Győzött az igazság Triesztben

Megállíthatatlannak tűnik a magyar filmesek diadalmenete a nemzetközi filmvilágban. A közelmúltban a magyar filmkritikusoktól különdíjat kapott Horváth Lili első nagyjátékfilmje, a Szerdai gyerek nyerte az 5000 euróval járó Trieszt-díjat az olaszországi kikötővárosban rendezett filmfesztiválon.

A kelet-európai filmek seregszemléjén, a Trieszti Nemzetközi Filmfesztiválon évek óta tapsolhatunk magyar alkotók sikereinek. A szombaton zárult huszonhetedik mustra Horváth Lili elsőfilmes magyar rendezőnő győzelmét hozta, az alkotó kapta az ötezer eurós pénzjutalommal járó Trieszt-díjat. Az olasz seregszemlén korábban Pálfi György, Sós Ágnes és Hajdú Eszter alkotása is díjazott lett.

A 33 éves Horváth Lili német-magyar koprodukcióban készült filmje tavaly a Karlovy Vary-i filmfesztiválon kezdte gyűjteni díjait, s az azóta tartó siker arra enged következtetni, hogy a tendencia folytatódni fog. A rendezőnő nagy érdeme, hogy kiválóan összehangolta a profi színészek és az amatőr szereplők játékát a Szerdai gyerek című filmjében. A nem képzett szereplők alkalmazása sokat ad a film hitelességéhez. A társadalom peremére szorult fiatal pár hétköznapi küzdelmeit bemutató történetben a tizenkilenc éves főszereplő, Maja emlékeiben élénken él az a mondat, amellyel édesanyja állami gondozásba adta őt. “Szerdán születtél és a szerdai gyerekek mindent megkapnak, amit csak akarnak" - mondták neki. Felnőve, az intézetből kikerülve egy hasonlóképpen nevelkedett, megbízhatatlan fiúhoz köti életét, aki nem akar törődni közös gyerekükkel, akire így szülei sorsa vár.

A Szerdai gyerek leginkább arról szól, hogy a brutális bánásmód ellenére Maja mindenáron küzd egy utolsó lehetőségért. Egy kisvállalkozói hitelben látja a lehetőséget, amelynek segítségével kis mosodát nyithat. Szeretné visszanyerni anyagi függetlenségét, hogy visszakaphassa és maga nevelhesse kisfiát. Maja figuráját már a Napszúrás című kisfilmjében felvezette a rendezőnő, de az amatőr Vecsei Kinga alakításában teljesedik ki: kemény, provokatív jellem, de ugyanakkor gyöngéd és csábító figura egyben.

A film trieszti premierjét követően a rendezőnő talán babonából, talán azért, mert nem bízott a film ekkora sikerében, hazautazott Budapestre, hogy aztán a győzelem hírére szélsebesen visszajöjjön Triesztbe. A film vetítését követően Maly Róbert operatőr válaszolt a Népszava kérdéseire. Elmondta, hogy a rendezőnővel közösen alakították ki a jelenetek listázását, vagyis azt rögzítették, hogy minden közeli képnek kifejezett mondanivalója legyen akár azon az áron is, hogy a felvételek esztétikai tartalmával szemben a történetnek van elsőbbsége. Megtudtuk, hogy az operatőr felnőtt férfiként dolgozott Miskolcon olyan szociális szövetkezetekben, amelyek a romáknak nyújtanak általános segítséget, ez a tapasztalat nyilván segítette a hátrányos helyzetű lányról szóló film forgatása során. Maly szerint, a filmterv megszületése után a legfontosabb feladat a megfelelő főszereplő kiválasztása volt. Nem volt könnyű tizennyolc-tizenkilenc éves remek színésznőt találni. Sok iskolát végigjártak, találkoztak nagyon érdekes fiatal tehetségekkel, de hosszú válogatás előzte meg, míg megtalálták a befutót Vecsei Kinga személyében. A lány egyébként nem teljesen független, mert bátyja, Vecsei Miklós, a Vígszínház fiatal színésze.

Maly Róbert operatőr a Népszavának azon kérdésére, amely azt firtatta, hogy milyen szempontokat követett a fények alkalmazásában, így felelet: “Lili, a film rendezője a főszereplő fiatal korát, valamint a reményt és a megszabadulást szerette volna hangsúlyozni. Ezért mindenütt, ahol csak lehetett, természetes fényeket alkalmaztunk. Szempont volt, hogy a lányanyát fénylően sugárzónak szerettük volna ábrázolni.” A szombat esti díjátadás utáni örömteli hangulatban Horváth Lili elismerően beszélt operatőr kollégájáról is, és lapunknak elmondta hogy, mennyire örül a közönség kitüntető szeretetének, ami egy ilyen sajátos film esetében egyáltalán nem megjósolható.

A fesztivál további díjazottjai közül fontos megemlíteni egy másik családtörténetet is, Vitalij Manskij ukrán rendező A nap alatt (V lučach solnca) című filmjét, amely a legjobb dokumentumfilm díjával térhetett haza. Az alkotás egy észak-koreai család hányatott sorsát mutatja be egy úttörőnek készülő kislányon keresztül. A rövidfilmek sorában a Premio Speciale-díjat Till Nowak német filmes Dissonance című filmje nyerte. A rendező képzelet gazdagon ábrázolja egy zenész belső világát, a szuggesztív szürreális valóság és a rajzfilmes eszközök keverésével. Díjjal tért haza a bolgár Iglika Triffonova A vádló, a védő, az apa és a fia (The prosecutor, the defender, the father and his son) című dokumentumfilmje is. Az alkotás a délszláv háborúban elkövetett háborús bűncselekményért perbe fogott Miroslav Krstić hágai tárgyalássorozatáról szól, elsősorban a vádló és a védő szenvedélyes párharcára összpontosítva. A vetítést ötperces, lábdobogással egybekötött ováció fogadta. Az ünneplés annak szólt, amit a közönség egy emberként érzett: végre egy alkalom, amikor győz az igazság.