„Nem az Európa-bajnokságon múlott Rio”

Publikálás dátuma
2016.01.29. 06:59
Nagy Lászlót lehet, nem látjuk többet olimpián FOTÓ: MTI/KOVÁCS ANIKÓ
Történelmi kudarccal ért véget a magyar férfi kézilabda-válogatott számára a lengyelországi Európa-bajnokság. Talant Dujsebajev legényei mindössze egy győzelmet tudtak felmutatni, így csúfos búcsúval lemaradtak az olimpiáról. Első ízben fordul az elő, hogy sem a női, sem pedig a férfi kézilabdacsapat nem képviseli Magyarországot az ötkarikás játékokon. Lapunknak Laurencz László, a női válogatott korábbi szövetségi kapitánya elmondta: a legnagyobb probléma az, hogy a húzóegyesületeinkben – mint a Veszprém, a Szeged, vagy a nőknél a Győr – alig játszik magyar.

Ambiciózus tervekkel, Európa-bajnoki címért utazott a magyar kézilabda-válogatott Lengyelországba, ám csúfos kudarc lett a vége. A csapat öt vereséggel és egy győzelemmel a 12. helyen zárta a kontinensviadalt, s lemaradt a riói olimpiáról. „Túl sok pozitív dolgot nem tudok mondani a válogatott teljesítményéről, mert nemhogy a szövetség célkitűzésének nem felelt meg, hanem egy mérkőzést leszámítva borzasztóan gyengén teljesített a csapat – kezdte a Népszavának Laurencz László, a női válogatott korábbi szövetségi kapitánya.

– Az viszont nem igaz, hogy az Eb-n úszott el az olimpia. Az ötkarikás játékokra való kijutás esélyét az előző éra játszotta el, amikor Nagy Lászlóék alul maradtak Szlovéniával szemben, s nem jutottak ki a katari világbajnokságra. Szerintem, nem az a legnagyobb gond, hogy véget ért a riói álom, hanem az, ilyen játékkal.”  A szakember kiemelte: egy kudarcban mindig benne van az edző. Talant Dujsebajev – Laurencz szerint – túl optimista volt, irreális Európa-bajnoki győzelemről beszélni, úgy, hogy a válogatott eddigi csúcsa az 1998-as hatodik hely volt.

Alig van magyar

Klubszinten remekelnek a magyar férfi együttesek. A Veszprém tavaly ezüstérmet szerzett a Bajnokok Ligájában, az idei szezonban is nagyszerű teljesítményt nyújt a bakonyi alakulat. Jelenleg a harmadik helyen áll az A csoportban, mindössze egyetlen pont a lemaradása az éllovas Flensburg-Handewitthez és a második PSG-hez képest. Magyar játékos azonban alig van a Veszprémben. A 17 fős keretben mindössze hat hazai kézis található. Közülük Mikler Roland, Nagy László, Schuch Timuzsin és Iváncsik Gergő képviselte Magyarországot a lengyelországi Eb-n. A Szegednél még ennél is rosszabb a helyzet. A legrangosabb európai kupasorozat 2015–16-os idényében negyedik Tisza-partiaknál ugyan hét magyar is található a húszfős keretben, ám csupán
Ancsin Gábor és Zubai Szabolcs vett részt a kontinenstornán.

„Nyilván ezek a megnyilvánulások azt szolgálták, hogy a játékosokat feltüzelje, de még a fiataloknak is voltak kételyei az Eb-sikerrel kapcsolatban” – mondta a korábbi női kapitány. Hozzátette: ha Dujsebajevnek az volt a célja, hogy kivezesse az olimpiára a csapatot, akkor nem kilenc újonccal kellett volna nekivágni a legerősebb tornának. Ennek ellenére a válogatottal világbajnoki ezüstérmet nyerő edző szerint hiba lenne meneszteni a spanyol-orosz állampolgárságú trénert. „A mai játékosoknak olyan mesterre van szüksége, akit tisztelnek, felnéznek rá. Sajnos a mai magyar edzők között nincs ilyen. Talán a nőknél Elek Gábor, az FTC szakvezetője, ám ő kijelentette, nem hagyja ott a Ferencvárost” – fogalmazott Laurencz.

A sikertelenségért az anyagiak sem okolhatók, ugyanis az olimpiai kijutásért 80, a kvalifikációs tornáért 30 millió forint járt volna. A dobogós helyezések is jól fizettek. Az Eb-arany 20 milliót, az ezüstérem 10 milliót, a harmadik hely pedig ötmillió forintot ért. Az összegek összeadódnak, azaz például az első helyezéssel elért olimpiai kijutás 100 millió forintot jelenthetett volna. A klubok azonban így is szép summából gazdálkodhatnak.

Kocsis Máté sportági elnök a kontinenstorna előtt elárulta, bombaüzletet kötött a honi kézilabda-szövetség, amely a Szerencsejáték Zrt.-nek értékesítette a 14 férfi és 12 női profi klub szabadon maradt reklám- és marketingjogait, így a tavaly decemberben aláírt megállapodás idényenként 3,26 milliárd forintos bevételt jelent. Az összeget bizonyos elvek figyelembe vételével a 26 élvonalbeli klub közt osztja szét a szövetség.

„A lengyelországi férfi Eb-n és a dániai női vb-n annyi kiderült, a pénz nem minden. A legnagyobb probléma az, hogy a húzóegyesületeinkben – mint a Veszprém, a Szeged, vagy a nőknél a Győr – alig játszik magyar. A nemzetközi sikerekben sajnos több érdeme van a külföldi játékosoknak, mint hazánk legjobbjainak. Az egyetlen kivétel a Ferencváros, ahol azért vannak szép számmal magyarok. A nagy kluboktól sajnos azonnali eredményt várnak, így nincs esélye egy-egy fiatalnak a legmagasabb szinten játszania, ez meg is látszott az Eb-n mutatott játékunkon” – zárta Laurencz.

A horvátokat ünnepli a délszláv sajtó
A délszláv háborúk óta különösen ritka, hogy a szerbek, illetve a horvátok elismernék egymás sikerét, azután azonban, ahogyan a horvátok továbbjutottak az elődöntőbe a kézilabda vb-n, még a belgrádi média is csettintett. A sportske.net megjegyezte: ami történt, az a sporttörténelem egyik legnagyobb győzelme volt. A boszniai sportsport.ba pedig úgy értékelt, „a horvátok győzelmére még sokáig emlékezni fogunk”.
A horvátok számára két feltételnek kellett teljesülnie. Egyrészt a norvégoknak le kellett győzniük a franciákat, másrészt a horvátoknak legalább 11 góllal kellett megverniük a házigazda lengyeleket. Az első feltétel teljesült is a kora esti meccsen, hiszen a skandinávok négy góllal, 29-24-re megverték a franciákat. Az esti találkozón azonban valóságos csoda történt. A horvátok már félidőben öt góllal vezettek a lengyelek ellen, amit pedig a második félidőben műveltek, arra nem is könnyű szavakat találni: 22 gólt szereztek a meccsnek ebben a szakaszában, a hazaiak csak 13-at, így 37-23-ra, 14 találattal győztek a horvátok, túl is teljesítve a tervet.
Miközben a balkáni sajtó ünnepelt, a lengyel nehezen talált magyarázatot erre. „Összeomlás milliók szeme előtt” – értékelt a Rzeczpospolita. A Gazeta Wyborcza megjegyezte, nem is a vereség ténye tragikus, hanem az, ahogyan kiesett a lengyel válogatott az éremért vívott harcból. A kiütéses vereség után lemondott a lengyelek szövetségi kapitánya, Michael Biegler.
A mai program
Elődöntő:
Norvégia-Németország (18.30, Tv: Sport1)
Spanyolország-Horvátország (21.00, Tv: Sport1)
Az 5. helyért:Franciaország-Dánia (18.30)
A 7. helyért:Lengyelország-Svédország (16.00, Tv: Sport2)



Szerző

Ganxsta Zolee: a rappernek nincs nyugdíjkorhatár

Publikálás dátuma
2016.01.29. 06:50
Ganxsta Zolee az ország legismertebb rappere, de filmekben is szerepel FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Ganxsta Zolee zenész, az ország keménygyereke és megmondóembere a közelmúltban ünnepelte ötvenedik születésnapját. A Ganxsta Zolee és a Kartel formációval tavaly Amerikában koncertezett, és úgy érzi, rapperként nincs nyugdíjkorhatár. Ha ideje engedi, még szépirodalmat is olvas, a politikát viszont lenézi.

-Január elején volt az 50. születésnapja, ennek alkalmából koncertet adtak a Barba Negra Music Clubban. Az a valódi siker, hogy huszonöt év aktív zenészlét után még mindig elkel az összes jegy, jóval a fellépés előtt.

-Másfél héttel előtte már egy jegy sem volt! Szenzációs volt az egész! A koncert méltó ünneplése volt ennek a szülinapnak. A zenekar tavaly volt húszéves, még ezt is ünnepeljük egy darabig. Az nagyon jó volt, hogy a régiek eljöttek, ott volt Lory B, Steve, O. J. Sámson, Dopeman Laci, Szasza, Szendrey Zsolt, meg az összes zenekar, akikkel régen játszottam. Tulajdonképpen ezek a fiúk az én nagy családom. Nagyon jó dolog konstatálni, hogy ennyi barátja van az embernek. Csinálunk egy második bulit is, március 14-én szintén a Barba Negrában felállítunk egy másik produkciót.

-A zenész szakma köztudottan sok megpróbáltatással jár, de Ön nem tűnik úgy, mint aki beleunt volna.

-Addig míg tiszta energiából, teljes erőbedobással tudok dolgozni, nem érdemes erről beszélni. Ha focista lennék vagy jégkorongos (szívesen lennék), akkor ennyi idősen már valószínűleg nem játszhatnék az élvonalban, hanem az öregfiúk csapatát kellene erősítenem. A zenében viszont nincs aktív játékos kor, Lemmy, a Motörhead nemrég elment frontembere utolsó pillanatáig aktív korszakát élte, pedig majdnem hetven volt. Mick Jagger hetvenkét évesen még mindig nyomja. Ez az igazán jó a zenében: rappsztároskodni, vagy rockerkedni ezerévesen is lehet! Csak az a fontos, hogy jó formában tudd tartani magadat, ezért ügyelek én is a kajálásra, meg arra, hogy vigyek egy kis sportot az életembe. Az italra, a bulizásra úgy sem tudok odafigyelni.

-Könyvében azt írja, Lemmy Kilmister a példaképe, akinek a testében szívesen újjászületne. Ki az a világsztár, akit szívesen megismerne, akivel együtt dolgozna?

-Az első rappsztárok egyike, Ice-T örök kedvenc, de vele a megismerkedés már meg volt és sikerült összehaverkodnunk. Vele szívesen csinálnék egy közös tracket. Nemrég megnéztem a baromira sikeres Straight Outta Compton rappfilmet is, akikről szól, azok mind olyan előadók, hogy le a kalappal előttük. Találkoztam Everlasttal, a House of Pain frontemberével is, de fiatalkori nagy punk hőseimmel, többek között Peter Bywatersszel is nagyon jóban vagyok.

-Több sikeres koncertjük volt tavaly az Egyesült Államokban. Jól sejtem, hogy nem a szolid közösségi házakban léptek fel?

-Torontóban, Los Angelesben és New Yorkban két helyen adtunk koncertet, nagyon jó nézőszámokat csináltunk. Torontóból azzal a kérdéssel jöttünk el, hogy mikor megyünk újra. Mindenfele amerre járunk, kevés kivételtől eltekintve, az emberek többsége szeretettel kezel minket, pedig tényleg rohadalmak vagyunk, de szerethető rosszarcúak. New Jerseyben egy hagyományos Magyar Házban léptünk fel, ott jöttek idősebbek is, akiken láttam a megbotránkozás jeleit. Los Angelesben volt a legjobb koncertünk, őrjöngés felsőfokon!

-Eladható angol nyelvterületen is az, amit képviselnek?

-Volt például egy fekete srác az egyik amerikai koncertünkön az első sorban, ő táncolt a legőrültebben, pedig nyilvánvalóan egy szót nem ért magyarul. A fellépés után odajött egy fotóra, és elkezdte, hogy nagyon nagy rapperek vagyunk, hatalmas, amit csinálunk és rohadt jó a flow, vagyis magával ragadta az egész.

-Miért készült a közelmúltban megjelent Döglégy a világ körül című, utazásait feldolgozó könyv?

-Megkeresett a kiadón keresztül Fencsik Tomi, a társszerzőm azzal, hogy szeretne a zenekar húsz évéről egy könyvet. Mondtam, hogy ez jó ötlet, de nekem van egy másik javaslatom, az utazásaim történetei. Megfordítottuk a sorrendet, ez a könyv készült el előbb, a másikon most dolgozunk. A visszajelzések nagyon jók. Menjek a francba, hogy ennyi hülyeséget csináltam ebben az ötven évben, mondták többen. Annyira jól fogyott, hogy még saját példányom sincs.

-Fiatalon egy rövid időszakig a Népsportba írt rövid tudósításokat meccsekről. Ma még jut ideje írni vagy olvasni?

-A könyvet együtt írtuk, de ez érződik is a leírtakon, csak a szerkesztgetés nem az én érdemem. Régi hagyomány nálam, hogy minden reggel elolvasom a Nemzeti Sportot. Kávé, banán, Nemzeti Sport, különben nem lehet elkezdeni a napot. Néha könyvekre is szakítok időt, legutóbb a kedvenc punk bandámról olvastam, de Boris Viant vagy Bulgakovtól a Mester és Margaritát is nagyon szeretem. Meg az összes Harry Pottert is bírtam.

-Könyvében ír arról is, hogy félénk gyerek volt, aki csak azért kezdett gitározni, hogy felhívja a lányok figyelmét...

-A sportoláshoz béna voltam, így maradt a zene. Kisiskolásként félénk, visszahúzódó igazi zsúrpubi voltam. Egyáltalán nem voltam egy laza, vagány gyerek.

-Harmincnyolc éves koráig otthon élt édesanyjával, Kassai Ilona Kossuth-díjas színésznővel. A művésznő többször hangot adott annak, hogy nehezen fogadta el, hogy az egyetlen fia káromkodós, kemény gyerek. Mikor békélt meg végérvényesen az Ön életstílusával?

-Nehéz volt elfogadnia, hogy ezt az utat választottam. Amikor hazamentem tetoválva, irdatlanul leteremtett azzal, hogy csak a bűnözők tetováltak, s itt nem lakhat tetovált ember. Apámhoz (Zana József színművész) képest hamar megenyhült, bár amúgy is mindig az én pártomat fogja. Ha rablógyilkos lennék, akkor is naponta hozná be nekem a húslevest a börtönbe. Tipikus, megbocsátó anyuka, akin már látom, hogy örül annak, hogy a fiát sokan szeretik, s komoly szintet ért el. Egyébként a nyolcéves kislányom, Zoé esetében magam is tapasztalom, hogy ha bármi jó történik vele, szívből tudok örülni neki. Szerencsére, anyuka sokat van velünk, most is a két nagy argentin dogra vigyáz nálunk.

-Gyermekkorában édesanyjával Los Angelesben is járt. Két ismert színész gyermekeként hogyan élte meg a vasfüggöny mögötti életet?

-Nem nagyon éreztem, hogy bármiben is korlátozva lennék. A Kádár-korszak semmit nem jelentett nekem. 1989 előtt tök jó dolgok történtek velem, de nem azért, mert kommunisták voltak hatalmon, hanem azért, mert fiatal voltam és élveztem az életet. Amúgy is szarok a politikára.

-Miért?

-Mert óvodás dolognak tartom. Fontosabb dolgok érdekelnek, például az, hogy mit játszott az Atlético Madrid.

-Jancsó Miklós filmjében tűnt fel először, azóta külföldi produkciókban is szerepelt. Nem akar kitörni a rosszfiú skatulyából?

-Ilyen szemét arcot, mint amilyen én vagyok, észrevesznek a filmesek. Egyébként zenész vagyok, aki színészkedik, semmi több. A kecskeméti színházban három évadon keresztül voltam, a Dumaszínházban még mindig megtalálnak, s a Komáromi Jókai Színházban is van egy előadás, amiben szerepelek. A filmes "skatulyában" pedig jól érzem magam! Legutóbbi filmemben, a Cop Mortem címűben, amiben Kamarás Iván és Anger Zsolt is játszik, nem a szemét főgyilkos, hanem egy olyan motoros voltam, aki csibész, de a jó oldalhoz húz. Fel is voltam háborodva, hogy képzelik?!

Ganxsta Zolee: a rappernek nincs nyugdíjkorhatár

Publikálás dátuma
2016.01.29. 06:50
Ganxsta Zolee az ország legismertebb rappere, de filmekben is szerepel FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Ganxsta Zolee zenész, az ország keménygyereke és megmondóembere a közelmúltban ünnepelte ötvenedik születésnapját. A Ganxsta Zolee és a Kartel formációval tavaly Amerikában koncertezett, és úgy érzi, rapperként nincs nyugdíjkorhatár. Ha ideje engedi, még szépirodalmat is olvas, a politikát viszont lenézi.

-Január elején volt az 50. születésnapja, ennek alkalmából koncertet adtak a Barba Negra Music Clubban. Az a valódi siker, hogy huszonöt év aktív zenészlét után még mindig elkel az összes jegy, jóval a fellépés előtt.

-Másfél héttel előtte már egy jegy sem volt! Szenzációs volt az egész! A koncert méltó ünneplése volt ennek a szülinapnak. A zenekar tavaly volt húszéves, még ezt is ünnepeljük egy darabig. Az nagyon jó volt, hogy a régiek eljöttek, ott volt Lory B, Steve, O. J. Sámson, Dopeman Laci, Szasza, Szendrey Zsolt, meg az összes zenekar, akikkel régen játszottam. Tulajdonképpen ezek a fiúk az én nagy családom. Nagyon jó dolog konstatálni, hogy ennyi barátja van az embernek. Csinálunk egy második bulit is, március 14-én szintén a Barba Negrában felállítunk egy másik produkciót.

-A zenész szakma köztudottan sok megpróbáltatással jár, de Ön nem tűnik úgy, mint aki beleunt volna.

-Addig míg tiszta energiából, teljes erőbedobással tudok dolgozni, nem érdemes erről beszélni. Ha focista lennék vagy jégkorongos (szívesen lennék), akkor ennyi idősen már valószínűleg nem játszhatnék az élvonalban, hanem az öregfiúk csapatát kellene erősítenem. A zenében viszont nincs aktív játékos kor, Lemmy, a Motörhead nemrég elment frontembere utolsó pillanatáig aktív korszakát élte, pedig majdnem hetven volt. Mick Jagger hetvenkét évesen még mindig nyomja. Ez az igazán jó a zenében: rappsztároskodni, vagy rockerkedni ezerévesen is lehet! Csak az a fontos, hogy jó formában tudd tartani magadat, ezért ügyelek én is a kajálásra, meg arra, hogy vigyek egy kis sportot az életembe. Az italra, a bulizásra úgy sem tudok odafigyelni.

-Könyvében azt írja, Lemmy Kilmister a példaképe, akinek a testében szívesen újjászületne. Ki az a világsztár, akit szívesen megismerne, akivel együtt dolgozna?

-Az első rappsztárok egyike, Ice-T örök kedvenc, de vele a megismerkedés már meg volt és sikerült összehaverkodnunk. Vele szívesen csinálnék egy közös tracket. Nemrég megnéztem a baromira sikeres Straight Outta Compton rappfilmet is, akikről szól, azok mind olyan előadók, hogy le a kalappal előttük. Találkoztam Everlasttal, a House of Pain frontemberével is, de fiatalkori nagy punk hőseimmel, többek között Peter Bywatersszel is nagyon jóban vagyok.

-Több sikeres koncertjük volt tavaly az Egyesült Államokban. Jól sejtem, hogy nem a szolid közösségi házakban léptek fel?

-Torontóban, Los Angelesben és New Yorkban két helyen adtunk koncertet, nagyon jó nézőszámokat csináltunk. Torontóból azzal a kérdéssel jöttünk el, hogy mikor megyünk újra. Mindenfele amerre járunk, kevés kivételtől eltekintve, az emberek többsége szeretettel kezel minket, pedig tényleg rohadalmak vagyunk, de szerethető rosszarcúak. New Jerseyben egy hagyományos Magyar Házban léptünk fel, ott jöttek idősebbek is, akiken láttam a megbotránkozás jeleit. Los Angelesben volt a legjobb koncertünk, őrjöngés felsőfokon!

-Eladható angol nyelvterületen is az, amit képviselnek?

-Volt például egy fekete srác az egyik amerikai koncertünkön az első sorban, ő táncolt a legőrültebben, pedig nyilvánvalóan egy szót nem ért magyarul. A fellépés után odajött egy fotóra, és elkezdte, hogy nagyon nagy rapperek vagyunk, hatalmas, amit csinálunk és rohadt jó a flow, vagyis magával ragadta az egész.

-Miért készült a közelmúltban megjelent Döglégy a világ körül című, utazásait feldolgozó könyv?

-Megkeresett a kiadón keresztül Fencsik Tomi, a társszerzőm azzal, hogy szeretne a zenekar húsz évéről egy könyvet. Mondtam, hogy ez jó ötlet, de nekem van egy másik javaslatom, az utazásaim történetei. Megfordítottuk a sorrendet, ez a könyv készült el előbb, a másikon most dolgozunk. A visszajelzések nagyon jók. Menjek a francba, hogy ennyi hülyeséget csináltam ebben az ötven évben, mondták többen. Annyira jól fogyott, hogy még saját példányom sincs.

-Fiatalon egy rövid időszakig a Népsportba írt rövid tudósításokat meccsekről. Ma még jut ideje írni vagy olvasni?

-A könyvet együtt írtuk, de ez érződik is a leírtakon, csak a szerkesztgetés nem az én érdemem. Régi hagyomány nálam, hogy minden reggel elolvasom a Nemzeti Sportot. Kávé, banán, Nemzeti Sport, különben nem lehet elkezdeni a napot. Néha könyvekre is szakítok időt, legutóbb a kedvenc punk bandámról olvastam, de Boris Viant vagy Bulgakovtól a Mester és Margaritát is nagyon szeretem. Meg az összes Harry Pottert is bírtam.

-Könyvében ír arról is, hogy félénk gyerek volt, aki csak azért kezdett gitározni, hogy felhívja a lányok figyelmét...

-A sportoláshoz béna voltam, így maradt a zene. Kisiskolásként félénk, visszahúzódó igazi zsúrpubi voltam. Egyáltalán nem voltam egy laza, vagány gyerek.

-Harmincnyolc éves koráig otthon élt édesanyjával, Kassai Ilona Kossuth-díjas színésznővel. A művésznő többször hangot adott annak, hogy nehezen fogadta el, hogy az egyetlen fia káromkodós, kemény gyerek. Mikor békélt meg végérvényesen az Ön életstílusával?

-Nehéz volt elfogadnia, hogy ezt az utat választottam. Amikor hazamentem tetoválva, irdatlanul leteremtett azzal, hogy csak a bűnözők tetováltak, s itt nem lakhat tetovált ember. Apámhoz (Zana József színművész) képest hamar megenyhült, bár amúgy is mindig az én pártomat fogja. Ha rablógyilkos lennék, akkor is naponta hozná be nekem a húslevest a börtönbe. Tipikus, megbocsátó anyuka, akin már látom, hogy örül annak, hogy a fiát sokan szeretik, s komoly szintet ért el. Egyébként a nyolcéves kislányom, Zoé esetében magam is tapasztalom, hogy ha bármi jó történik vele, szívből tudok örülni neki. Szerencsére, anyuka sokat van velünk, most is a két nagy argentin dogra vigyáz nálunk.

-Gyermekkorában édesanyjával Los Angelesben is járt. Két ismert színész gyermekeként hogyan élte meg a vasfüggöny mögötti életet?

-Nem nagyon éreztem, hogy bármiben is korlátozva lennék. A Kádár-korszak semmit nem jelentett nekem. 1989 előtt tök jó dolgok történtek velem, de nem azért, mert kommunisták voltak hatalmon, hanem azért, mert fiatal voltam és élveztem az életet. Amúgy is szarok a politikára.

-Miért?

-Mert óvodás dolognak tartom. Fontosabb dolgok érdekelnek, például az, hogy mit játszott az Atlético Madrid.

-Jancsó Miklós filmjében tűnt fel először, azóta külföldi produkciókban is szerepelt. Nem akar kitörni a rosszfiú skatulyából?

-Ilyen szemét arcot, mint amilyen én vagyok, észrevesznek a filmesek. Egyébként zenész vagyok, aki színészkedik, semmi több. A kecskeméti színházban három évadon keresztül voltam, a Dumaszínházban még mindig megtalálnak, s a Komáromi Jókai Színházban is van egy előadás, amiben szerepelek. A filmes "skatulyában" pedig jól érzem magam! Legutóbbi filmemben, a Cop Mortem címűben, amiben Kamarás Iván és Anger Zsolt is játszik, nem a szemét főgyilkos, hanem egy olyan motoros voltam, aki csibész, de a jó oldalhoz húz. Fel is voltam háborodva, hogy képzelik?!