Dörög a politikai vihar a bíróságok fölött. Fideszes potentátok nem győznek puffogni a nekik nem tetsző ítéletek miatt.
Hát nem lennénk most a Szegedi Ítélőtábla helyében, mely szerint Bod Tamás, az Együtt gyulai politikusa jogerősen nem sértette meg a helyi Galbács Mihály jó hírnévhez való jogát, amikor az előző pártrendszer erőszakszervezetéhez tartozó, később fideszessé lett politikusnak nevezte őt.
Különlegessé az teszi az esetet, hogy jogerőre emeltek pár de facto alapigazságot. Például: „a politikai szereplők politikai múltja nem magánügy: komoly pálfordulásnak tekinthető, ha valaki a rendszerváltás előtt az MSZMP munkahelyi vezetésében vett részt, majd fideszes politikus lett. Mindez bizonyos kérdésekben és helyzetekben politikusi hitelességét is megkérdőjelezheti.”
A magát „elkötelezett jobboldalinak” nevező Galbács amúgy foxi-maxit is végzett, s volt a pártszerv káder-utánpótlási vezetője is.
Az ítélet veleje: Galbácsnak nincsen „jó hírneve”. Vagyis elvtelen politikai haszonleső – bár a bíróság árnyaltabban fogalmazott.
Rossz hír ez azoknak, akiknek már az óvodában is napraforgó volt a jelük, és köpönyegük a ventilátor. Márpedig a mai jobboldali „elit” sok prominense kompenzál hasonló múltat. A pártról pártra szálldosó zsákmányelvű méhecskék, a vörös bőrű könyvecskéjüket feled(tet)ni igyekvő vad kommunistázók, a dogmás politikai keresztények, és sokan mások jól teszik, ha tanulmányozzák az ítéletet, és magukba révednek kicsit.
Mert ezzel valójában nekik is papírjuk lett arról, hogy gerinctelen politikai kakaduk.
