőtt többeket letartóztattak. Sziszi egyébként beszédében azt is közölte, hogy a 2011-es felkelést eltérítették eredeti szándékaitól, „erőszakosan éltek vissza vele személyes érdekekből, nyerészkedésből” – fogalmazott utalván arra, hogy a Muzulmán Testvériség, illetve Mohamed Morszi sajátos módon irányította az országot hatalomra kerülése után. Vitathatatlan, hogy a Muzulmán Testvériség visszaélt hatalmával. 2012-ben a párt foglalhatta el a parlamenti képviselői helyek csaknem felét a voksolás után. A nála is radikálisabb al-Núr párt mandátumait beleszámítva pedig az iszlamisták a törvényhozásban háromnegyedes többségre tettek szert.

Az elnökválasztást 2012 nyarán rendezték meg, a Muzulmán Testvériség Morszit jelölte államfőnek. Meglepetésre a voksolás első fordulójában az az Ahmed Safik végzett a második helyen, aki épp a Mubarak-érában emelkedett fel. A két jelöltet mindössze 0,8 százalék választotta el egymástól, ami az egyiptomi társadalom megosztottságára utalt, s arra, hogy egyre többen sírták vissza a Mubarak-időszak kiszámíthatóbb éráját. Bár Safik mögött sorakoztak fel egyebek mellett a kopt keresztények is, akik a lakosság mintegy tíz százalékát alkotják, ez a segítség nem bizonyult elegendőnek, mivel Morszi, ha rendkívül csekély többséggel is, de 51,73 százalékos eredményével az élen végzett.

A hadsereg akkor ígéretet tett arra, nem avatkozik közbe, hagyja dolgozni a demokratikusan megválasztott elnököt. Csakhogy Morszi egyik első intézkedése sokakban nagy felháborodást keltett. Mentesítette magát és döntéseit a bírói ellenőrzés és felülvizsgálat alól arra hivatkozva, hogy nyugalomra van szükség az alkotmány megszövegezéséhez. Az önkényes döntés hatására sokan az utcán adtak hangot elégedetlenségüknek, alig telt el több mint másfél év Mubarak hatalmának megdöntése óta, többen már ekkor azt hangoztatták, hogy elárulták forradalmukat.

Akadtak, akik diktátornak nevezték az elnököt, mivel a Muzulmán Testvériség segédletével teljhatalomra tör. Miután az indulatok nem csillapodtak, éppen ellenkezőleg, s decemberben elkészült az alkotmány szövege, Morszi visszavonta a mentességéről szóló rendelkezést. Az új alaptörvény szövegét népszavazással erősítették meg, ám az ellenzék szerint csalás történt a referendum során.

Egyiptom az állandó tüntetések helyszínévé vált, idővel Morszi hívei is az utcára vonultak. Belső társadalmi robbanás fenyegetett, a két tábor között kibékíthetetlennek tűntek az ellentétek. Morszi hatalomra kerülésének első évfordulójára, 2013. június 30-ra az országot a teljes szétesés fenyegette. E napon sok tízezren, állítólag milliónál is többen tüntettek az államfővel szemben. Ultimátumot adtak neki, hogy 48 órán belül rendezze a helyzetet. Ő azonban elutasította ezt, s azt közölte, ragaszkodik az államfői tisztséghez.

Az ultimátum lejártát követően Morszit az akkor még a hadsereg főparancsnoki tisztségét betöltő Sziszi tábornok vezetésével 2013. július 3-án mozdította el a hadsereg. A levezényelt hatalomváltást a hatóságok forradalomnak, az elnöki palotából egyenesen a börtönbe szállított Morszi hívei viszont államcsínynek minősítik, utalván arra, hogy demokratikusan megválasztott vezetőt váltottak le erőszakkal. Ezt követően hajsza indult a Muzulmán Testvériség és tagjai ellen. Az üldöztetés következtében egyes források szerint 1500-3000-en vesztették életüket, több tízezer embert pedig letartóztattak.

Később Sziszi katonai egyenruháját öltönyre cserélte, s 2014-ben földcsuszamlásszerű eredménnyel megválasztották az ország elnökének. Hasonló hatalmi bázist épített ki, mint egykor Hoszni Mubarak, s az egykori elnökhöz hasonlóan ő is a hadsereg elrettentő erejére támaszkodik. Sokakat azonban ez nem érdekel Egyiptomban. A társadalom ugyanis nagyon rossz tapasztalatokat szerzett arról, milyen az, ha iszlamisták kerülnek az ország élére.

Morszi azóta is börtönben ül, a társadalom jelentős része alighanem egykedvűen szemléli sorsának alakulását. Nem volt népszerű figura, s nem voltak tömeges megmozdulások az országban szabadon engedéséért sem, igaz, nem is igen lehettek volna, hiszen Egyiptomban betiltották a Muzulmán Testvériséget, Sziszi meglehetősen kemény intézkedéseket léptetett életbe.

Tavaly egy kairói büntetőbíróság halálbüntetéssel sújtotta a volt elnököt, amit az ország legfőbb vallási méltósága, a nagymufti is megerősített. Az ítéletet azóta sem hajtották végre, s valószínűleg nem is fogják, mivel Sziszi elnök el akarja kerülni az esetleges nemzetközi botrányt. Szintén 2015 derekán sújtották halálbüntetéssel a Muzulmán Testvériség vezetőjét, Mohamed Badiét és a szervezet másik négy magas rangú tisztségviselőjét.

Az elítéltek a vád szerint a 2011-es felkelés első napjaiban „külföldi fegyveresek” segítségével kitörtek börtönükből. Az ügyben ítélkező bíró szerint az elítéltek bűnösök az akció során elkövetett emberölésekben, több rendőr elrablásában, középületek felgyújtásában, valamint a fegyházak fegyverraktárainak kifosztásában.

Az ítéletek hatására a Muzulmán Testvériség népfelkelésre szólította fel a „haza tiszteletre méltó polgárait (…) a fasiszta bűnös, Abdel-Fattáh esz-Szíszi és bandája ellen”. „A puccsista rendszer előbb tankokkal gázolt át a nép akaratán, ma pedig kivégezték azt” – állt az akkori közleményben, amely szerint az ország vezetői „egészen addig fognak a gyilkolásnak, az erőszaknak és az elnyomásnak hódolni, (…) amíg a forradalom végleg meg nem buktatja őket.” A felhívást azonban nem követte tömegmozgalom, sőt, semmilyen konkrét következménye sem lett. Az iszlamisták ugyanis már több ehhez hasonló felívást tettek, de rendre süket fülekre találtak.

A Muzulmán Testvériség ugyan be van tiltva, ám ma is rendszeresen számolnak be arról, hogy a mozgalom milyen veszélyt jelentett a társadalomra. Hétvégén az igazságügy-minisztérium olyan dokumentumot tett közzé, amely állítólag bizonyította, hogy a Muzulmán Testvériség a hadsereget és a rendőrséget is teljesen a saját elképzelései szerint akarta átalakítani. Sziszi elnök ma már szorosan tartja kezében a gyeplőt, de a jelek szerint a diktatórikus rendszert még mindig jobban elfogadja a társadalom, mint a káoszt, s az iszlamisták uralmát.

Készültség Kairóban

A kairói metrók bekamerázásával, a belvárosi kávézók átfésülésével és az interneten tevékenykedő "terrorgyanús aktivisták" letartóztatásával készültek a hatóságok a Hoszni Mubarak több évtizedes uralmának véget vető 2011-es forradalom január 25-i évfordulójára – írta az MTI. A legnépesebb arab ország fővárosának naponta körülbelül 2,5 millió utast ellátó metró vonalain kétezer megfigyelő kamerát szereltek fel a minap.

A "Megnyugodhatsz" szlogennel fémjelzett akció hivatalos célja, hogy megelőzzék a lopásokat, a nők molesztálását és a terrorcselekményeket. Az al-Jóm asz-Szábe című napilap címoldalán azt írta, a biztonsági szervek megkezdték a forradalmi tömegtüntetések helyszínén, a Tahrír téren, illetve annak közelében működő kávézók megfigyelését, mivel azok ismert találkozóhelyei a különböző "aktivistáknak és a Muzulmán Testvériség tagjainak".



Frissítve: 2016.01.25. 20:29

Iskolák a terroristák célkeresztjében

Publikálás dátuma
2016.01.26. 06:32
Jakartában így emlékeztek a két héttel ezelőtti terrortámadás áldozataira FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ED WRAY
Nem kezdődött túl jól a 2016-os év a világban. Szinte naponta hallunk híreket újabb és újabb véres merényletről. Hiába sikerül visszaszorítani az Iszlám Államot (IS), hiába fosztották meg a szélsőségeseket egy sor anyagi forrásuktól, a terrorizmusnak nem sikerül útját állni. A szélsőséges iszlamisták ráadásul egyre többször olyan helyeken robbantanak, ahol maximalizálni tudják az áldozatok számát.

Indonéziában ugyan két hete a csodával határos módon sikerült elkerülni, hogy valóságos vérfürdő történjék Jakarta egyik forgalmas helyén, néhány nappal később azonban, múlt hét szerdáján, tálib öngyilkos merénylők legalább 30 embert öltek meg, amikor behatoltak egy pakisztáni egyetemre. A helyzet drámai. Az utóbbi 13 hónap folyamán egy sor vérfürdőt hajtottak végre iskolák, kollégiumok, illetve felsőoktatási intézmények ellen.

Jellemző, hogy éppen egy évvel a pakisztáni egyetem megtámadását megelőzően, tavaly januárban körülbelül 50 kilométerre a mostani helyszíntől szintén a tálibok egy iskolában hajtottak végre szörnyű merényletet, amelyben mintegy 150-en haltak meg, köztük több mint 130 gyermek. Az afganisztáni szélsőségesek akkor mintha csak emlékeztetni akarták volna a világot arra, hogy a véres merényletek végrehajtása nem csak az Iszlám Állam (IS) „előjoga”, hanem Pakisztán, illetve Afganisztán sem kíván lemaradni a „terrorversenyben”.

Tavaly áprilisban Kenya északi részén az al-Sabab iszlám szélsőséges szervezet hajtott végre vérfürdőt, amelyben 147-en haltak meg. A célpont ezúttal a helyi egyetem volt. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. A brit The Guardian szerint több százra, sőt akár több ezerre tehető azoknak az incidenseknek a száma, amelyek oktatási intézményekben történtek az eltelt bő egy évtized során, tanárokat, diákokat támadtak. Csak Nigériában több tucatnyi ilyen eset lehetett.

A globális terrorizmus célkeresztjébe tehát egyre inkább az iskolák kerülnek, ami rendkívül aggasztó jelenség, hiszen azt jelzi a terroristák számára semmi sem szent, nem érdekli őket, ha gyermekeket kell halomra ölniük. Az utóbbi években azonban a nagykövetségek, katonai bázisok, sőt a szállodák ellen is megnövekedett a merényletek száma.

Figyelmeztet az Europol
Az Európai Rendőrségi Hivatal, az Europol szerint ismét nagy merényletre készül Európában az Iszlám Állam. A hivatal igazgatója, Rob Wainwright közlése szerint az IS-nek meg is van a lehetősége egy ilyen látványosnak mondott akció végrehajtására.Tegnap kezdte meg működését a Terrorizmus Elleni Küzdelem Európai Központja (ECTC).
Feladata, hogy jelentősen megerősítse az Europol terrorizmus elleni kapacitását, és olyan platformot biztosítson a tagállamoknak, melyen keresztül hatékonyabban folyhat az információcsere és az operatív koordináció. Az ECTC tevékenységei között különös hangsúlyt kap a külföldi fegyveres harcosok, az illegális fegyverkereskedelem és a terrorizmus finanszírozása elleni fellépés.

Ez nemcsak arra utal, hogy a terroristák minél figyelemfelkeltőbb és minél több emberáldozatot követelő merényletet akarnak végrehajtani, olyat például, amelyet tavaly november 13-án Párizsban, céljaik közé tartozik az is, hogy destabilizálják az adott államot, megkérdőjelezzék legitimitását, illetve megakadályozzák az oktatást, különösen a lányokét, amint erre Malala Juszafzaj is figyelmeztetett, aki az ellene elkövetett 2012-es merénylet óta valóságos nemzetközi ikonná vált.

A Marylandi Egyetem felmérése megerősíti azt, hogy a 2004-es beszláni vérengzés óta jelentősen megemelkedett az oktatási intézményekkel szembeni terrorakciók száma. Az év szeptemberében az észak-oszétiai Beszlan egyik iskolájában mintegy 1300 diákot, tanárt és szülőt ejtett túszul az évnyitón egy csecsenbarát fegyveres csoport. A túszszedés és a kaotikus szabadító akció során legalább 339 ember lelte halálát a 31 túszejtőn kívül. 2010 márciusában hasonló akciót akart végrehajtani egy iszlám radikális csoport Azerbajdzsánban: kisiskolás és óvodás gyermekek ellen akartak terrortámadást végrehajtani.

Ez csak két példa ugyan, de sajnos folytatni lehetne a sort: ma már az összes merényletek 3-5 százalékára tehető azon terrorakciók száma, amely valamely oktatási intézmények ellen irányul.

Vérfürdők sora a világban

A Marylandi Egyetem tanulmányából azonban nemcsak ez derül ki. A dokumentum arra is rámutat, hogy a véres terrorakciók száma nagyon megugrott az utóbbi időben. A tanulmányban a száznál több emberéletet követelő merényleteket vizsgálták. 1970-2014 között 176 ilyen vérfürdő történt, ebbe a koordinált támadások áldozatait is beleszámították. Az első ilyen terrorakciót 1978-ban hajtották végre, amikor az iráni Abadanban egy moziban robbantottak, s több mint 400-an vesztették életüket.

Azóta 2013-ig éves átlagban 4,2 ilyen merényletet hajtottak végre, számuk azonban 2014-ben drámai mértékben emelkedett, s elérte a 26-ot. Nyolc országban hajtották végre ezeket a terrorakciókat. A legtöbbet nem meglepő módon Irakban és Nigériában, összesen 9-9 száznál több emberéletet követelő vérfürdő történt. Szíriában három, Afganisztánban, a Közép-Afrikai Köztársaságban, Pakisztánban, Dél-Szudánban, valamint Ukrajnában egy-egy vérfürdő történt.

Az említett merényletek majdnem felét, 11-et az Iszlám Állam követte el. Nigériában pedig mind a kilenc a Boko Haram szélsőséges iszlám szervezet nevéhez fűződik. Afganisztánban a tálibok csaptak le, Pakisztánban annak helyi ága, a Tehrik-i-Taliban Pakistan (TTP), Szudánban a Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom – Ellenzéke (SPLM-IO), Szíriában az al-Nuszra Front, Ukrajnában pedig az oroszbarát lázadók.

Bár Nyugat-Európát általában elkerülik az ilyen véres merényletek, az elmúlt bő egy évben az Európai Uniónak is szembesülnie kellett a terroristák szörnyű kihívásával. 2004. március 11-én a madridi összehangolt terrortámadások során a spanyol főváros hat pontján hoztak működésbe robbanószerkezeteket, összesen 191-en haltak és 1800-an sérültek meg. Azóta is ez a legvéresebb merénylet a kontinensen. Nem feltétlenül a hagyományos terrortámadások közé sorolandó ugyan, de mély sebet ejtett Európa lelkén a norvég Anders Behring Breivik 2011. július 22-én végrehajtott merényletsorozata, amelyben 77 személy, köztük sok fiatal vesztette életét Oslóban, illetve Utoya szigetén.

Riasztó francia adatok

Franciaországban 1970-2014 között 2580 terrortámadást hajtottak végre, amelyekben 269-en vesztették életüket, köztük a 15 merénylő. A tavaly januári, majd az októberi támadások során tehát több mint feleannyian haltak meg a terror következtében, mint az azt megelőző hat év híján fél évszázad alatt összesen. 2015-ig az 1978-as marseille-i lövöldözés számított a legvéresebbnek az ország történetében, amikor tíz személy vesztette életét.

Feltehetően bandaháború állt a háttérben, bár sok más feltételezés is napvilágot látott azóta. Ezek az adatok megerősítik azt az állítást, hogy a Közel-Keletről, Irakból és Szíriából hazatérő francia állampolgárok, akik az Iszlám Állam oldalán harcoltak, különösen nagy veszélyt jelentenek a társadalomra.

Frissítve: 2016.01.25. 20:36

Obama harmadszorra már nem vállalná

Ha lehetőség lenne rá, akkor sem indulna harmadszor az elnökségért – nyilatkozta Barack Obama a CBS Newsnak. Nyolc év alatt a Fehér Ház lakója elfárad, elkényelmesedik, időről-időre új energiára, új gondolatokra van szükség – magyarázta a 44. elnök, elismerve, néha nagyon frusztrálnak érzi magát. De a fő ok, amiért nem indulna, jegyezte meg tréfálkozva, hogy a felesége, Michelle nem engedné.

Az amerikai elnök több interjút is adott az elmúlt napokban, az előválasztási szezon kezdete előtt. Obamának meggyőződése, hogy leköszönésekor jobb országot ad majd át utódának. Noha az előválasztások lezárultáig nem akarja elkötelezni magát egyik demokrata elnökaspiráns mellett sem, beleveti majd magát a választási harcba, mivel azt szeretné, ha demokrata elnök követné a Fehér Házban.

Obama a Politico című lapnak adott, tegnap közzétett interjúban mind Hillary Clintonról, mind Bernie Sandersről csak jót mondott. Volt külügyminiszteréről azt mondta, hogy jó ember, okos és kemény, aki jobbá akarja tenni az országot. A független Sanders szenátor nem dolgozott a kormányzatában, így kevésbé ismeri, de hiteles, szenvedélyes személyiség, mindig azt mondja, amiben hisz, tudja, hogy „nincs veszítenivalója” – jellemezte az elnök.

Obama nem szereti a tévévitákat, a sajátjait sem élvezte, s bevallotta, nem nézi a republikánus elnökjelöltségre pályázók vitáit. Bízik azonban abban, hogy ha komolyra fordulnak a dolgok, a republikánus választók lehiggadnak, s megnézik majd, kit bíznának meg azzal, hogy a jövőjükről döntsön.

„John McCain és köztem éles nézetkülönbségek voltak, de az arizonai szenátor nem tagadta a klímaváltozás létezését, nem akarta kitiltani a muszlimokat az Egyesült Államokból. McCain konzervatív jelölt volt, de nem csupán a Republikánus Párt, hanem az amerikai politika fősodrához tartozott” – mondta 2008-as republikánus vetélytársáról Obama, megjegyezve, hogy a republikánus vízió azóta „a felismerhetetlenségig megváltozott”.

Szerző
Frissítve: 2016.01.25. 20:22