Ha valakinek akár a legcsekélyebb kétsége is támadt afelől, hogy az Orbán-hatalom regnálása során egyre mélyebbre süllyed a korrupció mocsarába, és lemoshatatlanul rájuk ragad a machiavellizmus minden szennye, akkor bizonyságul érdemes elolvasnia a Transparency International legfrissebb jelentésének Magyarországról szóló lesújtó bizonyítványát. "A korrupció központosított formája épült ki és vált rendszerszerűvé” – emeli ki dokumentum, hiszen "a kormány következmények nélkül használhatja arra a hatalmát, hogy illetéktelen előnyhöz juttassa a holdvarába tartozó üzleti csoportokat. A „magyarországi korrupció fontos eleme a közpénzek magánpénzzé alakítása jogi eszközökkel”.
Most bosszulja meg magát az a széles körben elterjedt igény, hogy egy úgymond "történelmi okokból" lemaradt országnak szüksége van központosított államhatalomra, az önkormányzatiság, az önrendelkezés formálissá tételére, a plurális értékrend kialakulásának megakadályozására, az inaktív állampolgári magatartásra való - közvetett - rábírásra. A kormányfői akarat időnként felemel, máskor lesüllyeszt oligarchákat, a módszer azonban ugyanaz: a közbeszerzések formálissá tétele vagy teljes mellőzése. Az egykor mindent nyerő Simicska Lajos (Közgép) még az örökranglista élén áll, de a nyomában már ott toporognak Garancsi István (Market) és a még kevésbé ismert Szíjj László (Duna Aszfalt) is, hogy Orbán Viktor jó barátjának, a felcsúti polgármester Mészáros Lőrincnek a sokoldalú sikereiről ne is beszéljünk.
A portfolió azonban - a lehető legrosszabb értelemben - folyamatosan színesedik. Törvényesített titokká vált, hogy az egyes vállalatok mennyit áldoznak sporttámogatásra, ahelyett hogy adót fizetnének. Az "áldozatosság" azonban búsásan megtérül. Ha már sport, akkor itt nyerni is lehet. A támogatók bizton reménykedhetnek abban, hogy a közbeszerzési pályázatokon a befutók között ott lesz a helyük, ha már a politikusok hobbiját engedelmes szolgaként kiszolgálták. S közben szinte észre sem veszik, hogy Magyarország leszakadásában is oroszlánrésze van a haveri juttatások és a versenyképesség közötti kibékíthetetlen ellentétnek is.
