A Dal

Szombaton átéltük az első elődöntőt. Nekem nem tűnt egyik előadás sem egy Eurovízió szintű alkotásnak. Mivel a sorozat címe „A Dal 2016”, nem tudom miért kellett a többségét „engolul” elővezetni? Már a tavalyi döntőben is több előadó a hazája nyelvén adta elő a dalát, nekünk miért kell a nyelvünket szégyellni? Pártunk és kormányunk az idegen elnevezésű üzletek (schop, plaza, store, boutique, stb.) kigyomlálást tűzte ki célul, ennek ellenére még mindig sok van ezekből.

A statisztikát egyedül a Nemzeti Dohányboltok megalkotása javította a magyar nevek javára. Statisztikák szerint honfitársaink döntő hányada nem ért idegen nyelven, a nyelvápolásra igen kényes Magyar Televízió miért nem írja elő, hogy csak a döntőt megnyerő szám hangozhat el a végén angolul, előtte köztelező a magyar nyelv használata.

Túl soknak tartom a felhajtást és az önreklámozást a műsor körül. A műsorról azt a véleményt ismétlik, hogy a dal a meghatározó, nem az előadó és az előadás módja. Ez nem jön át a képernyőn. Valamikor hajdanán Domenico Modugno, Gigliola Cinquetti, Udo Jürgens, vagy Sandy Shaw lényegesen kevesebb ugrándozással, fényorgiával, körítéssel tudott versenyt nyerni, igaz, akkor több volt a melódia és a dallam az előadásokban. Talán most is meglehetne ezzel próbálkozni, s akkor a magyar dal nem az „indultak még, még és még” besorolással végezne az európai megmérettetésen.