Előfizetés

Vízumliberalizáció Törökországgal

Reális elképzelésnek nevezte Johannes Hahn, az Európai Unió szomszédsági politikáért felelős biztosa, hogy az Európai Unió már a következő hónapokban eltörli a vízumkényszert a török állampolgárok számára. A vízumliberalizáció „teljesen reális” – jelentette ki az uniós biztos. Feltételként jelölte meg, hogy Törökország visszafogadja azokat a menekülteket, akik török területről kerültek az Unióba.

Hahn visszautasította azokat az állításokat, amelyek szerint az EU politikai engedményeket tesz Ankarának a menekültválság megoldása reményében. Állítása szerint az Unió nem hunyja be a szemét az emberi jogok és a kurd-konfliktus láttán. Kifejtette azt is, nem hajlandóak többet fizetni a törököknek az ígért 3 milliárd eurónak.

Az uniós biztos hitet tett a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások újraélesztése mellett.

Megállapodott az EU a britekkel?

Publikálás dátuma
2016.02.01. 10:51
Donald Tusk és David Cameron FOTÓ: Getty Images
Történelmi áttörés történt az Európai Unió és a britek közötti tárgyalásokon – közölte a brit kormány. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke ugyanis megegyezett a brit miniszterelnökkel azokon az alapelveken, amelyek lehetősé teszik a szociális juttatások megvonását azoktól az uniós állampolgároktól, akik brit területre vándoroltak. Cameron ezzel megvalósíthatja azon tervét, amely szerint az uniós polgárok csak akkor kérelmezhetnek bizonyos szociális juttatásokat a brit államtól, ha már legalább négy év óta brit területen dolgoznak.

Cameron 2017 végéig kíván népszavazást rendezni arról, hogy hazája az Európai Unió tagja maradjon-e. A referendumot akár már idén megtarthatják. Bár maga a kormányfő támogatja London EU-ban maradását, ám ragaszkodik ahhoz, hogy új alapokra helyezzék hazája és Brüsszel viszonyát. A két fél közötti kompromisszumot az Európai Unió február 18-án és 19-én esedékes csúcstalálkozóján szentesíthetik az Unió állam- és kormányfői.

Velence újra karneváli lázban ég

Publikálás dátuma
2016.02.01. 06:40
Fotó: Europress Getty Images
Velencébe utazni mindig kellemes. Különösen jó szórakozás a karnevál idején, hiszen jól esik egy kis álarcos bohóckodás a gyönyörű díszletek között. Ilyenkor mozdulni sem lehet a Szent Márk téren, ráadásul a dózse palotája előtt Casanova társalog Mephistóval, kicsit odébb a Szépség fotózkodik a Szörnyeteggel.

Képzeljünk el egy olyan álarcosbált, ahol az elcsépelt Superman és Batman helyett királyok, hadvezérek, velencei kalmárok, rokokó öltözetű arisztokraták sétálgatnak a szűk sikátorokban. Az antik istenek, Don Quijote, XIV. Lajos francia király – megannyi ismert figura elevenedik meg a macskaköves utcákon. A velencei fiatalok és a felkészült turisták már négy-öt hónappal ezelőtt megtervezték és megalkották jelmezüket. Az álarc mára Velence szimbólumává, a karnevál jelképévé vált. A maszk az álruhával együtt szerves része lett a város mindennapos életének és kultúrájának.

Törvények a múltból

A legrégebbi törvény, mely Velencében az álarc használatát szabályozta, 1268-ban született. Kezdetben csak a karácsonyt követő Szent István napjától, a karnevál kezdetétől tette lehetővé a maszk viselését egészen az ünnep végéig, húshagyó keddig. Később meghosszabbították a maszk használatának időtartamát.

Az álarcot azonban nemcsak szórakozáskor használták. Hiába korlátozták viselését törvények, a korabeli híradásokból kiderül, hogy az álarc lehetőséget nyújtott a fegyverviselésre (melyre akkoriban nagy szükség volt) anélkül, hogy bárki felismerhette volna az éjszakai randalírozót vagy szerencsejátékost. A legfurcsább rendelet, melyet a város főtanácsa hozott, 1467-ből származik. Ez megtiltotta a férfiaknak, hogy nőnek álcázva magukat belépjenek az apácazárdába A törvényeket azonban nem igazán tartották be. Sőt, ugyanazokat a törvényeket kellett évről évre meghozni egészen 1789-ig.

Férfiak női ruhában

A legizgalmasabbak talán a klasszikus öltözetek. Ezek egyike a bauta, amely lényegében egy fehér álarcot, fekete köpenyt és formás kalapot jelent. Jellegzetes a híres csőrös álarc. Ezt úgy hívják, hogy pestisdoktor, ugyanis egy francia orvos találta ki, mert nagyon félt a pestis terjedésétől, így alaposan beöltözött. Csőrös álarcot is felvett, hogy ne tudjanak hozzá közel menni, és ne fertőzzék meg. A furcsa figura maszkja a báli forgatag nélkülözhetetlen kelléke. Az álarc jelentőségét bizonyítják az ismert vígjátékíró, Goldoni komédiái is, melyekben a maszkok mindig fontos szerepet játszottak.

Manapság a mulatság idején se szeri, se száma az utcákon és a tereken kínált maszkoknak, amelyeket 5-10-20 euróért bárki megvehet, de ennél sokkal izgalmasabb, ha utcai kozmetikusokkal festetünk magunknak karneválozó álarcot, mégpedig olyat, amely leginkább illik hozzánk. S ez sem kerül többe 5-10 eurónál. A ruhák viszont megfizethetetlenül drágák. Többségük a velencei városi tanács vagy valamely helyi klub tulajdona, netán kölcsönzőé. Régen nagyon sokan jártak kaszinóba, és még többen vették igényben a híres velencei kurtizánok szolgáltatásait.

1509-ben a prostituáltak száma már elérte a tizenkétezret, úgyhogy el is küldtek közülük ezret a szomszédos településre, Mestrébe, ahol a szárazföldi hadsereg állomásozott. 1797-ben Napóleon elfoglalta Velencét, majd betiltották a karneválokat, és a helyzet a hódító bukása után sem változott. 1980-ban olasz értelmiségiek, elsősorban a híres filmrendező, Fellini ötletére kezdték el újjáéleszteni a karnevált. A gondolat bevált, mert többszázezer turista keresi fel tél végén a lagúnák városát.

Egyszer volt és újra lett

29 éve van ismét karnevál, mégis olybá tűnik, mintha mindig is lett volna. A tömeg pedig elképesztő. Arra jószerivel gondolni sem lehet, hogy ilyenkor autóval közelítsük meg az óváros környékét. Ha valaki autóval érkezik, két lehetőség közül választhat. Vagy a Punta Sabbioni nevű helyen hagyja autóját, itt csak öt euró az ár, viszont negyven perc fárasztó hajókázással lehet a Szent Márk térre érni. A másik lehetőség, hogy a Piazza la Roma parkolóházát választja, ott az ár 19 euró, viszont a vaporettóval, vagyis vízibusszal pár perc alatt elérhető a Rialto híd.

Fotó: Europress Getty Images

Fotó: Europress Getty Images

A vaporettók, vagyis a vízibuszok egymást érik, hiszen a rengeteg turistát el kell szállítani. Sokszor felvetődött, hogy kitiltják őket a velencei óvárosból, ugyanis a hullámokat felverik, és ez károsítja az épületeket. A vaporettók mégis járnak, ugyanis a gondolázás drága, a vízitaxi szintén, és gondolni kell a kispénzűekre is. A gondola fekete-arany színű, hihetetlenül kényelmes, és igencsak romantikus Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy ilyenkor általában nagyon hideg van, bár az izgalmas látnivalók kavalkádja és egy forró olasz capuccino ezen is segíthet.

Az olasz gondolás kis velencei kalapban evezget, és persze énekel is, ha igazán rátermett. A gondolázás első igazán embert próbáló élménye, amikor megalkuszunk a csónakossal, már ha egyáltalán alkuképesek vagyunk. Hogy mennyiért lehet egy kicsit gondolázni? Az árak kétszáz euróról indulnak a csónakázás hosszától és a romantika mértékétől függően. Alkudozni még a szabott árakból is lehet, hogy spóroljunk egy kis pénzt, mert Velence nem olcsó hely, főleg karnevál idején. Azon persze ne csodálkozzunk, ha az alkudozás után a 200-ból 300 euró lesz. A rendes amerikai vagy japán turistáknak erre a szemük se rebben, mi se pánikoljunk. Ha pedig belefáradtunk a forgatagba, akkor még mindig leülhetünk valamelyik híres kávéház teraszára egy igazi olasz feketekávé erejéig. Romantika minden mennyiségben. Végül is csak egyszer van karnevál egy évben.