Teljes visszarendeződés Kairóban

Öt éve érte el az arab tavasz szele Egyiptomot, melynek eredményeként 2011. február 11-én távozott a hatalomból az ország belpolitikáját évtizedek óta meghatározó elnök, Hoszni Mubarak. A változások azonban nem várt következményekkel jártak, a demokrácia, az iszlamizmus előretörése éppen instabilabbá tette az országot, s ma már a Nyugat is úgy látja: inkább legyen stabilitás a térség egyik legfontosabb országában, mint az, hogy iszlamisták vegyék át az irányítást.

Valóságos erőddé vált Kairó. Abdel Fattáh esz-Sziszi elnök ugyanis mindent elkövetett azért, hogy a fővárosban elkerüljék a megmozdulásokat az arab tavasz kitörésének ötödik évfordulóján. Az elnök beszédet mondott az évforduló előtt néhány nappal, s azt közölte, „új Egyiptom” született. A rendőrség fellépése azonban inkább arra enged következtetni, hogy sok minden ugyanolyan mederben zajlik, mint az arab tavasz előtt, a Mubarak-érában.

Néhány nappal ezelőtt többeket letartóztattak. Sziszi egyébként beszédében azt is közölte, hogy a 2011-es felkelést eltérítették eredeti szándékaitól, „erőszakosan éltek vissza vele személyes érdekekből, nyerészkedésből” – fogalmazott utalván arra, hogy a Muzulmán Testvériség, illetve Mohamed Morszi sajátos módon irányította az országot hatalomra kerülése után. Vitathatatlan, hogy a Muzulmán Testvériség visszaélt hatalmával. 2012-ben a párt foglalhatta el a parlamenti képviselői helyek csaknem felét a voksolás után. A nála is radikálisabb al-Núr párt mandátumait beleszámítva pedig az iszlamisták a törvényhozásban háromnegyedes többségre tettek szert.

Az elnökválasztást 2012 nyarán rendezték meg, a Muzulmán Testvériség Morszit jelölte államfőnek. Meglepetésre a voksolás első fordulójában az az Ahmed Safik végzett a második helyen, aki épp a Mubarak-érában emelkedett fel. A két jelöltet mindössze 0,8 százalék választotta el egymástól, ami az egyiptomi társadalom megosztottságára utalt, s arra, hogy egyre többen sírták vissza a Mubarak-időszak kiszámíthatóbb éráját. Bár Safik mögött sorakoztak fel egyebek mellett a kopt keresztények is, akik a lakosság mintegy tíz százalékát alkotják, ez a segítség nem bizonyult elegendőnek, mivel Morszi, ha rendkívül csekély többséggel is, de 51,73 százalékos eredményével az élen végzett.

A hadsereg akkor ígéretet tett arra, nem avatkozik közbe, hagyja dolgozni a demokratikusan megválasztott elnököt. Csakhogy Morszi egyik első intézkedése sokakban nagy felháborodást keltett. Mentesítette magát és döntéseit a bírói ellenőrzés és felülvizsgálat alól arra hivatkozva, hogy nyugalomra van szükség az alkotmány megszövegezéséhez. Az önkényes döntés hatására sokan az utcán adtak hangot elégedetlenségüknek, alig telt el több mint másfél év Mubarak hatalmának megdöntése óta, többen már ekkor azt hangoztatták, hogy elárulták forradalmukat.

Akadtak, akik diktátornak nevezték az elnököt, mivel a Muzulmán Testvériség segédletével teljhatalomra tör. Miután az indulatok nem csillapodtak, éppen ellenkezőleg, s decemberben elkészült az alkotmány szövege, Morszi visszavonta a mentességéről szóló rendelkezést. Az új alaptörvény szövegét népszavazással erősítették meg, ám az ellenzék szerint csalás történt a referendum során.

Egyiptom az állandó tüntetések helyszínévé vált, idővel Morszi hívei is az utcára vonultak. Belső társadalmi robbanás fenyegetett, a két tábor között kibékíthetetlennek tűntek az ellentétek. Morszi hatalomra kerülésének első évfordulójára, 2013. június 30-ra az országot a teljes szétesés fenyegette. E napon sok tízezren, állítólag milliónál is többen tüntettek az államfővel szemben. Ultimátumot adtak neki, hogy 48 órán belül rendezze a helyzetet. Ő azonban elutasította ezt, s azt közölte, ragaszkodik az államfői tisztséghez.

Az ultimátum lejártát követően Morszit az akkor még a hadsereg főparancsnoki tisztségét betöltő Sziszi tábornok vezetésével 2013. július 3-án mozdította el a hadsereg. A levezényelt hatalomváltást a hatóságok forradalomnak, az elnöki palotából egyenesen a börtönbe szállított Morszi hívei viszont államcsínynek minősítik, utalván arra, hogy demokratikusan megválasztott vezetőt váltottak le erőszakkal. Ezt követően hajsza indult a Muzulmán Testvériség és tagjai ellen. Az üldöztetés következtében egyes források szerint 1500-3000-en vesztették életüket, több tízezer embert pedig letartóztattak.

Később Sziszi katonai egyenruháját öltönyre cserélte, s 2014-ben földcsuszamlásszerű eredménnyel megválasztották az ország elnökének. Hasonló hatalmi bázist épített ki, mint egykor Hoszni Mubarak, s az egykori elnökhöz hasonlóan ő is a hadsereg elrettentő erejére támaszkodik. Sokakat azonban ez nem érdekel Egyiptomban. A társadalom ugyanis nagyon rossz tapasztalatokat szerzett arról, milyen az, ha iszlamisták kerülnek az ország élére.

Morszi azóta is börtönben ül, a társadalom jelentős része alighanem egykedvűen szemléli sorsának alakulását. Nem volt népszerű figura, s nem voltak tömeges megmozdulások az országban szabadon engedéséért sem, igaz, nem is igen lehettek volna, hiszen Egyiptomban betiltották a Muzulmán Testvériséget, Sziszi meglehetősen kemény intézkedéseket léptetett életbe.

Tavaly egy kairói büntetőbíróság halálbüntetéssel sújtotta a volt elnököt, amit az ország legfőbb vallási méltósága, a nagymufti is megerősített. Az ítéletet azóta sem hajtották végre, s valószínűleg nem is fogják, mivel Sziszi elnök el akarja kerülni az esetleges nemzetközi botrányt. Szintén 2015 derekán sújtották halálbüntetéssel a Muzulmán Testvériség vezetőjét, Mohamed Badiét és a szervezet másik négy magas rangú tisztségviselőjét.

Az elítéltek a vád szerint a 2011-es felkelés első napjaiban „külföldi fegyveresek” segítségével kitörtek börtönükből. Az ügyben ítélkező bíró szerint az elítéltek bűnösök az akció során elkövetett emberölésekben, több rendőr elrablásában, középületek felgyújtásában, valamint a fegyházak fegyverraktárainak kifosztásában.

Az ítéletek hatására a Muzulmán Testvériség népfelkelésre szólította fel a „haza tiszteletre méltó polgárait (…) a fasiszta bűnös, Abdel-Fattáh esz-Szíszi és bandája ellen”. „A puccsista rendszer előbb tankokkal gázolt át a nép akaratán, ma pedig kivégezték azt” – állt az akkori közleményben, amely szerint az ország vezetői „egészen addig fognak a gyilkolásnak, az erőszaknak és az elnyomásnak hódolni, (…) amíg a forradalom végleg meg nem buktatja őket.” A felhívást azonban nem követte tömegmozgalom, sőt, semmilyen konkrét következménye sem lett. Az iszlamisták ugyanis már több ehhez hasonló felívást tettek, de rendre süket fülekre találtak.

A Muzulmán Testvériség ugyan be van tiltva, ám ma is rendszeresen számolnak be arról, hogy a mozgalom milyen veszélyt jelentett a társadalomra. Hétvégén az igazságügy-minisztérium olyan dokumentumot tett közzé, amely állítólag bizonyította, hogy a Muzulmán Testvériség a hadsereget és a rendőrséget is teljesen a saját elképzelései szerint akarta átalakítani. Sziszi elnök ma már szorosan tartja kezében a gyeplőt, de a jelek szerint a diktatórikus rendszert még mindig jobban elfogadja a társadalom, mint a káoszt, s az iszlamisták uralmát.

Készültség Kairóban

A kairói metrók bekamerázásával, a belvárosi kávézók átfésülésével és az interneten tevékenykedő "terrorgyanús aktivisták" letartóztatásával készültek a hatóságok a Hoszni Mubarak több évtizedes uralmának véget vető 2011-es forradalom január 25-i évfordulójára – írta az MTI. A legnépesebb arab ország fővárosának naponta körülbelül 2,5 millió utast ellátó metró vonalain kétezer megfigyelő kamerát szereltek fel a minap.

A "Megnyugodhatsz" szlogennel fémjelzett akció hivatalos célja, hogy megelőzzék a lopásokat, a nők molesztálását és a terrorcselekményeket. Az al-Jóm asz-Szábe című napilap címoldalán azt írta, a biztonsági szervek megkezdték a forradalmi tömegtüntetések helyszínén, a Tahrír téren, illetve annak közelében működő kávézók megfigyelését, mivel azok ismert találkozóhelyei a különböző "aktivistáknak és a Muzulmán Testvériség tagjainak".