L. Simon az örök visszatérő

L. Simon László felesége és üzlettársa összesen 278 hektár föld tulajdonjogát nyerte el nemrégiben a Velencei-tó környékén. Ezért összesen 281 millió forintot kell kifizetnie, amivel csak az a baj, hogy sem a cégeik beszámolóiban, sem az államtitkár vagyonnyilatkozatában nem látszik ekkora összeg. A politikus be is vallotta, momentán nincs ennyi pénzük a dunyhában, de majd baráti, vagy banki kölcsönből megoldják. Hát erre jó, ha az embernek vannak barátai. És L. Simonnak vannak.

Nem véletlenül vált meg olyan nehezen cégeitől L Simon László, a Miniszterelnökség államtitkára. Még akkor is vonakodott, amikor főnöke nyilvánosan kérte rá, hiszen régóta van az üzleti életben. 23 évesen alapít meg egy mélyépítési vállalkozást, a Kiter Kft-t, és 2004-ig szerepel a tulajdonosok között, ahová 2002-2004 között egy nevadai cég, az Economic Research of Central Europe ltd. is belép tulajdonosként. A Kiter Kft. köré egész cégcsoport épült, ezeket L. Simon és barátai, köztük egykori iskolatársai vezették, birtokolták. Ingatlanokat adtak-vettek Fejér megyében, beszálltak a közlekedési bizniszbe is - mint ezt annak idején a Népszava felderítette. Hősünk itt tanul meg hálózatot építeni és vezetni, holott a szálakat ekkor még nem ő, hanem a környék akkori ura, az inkább a szocialistákhoz közeli Rehus Ernő tartotta kézben. L. Simon 2005-ben lép ki ebből az akkor már kínossá válóüzleti körből, és kezdi meg építeni közéleti karrierjét.

A kápolnásnyéki Halász kastélyt birtokló Kastély.net Kft. is ekkor válik ki a Kiterből, aminek sokáig L. Simon, majd a Ráció Kiadó Kft. a tulajdonosa. Ez lehetett L. Simon lelépési pénze. A Rációt 1997-2000-ig L. Simon, majd 2000-2009-ig felesége birtokolta; a családi kiadónál szerkesztőként és szerzőként is feltűnt a költő. Bár formálisan megszabadult ezektől a cégeitől - a Ráció Simon Mónika kezébe került, ám ő L. Simon állítása szerint nem rokon -, azért fél szeme rajta lehet, vagy csak szerencsés. 2014. márciusban ugyanis az NKA miniszteri keretéből készíthette el az L. Simon közeli munkatársa által alapított Zsongó Bárka Egyesület a kápolnásnyéki kastély felújítási terveit 7 millió forintért. 2015-ben pedig 267 millió forint értékben uniós támogatást is kapott a felújításra.

L. Simon tehát hamar megszerezte az első és a második millióját is. Az egykori tsz elnök - édesapja 2009-es hirtelen halála után - átvette a családi cég, a Simon és Simon Kft. vezetését, ami akkor panziót és borászatot üzemeltetett. 80 hektáron gazdálkodtak, aminek csak a fele saját föld. Ezt növelik most 300-400 hektárra; Isten, az állami földek, és a baráti kölcsönök segedelmével.

Vonzások és választások

Bár az ELTE bölcsészkarán Kenyeres Zoltán tanítványaként irodalmárként is szép karrier elé nézett, ezt a kabátot túl szűknek érezte, a kiváló szerkesztő hírében álló L. Simon még a doktoriját sem fejezte be. Ekkor ugyanis már a politika érdekelte. Nem volt kérdés, melyik oldalon száll be az irodalomnál, de még a borászatnál jobban tejelő iparba. Ugyanabba gimnáziumba járt, mint Orbán Viktor, nem tudjuk, hogy vele milyen volt a viszonya, de a családot ismerte már akkor is. Akárcsak a Fidesz hetvenes születésű értelmiségi generációját: Gál András Leventétől, az Orbán-kormány rövid ideig mindenható szürke eminenciásától Gyürk Andrásig sok mindenkivel jóban van.

Elsősorban a kultúrpolitika, még inkább az irodalmi közélet érdekelte akkoriban. 1998-ban új írószervezetet alapított, Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) néven. Ő is lett az első elnöke, egészen 2004-ig. 1998-ban rövid időre tagja a Hámori József kulturális miniszter melletti tanácsadó testületnek is. A szélesebb közvélemény akkor ismeri meg a nevét, amikor 2004-ben a FISZ vezetését az Írószövetség titkári pozíciójára cseréli. Ami önmagában még nem lenne túl nagy dolog, ám a szövetség elnöke akkor az idős és tehetetlen Kalász Márton. Ráadásul épp „helyzet van”, Döbrentei Kornél beszéde után az Írószövetség bomlani kezd, a finanszírozással is bajok vannak… L. Simon hamar gatyába rázza a nagy múltú szervezetet. Akkoriban megjelenő, később két kötetbe is gyűjtött kultúrpolitikai tárgyú írásaiban pragmatista nézeteket vázol fel.

Közben helyben is politizálni kezd, 2006-ban a Fejér megyei Közgyűlés Oktatási és Kulturális Bizottságának elnöke lesz, bár akkor még nem tagja a pártnak. Ellenfeleli is kiemelik, lehetett vele tárgyalni, észérvekkel meggyőzhető volt.

Az első győzelem

A szerény kezdetek után gyorsnak tűnik, hogy amikor 2010-ben bekerül a Parlamentbe, máris rábízzák a Kulturális Bizottság vezetését. Nem csinál titkot belőle, hogy a kínosan ügyetlenkedő Szőcs Géza kulturális államtitkár helyére pályázik. Könnyen talál szövetségeseket is, hiszen Szőcsnek nincs jelentős pártbéli támogatottsága. L. Simon nemcsak a párt, hanem a kulturális szakma szimpátiáját is meg akarja nyerni, nem is sikertelenül. Ezért még az is előfordult, hogy szembe ment a kabinettel. A 2011-es költségvetés tervezetében a Magyar Mozgókép Közalapítvány támogatását - egy módosító indítvánnyal - 3,5 milliárddal növelni akarja, pedig a szervezet akkor már halálra van ítélve. Lehet, hogy bátorságot, de az is, hogy tájékozatlanságot jelzett a lépése, mindenesetre az ellenzéki oldalon is sokan bíztak benne. Első körben az idős Jankovics Marcellt sikerült kipiszkálnia a NKA éléről 2011-ben. L. Simon ebből a sok esetben csak jelképes pozícióból is kihozza legtöbbet. Átszervezi az NKA-t, így törvényesen és könnyedén szabadult meg a szocialistáktól örökölt kurátoroktól, ami elődjének nem sikerült. Ugyanakkor számos ésszerű változtatást is keresztülvisz: nevéhez fűződik például az a most megszüntetett metódus, hogy a kiemelt irodalmi és művészeti lapok egy helyett három évre kapják meg a költségvetésüket.

Jöttem, láttam….

2012 nyarán nyílik meg számára a vágyott pozíció, kulturális államtitkár lehet. Nagy svunggal kezd munkához, mindent vissza akart szerezni, amit elődje elveszített, a külföldi kulturális intézeteket, sőt a filmes területet is. Azt ígéri, a Szőcs alatt drámaian csökkenő kulturális büdzsé 12 százalékkal növekszik 2013-ban. Hűségesen levezényli az őrségváltást a Nemzeti Színházban, de csak részsikereket ér el, a büdzsé nem csökken, de a kulturális tárca nem tudja visszaszerezni korábbi pozícióit, sőt elveszíti legfontosabb háttérintézményét, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt (KÖH). L. Simonnak Forster Központ néven csak egy apró szeletet sikerül megmentenie a KÖH-ből. A másik pofon a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) nyomulása, amit főnöke, Balog Zoltán miniszter teljes mellszélességgel támogat. L. Simon nem veszi komolyan az ellenfelet, az üzente: az MMA „nem gyakorolhat önálló kultúrpolitikát”, s legfeljebb a Nemzeti Színésze díj kifizetését bízná rájuk. Az egykor az avantgárd Magyar Műhely köréhez tartozó költő nem sok jót gondolhatott a késő Kádár-kor levitézlett belsőépítészéről, egykori MDF-es politikusról, Fekete Györgyről. Megvédte hát Gulyás Gábort, a Műcsarnok igazgatóját, amikor Fekete kívánságlistával állított be hozzá. Fekete ezen rágott be annyira, hogy az végül L. Simon vesztét okozta: Balog 2013 március elsejével kirúgta, de az NKA operatív vezetést nem vette el tőle. (L. Simon ugyanis államtitkárként is megmaradt az alap alelnöke, az ezt lehetővé tevő törvénymódosítást maga nyújtotta be kinevezésének másnapján. Ezzel mellékesen havi 800 ezer forintos jövedelemre tett szert.)

Hősünk soha nem feledkezik meg saját és barátai boldogulásáról. Ekkoriban szilárdítja meg azt a kapcsolati hálót, melyet ma is működtet. Az NKA, vagy az egy ideig szintén általa vezetett Velencei-tó és Térsége Fejlesztési Tanács pályázatán gyakran nyertek közvetlen barátai, munkatársai, így a Hornyák Tibor kabinetfőnökhöz kapcsolódó üzleti kör: a Shortcut, az Ifjúsági Médiakultúráért Alapítvány és cége, vagy az YCP Communications. Hornyákot a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) élére is kinevezteti.

Csak néhány példa a Népszabadság és a Magyar Narancs által feltérképezett ügyekből: 2013-ban a Velencei-tó Térségi Fejlesztési Tanács meghívásos kommunikációs tenderén nyert a Hornyák egykori üzlettársa, Kisfalvi Gábor résztulajdonában lévő és általa ügyvezetett Shortcut Communications Kft. 9,4 millió forintot. A Shortcut más állami szereplőktől további 66 millió forintot szerzett. L. Simon kommunikációs vezetője, Bajnai Zsolt Picasso Média Kft. nevű cége az L. Simon elnöksége alatt működő NKA-tól 6,7 millió forintért elnyerte a mecénás szervezet jubileumi kiadványának megírását és nyomdai előkészítését.

A Kisfalvi Gábor által képviselt Ifjúsági Médiakultúráért Alapítvány résztulajdonában lévő U-Group Kft. nem sokkal alapítása után 25 millió forint támogatást kapott a holokauszt-emlékév szintén L. Simon felügyelte civil keretéből Radnóti-versek rappelésére és 11 milliót Kenessey Gyula főszolgabíró emlékhelyének létrehozásra. Maga az Ifjúsági Médiakultúráért Alapítvány 13 milliót nyert ugyanebből az alapból egy 4 tablóból álló kiállításra. A Hornyák vezette MANK pályázatára egyik ismerőse, Bondár Péter YCP Communications nevű cégét hívták meg, s az 23,6 millió forintot nyert a versenytárs nélküli versenyben. A Shortcut Communications Kft. ugyanígy kapott egy 24,4 millió forintos megbízást. Az YCP Communications - későbbi nevén HSC Communications - a Népszabadság számításai szerint hozzávetőleg 84 millió forint közpénzhez juthatott az elmúlt években – L. Simon Lászlóhoz a múltban vagy a jelenben is kötődő intézmények, testületek közreműködésével. A sor hosszan folytatható.

Feltámadás

Mindazonáltal amikor elvették tőle a kulturális államtitkárságot, L. Simont halott embernek tekintette szinte mindenki. Az is inkább vigaszdíjnak tűnt, amikor a miniszterelnök atyai barátja, Zumbok Ferenc halála után ő kapta meg a Budai Vár jövőjét tervező, és a Várkertbazár felújításával foglalkozó kormánybizottságot. Utóbbinál azonban - a választások előtti hajrában - kicsit túl is tolta a biciklit, a többszöri átadással.

Meglepő volt tehát, hogy a 2014-es választások után Magyarország második emberének, Lázár Jánosnak a helyettese lett. És nem is akármilyen portfolióval: parlamenti államtitkárként a nagypolitikának is alakítójává vált, de szakállamtitkárként a kulturális államtitkársága alatt szétvert örökségvédelem is hozzá került. Átvette a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal utódszervezetét, a Forster Központot, melybe visszatért a korábban a Lechner Lajos Tudásközpontba kiszervezett tudományos osztály, illetve a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő Nemzeti Örökségvédelmi Központ. A Miniszterelnökség nemcsak a felhizlalt Forster Központot nyúlta le, hanem az ágazati irányítást is – például a műemlékké nyilvánítást –, illetve felügyeli a műemlékek esetében építési hatóságként működő kormányhivatalokat is. A Forster vezetőjét, a régi motoros Cselovszki Zoltánt nem tartotta L. Simon elég jónak, ezért gyorsan, és udvariatlanul lecserélte, majd mikor jó barátja, helyettes államtitkára, Sárváry István áldozatul esett a Miniszterelnökségen zajló karcsúsításnak, és kellett a hely számára, az új vezetőt is kirúgta.

L. Simonhoz tartozik a 30 milliárdos kastély és várprogram is. Nem beszélve Orbán Viktor szeme fényéről, a Budavári Palota tervezett felújításáról és funkcióváltásról. Ez ügyben konfrontálódott Baán Lászlóval, a kormány másik nagy kulturális projektjének gazdájával. L. Simon nyíltan szembement a kormány álláspontjával, és Zoboki Gáborral karöltve arról beszélt: a Nemzeti Galéria ne a Városligetben, hanem a Várban épüljön meg, ami magyarul azt jelenti: nem kell Liget Budapest. Hősünk nem először mérte fel rosszul a rendelkezésére álló teret, visszakoznia kellett.

Szemet szúrhatott főnökeinek az is, hogy gátlástalanul hozta helyzetbe embereit. A Magyar Narancs számításai szerint az ő, és barátai vezette cégekhez, alapítványokhoz mára mintegy 1,5 milliárd adóforint vándorolt. Amikor a Népszabadság számon kérte tőle, miért közvetlen munkatársaihoz köthető cégeket hívott meg egy kommunikációs tenderre, csak annyit mondott: „Olyan céggel, illetve személlyel akartam együtt dolgozni, akit jól ismerek”. Rossz sajtója volt, amikor rabokkal dolgoztatott földjein, egy ország röhögött rajta, amikor nem volt tisztában az általa beterjesztett reklámtörvény passzusaival. Az utolsó csepp a pohárban az lehetett, hogy L. Simon borászata rákellenes szerként hirdetett barackmag-készítményt. Az ügy Orbán Viktor rosszallását is kiváltotta. Az államtitkár ráadásul az RTL Klubnak letagadta, hogy a forgalmazó Simon és Simon családi kft-ben tulajdonos lenne. Lázár János ezután közleményben hívta fel tárcájának vezetőit, hogy váljanak meg üzleti vállalkozásaiktól.

Ugyanakkor L. Simon csak miniszterhelyettesi pozícióját veszítette el, továbbra is nála van a kastélyprogram, a vár felújítását célzó Hauszmann Terv, ő celebrálja Orbán Viktor várba költözését. Sokak szerint csak a miniszterelnök menthette meg akkor, amikor tengelyt akasztott Baloggal, majd Lázárral.

De úgy tűnik, nincs túlságosan megszeppenve, mert – ha ő maga már nem is, de - felesége serényen emelgette a tárcsákat az állami földek árverésein. Az sem zavarta, hogy látható vagyonából nem telik rá. 2015. decemberében Vass Eszter egy 34,4 hektáros természetvédelmi területet nyert el a földalapkezelő földárverésén 617 ezer forint/ha-os áron. A 444.hu számítása szerint mintegy 80 millió forintot nyerhet az üzleten. Evés közben jön meg az étvágy: januárban Gárdonyban 198 hektárt, Seregélyesen 36 hektárt, Nadapon 10 hektárnyi földet (összesen 278 hektárt) vitt el az állami árverésen L. Simon felesége.

Lesz hova visszavonulnia férjének, ha az a harmadik, vagy sokadik politikai bukását esetleg nem élné túl.